1. rész - Me and You

Megérkeztem Barcelonába, mikor a reptéren vártam megcsörrent a telefonom.
- Igen? szóltam bele.
- Szia, kicsim. Apa vagyok. szólt bele az apám.
- Szia,apu. Merre jársz? kérdeztem.
- Kicsim, ne haragudj. De nem tudok kimenni eléd a reptérre mert edzést tartok a srácoknak. A lakás címemet biztosan tudod, amúgy meg otthon van Christina. mondta az apám.
- Pep! A masszőr beszélni akar veled! kiabálták oda apámnak.
- Megyek!... Kicsim, most mennem kell. Otthon találkozunk. Puszillak. mondta az apám majd letette a telefont. Fantasztikus...gondoltam magamban. De úgy gondoltam nem megyek haza, inkább elmegyek a stadionba. Apám feleségét ki nem állhatom. Ezért inkább majd apámmal megyek haza. Beültem egy taