3. rész - Me and You

Reggel mikor felébredtem láttam,hogy Oliver még alszik. Kimásztam halkan az ágyból majd betakartam és átmentem az én szobámba,hogy letusoljak. Felvettem egy szokásos öltözéket majd benéztem apuék szobájába. Apa és Christina mélyen aludtak gondolom,hogy este későn értek haza. Láttam,hogy Liam rugdalózik az ágyba ezért halkan bementem kiemeltem a kiságyból majd lementem vele,hogy megreggelizzünk. Liamot betettem az etetőkébe majd kerestem valami neki való kaját. Miután megetettem hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn.
- Jó reggelt,Oliver. mondtam.
- Szia. mondta Oliver miközben dörzsölgette a szemét.
- Mit kérsz reggelire? kérdeztem.
- Ma is átjön Gerard? kérdezte Oliver.
- Nézd Oliver, ezt nem szabad elmondani senkinek,hogy itt járt rendben? mondtam.
- De miért nem szabad? kérdezte Oliver.
- Mert nem szeretnék senkivel veszekedni miatta. mondtam.
- Rendben, nem mondom el senkinek. mondta Oliver.
- Köszönöm, na de akkor mit kérsz reggelire? kérdeztem újra.
- Zabpelyhet. mondta Oliver majd leült az asztalhoz.
- Máris viszem. mondtam. Oda vittem Oliverhez a zabpelyhet majd megetettem Liamot is. Csináltam apának és Christinának kávét, mert reméltem,hogy nemsokára felkelnek. Öntöttem kávét majd hallottam,hogy jönnek le a lépcsőn.
- Jó reggelt. köszöntem majd oda vittem nekik a kávét.
- Jó reggelt. mondták de apu még adott egy puszit a fejemre.
- Milyen volt tegnap? kérdeztem.
- Hát,olyan mint a többi ilyen találkozó. mondta apu majd belekortyolt a kávéjába.
- Veletek nem volt gond? kérdezte apu.
- Nem, semmi. Mikor indulunk? kérdeztem.
- Megiszom a kávém, felöltözöm és mehetünk. mondta az apám.
- Muszáj fociznom? kérdeztem.
- Szeretném. mondta az apám.
- Minden focis ruhámat kidobtam. mondtam.
- Kicsim, mond meg,hogy azért nem szeretnél focizni amiért meg kellett műteni a lábadat. mondta az apám.
- Még mindig nagy a heg. mondtam.
- Nem kell szégyellned, nincs benne semmi szégyellni való. mondta az apám.
- Ha te mondod. mondtam.
- Tudom,hogy nem szereted a Barcát de azért most az egyszer felveszed a mezünket nem? kérdezte az apám.
- Ha ennyire muszáj. mondtam.
- Nem rég vettem neked egy stoplist. Azt megtalálod a szekrényedben. mondta az apám.
- Remek. mondtam majd felmentem,hogy lehozzam a cipőmet.
- Mindjárt megyek. Várj meg a kocsiban. mondta az apám. Kimentem majd beültem a kocsiba. Benyomtam egy kis zenét majd ameddig apa nem jött azt hallgattam. Apa negyed óra múlva kitalált a kocsihoz majd beült és elindultunk. Mikor oda értünk még nem volt ott senki. Apu mondta,hogy a fiúk még nem most jönnek ezért áttudok ott öltözni, ő addig elmegy az irodájába mert van egy kis papír munkája. Átvettem a gatyámat majd mikor a felsőmet akartam átvenni kattant a zár, aki bejött éppen telefonon beszélt.
- Előbb ide értem...Siess Cesc mert nem akarom halálra unni magam mint múltkor mikor enni mentetek Carles-el.
-......
- Ne találj kifogásokat, legjobb barátod vagyok ennyit megérdemlek,hogy előbb ide érj.
-......
- Siess, szia. mondta majd letette a telefont és hirtelen rám nézett. Gerard volt az.
- Jézusom, ne haragudj,hogy benyitottam. De nem gondoltam,hogy itt vagy. Sőt miért vagy itt? kérdezte Gerard.
- Először is nem vagyok szégyenlős szóval nem zavar. Másodszor apám... mondtam.
- Á,értem. Akkor én kimegyek, aztán utána átöltözöm. mondta Gerard.
- Öltözz csak, én komolyan nem vagyok szégyenlős. De ha te az vagy akkor kimegyek csak mond. mondtam majd felálltam a padról. Gerard elkezdett nevetni majd azt mondta.
- Én egyáltalán nem vagyok szégyenlős. Nincs olyan részem amit szégyellnék. mondta Gerard.
- Nézzenek oda milyen egoista vagy. mondtam.
- Hát ez nem egoistaság. Csak bevallottam a színtiszta igazságot. mondta Gerard majd letette a táskáját és leült a padra. De én arra már nem is mondtam semmit.
- Nem tudod véletlenül,hogy melyik Fabrégas szekrénye? kérdeztem.
- De, ez mellettem az övé. Miért? kérdezte Gerard.
- Apám azt mondta,hogy az ő mezét kölcsön adja nekem. De mivel zárva van ez nem jött neki össze. mondtam majd vissza ültem a padra.
- Én oda adhatom az enyémet, ha szeretnéd. mondta Gerard majd kivette a szekrényből és oda nyújtotta nekem. Elkezdtem nevetni majd átvettem a mezét.
- Ezért ki fognak nevetni. mondtam.
- Nem fognak, csak tűrd be és olyan lenne mintha akkora lenne a mez. mondta Gerard.
- Igen, értem mire célzol. mondtam majd elfordultam és levettem a felsőmet.
- Nem vagyok szégyenlős mint mondtam, de nem gondoltam volna,hogy ez lesz a vége. mondtam.
- Mármint mi? kérdezte Gerard.
- Hát,hogy folyamatosan bámulsz. mondtam.
- Én egyáltalán nem bámullak. mondta Gerard.
- Nem,mi? kérdeztem nevetve majd felé fordultam.
- Na most már bámullak. mondta Gerard.
- Fiúkkal fociztam, és velük is öltöztem sok ideig. mondtam majd felvettem Gerard mezét.
- És Pep mit szólt,hogy fiúkkal vagy együtt? kérdezte Gerard.
- Ezt én sem értettem meg sosem. Talán mert ők voltak a csapattársaim?! Nem tudom. mondtam.
- Értem, ha nem bánod akkor most én is elkezdek öltözni. mondta Gerard majd levette a pólóját.
- Na van rajtam szégyellni való? Szerintem nincs. mondta Gerard.
- Férfiak mindig tökéletesnek hiszik magukat. mondtam.
- De ők olyanok is akiknek van szégyellni valójuk, de nekem nincs. mondta Gerard.
- Persze, ha te mondod. mondtam.
- Ne értsd félre, nem akarok nyomulni vagy ilyesmi... mondta Gerard majd elővette a táskájából a másik mezét.
- Nem úgy tűnik... mondtam.
- Mit mondtál? kérdezte Gerard.
- Szerintem jól hallottad. mondtam majd felálltam,hogy kimenjek a pályára de Gerard elém állt.
- Mit művelsz? kérdeztem majd elkezdtem hátrálni.
- Meg mutatom,hogy,hogy szoktam nyomulni. mondta Gerard majd a felsőtestét az enyémhez préselte és nekinyomott a falnak.
- Engedj el. mondtam.
- Nem akarod,hogy megmutassam,hogy nyomulok? mondta Gerard.
- Eddig sem akartam. mondtam majd ellöktem magamtól. Gerard elkezdett nevetni majd felvette a mezét.
- Jó, lenne ha apám nem tudná meg,hogy mi akármikor is beszéltünk. Nem szeretnék vele veszekedni. mondtam.
- Nem mersz felvállalni? kérdezte Gerard miközben átvette a nadrágját is és oda sétált hozzám.
- Ugyan, mit kéne felvállalnom? Azt,hogy tegnap adtál egy puszit de fogalmam sincsen,hogy miért... mondtam.
- Á,szóval neked nem esett jól? kérdezte Gerard.
- Szerettem volna a barátod lenni, de nem több... mondtam.
- Minden nő ezzel jön, aztán csak egy fotóra kellek neki miközben megcsókolom és már megy is az újságnak a kép. mondta Gerard.
- Miről beszélsz? Ilyennek látsz engem? Azok után,hogy tegnap kockáztattam apám bizalmát. Lehet mégis igaz amit az újságok írnak rólad. mondtam.
- Ha nem csak egy cikkre kellettem neked akkor bizonyítsd be. mondta Gerard.
- Ó és mégis mivel? Menjek apámhoz és mondjam el neki,hogy tegnap nálunk jártál? kérdeztem.
- Nem... Azt akarom,hogy csókolj meg. mondta Gerard majd közelebb lépett.
- Á,értem. Akkor én neked pedig egy éjszakára kellenék igaz?... Jobb lesz ha elfelejtesz...És az is jobb lesz,hogy szólok apámnak és vissza költözök Madridba. mondtam.
- Ott van a barátod igaz? kérdezte Gerard.
- Már megint butaságot beszélsz. Nincs barátom, csak nem fogom kibírni apám veszekedését,hogy folyamatosan maga mellett akar tudni. mondtam.
- Ha megcsókolsz hiszek neked. mondta Gerard.
- Tudod mit? Akkor ne higgy nekem. Nem érdekelsz. mondtam majd ki akartam nyitni az ajtót de Gerard vissza csukta majd magához húzott és megcsókolt. Elakartam lökni, de a keze a csípőm köré fonódott majd szorosabban magához húzott. Nem kellett sok, az öltözőbe benyitott Cesc,Lionel és Carles. Éreztem,hogy Gerardnak enyhül a szorítása majd elengedett.
- Bocsi, nem akarunk zavarni. mondta Cesc. Ellöktem Gerardot majd kiviharzottam az öltözőből. Kimentem a pályára majd leültem a kispadra és felvettem a cipőmet. Oda mentem a pályán heverő labdához majd elkezdtem dekázni.
- Váó, nemsokára felülmúlod Messit. mondta Cesc.
- Persze, egyértelmű. mondtam majd tovább dekáztam.
- Hé,Valdes! Hagy rúgjunk neked párat. kiáltott oda Cesc a pálya szélén sétáló Valdesnek.
- Oké! kiáltott vissza Valdes.
- Ki tudsz cselezni? kérdezte tőlem Cesc.
- Nem szeretnélek lealázni. mondtam. Cesc elkezdett nevetni.
- Nem fogsz. mondta Cesc majd elvette a labdát és elkezdett a kapu felé közeledni.
- Nem mondtad,hogy mehet! kiáltottam oda neki.
- Nem is kérdezted! kiáltott vissza Cesc. Elkezdtem futni Cesc után majd mikor utolértem elvettem tőle a labdát.
- Ez ügyes volt. mondta Cesc.
- Lesz ennél szebb is. mondtam majd újra és újra kicseleztem Cesc-t. Majd a végén a labdám sikeresen kapuba talált.
- Hogy csinálod? kérdezte Valdes majd levette a kapuskesztyűjét.
- Sokat fociztam. mondtam.
- De hát akkor miért nem folytatod? kérdezte Cesc. Nyeltem egy nagyot majd azt mondtam nekik.
- Ha megígéritek,hogy nem mondjátok el senkinek akkor megmutatom.
- Nem mondjuk el senkinek, becsszó. mondta Cesc és Valdes egyszerre. Lehúztam a sportszáram majd megmutattam neki a heget ami elég nagy volt.
- Mi történt? kérdezte Valdes.
- Meccsünk volt, és hát volt egy csúnya ütközésem. mondtam majd vissza húztam a lábamra a sportszárat.
- Sajnáljuk. mondta szintén egyszerre Valdes és Cesc. Nem kellett sok idő bejöttek a többiek is edzésre.
- Láttam lealázott titeket a lányom. mondta az apám Cescnek és Valdesnek.
- Csak mázlija volt. mondta Cesc mosolyogva.
- Persze, csak mázli. Na most pedig srácok 10 kör futás egyenlőre. mondta az apám a fiúknak.
- Ax is jöjjön akkor velünk futni! mondta Cesc.
- Ő nem fog játszani a Real Madrid ellen, de ti igen. mondta az apám.
- Hidd el,hogy még ebben is leelőzlek. mondtam Cescnek.
- Na arra kíváncsi lennék. mondta Cesc. Elkezdtem mosolyogni majd futni, mikor lefutottuk a 10 kört Cesc nyújtotta a kezét.
- Oké, nyertél.
- Köszönöm a megtiszteltetést,hogy lealázhattalak. mondtam nevetve.
- Hé,srácok. Hol van Piqué? kérdezte az apám.
- Bent dekkol az öltözőben. mondta Cesc.
- Megint sms-ezik? kérdezte az apám.
- Nevezzük úgy,hogy most inkább szomorkodik. mondta Cesc majd rám nézett. Megforgattam a szemem majd azt mondtam.
- Szólok neki apu, te addig folytasd az edzést.
- Rendben. Mond neki,hogy sürgősen jöjjön ki edzeni! mondta az apám.
- Megmondom neki! mondtam majd elkezdtem futni az öltöző felé. Mikor bementem kinyitottam az ajtót majd megpillantottam Gerardot.
- Ömm, Pep üzeni menj be sürgősen. mondtam.
- Ugyan minek? Mindegy,hogy kihagyok egy edzést vagy nem. mondta Gerard. Oda mentem hozzá majd leültem mellé.
- Nem akartam bunkó lenni veled. De fogd fel,hogy nem akarok szerelmes lenni. Mert ha egyszer elválunk egymástól sokkal jobban fog fájni mint akármi más. mondtam.
- Szóval téged csak ez érdekel? kérdezte Gerard.
- Mert ez a lényege az egésznek. mondtam.
- És az nem számít,hogy első látásra beléd szerettem? kérdezte Gerard. De én nem is válaszoltam rá. Gerard felállt majd elindult kifelé.
- Értek én mindent. Még akkor is ha nem válaszolsz. mondta Gerard majd becsapta maga mögött az ajtót.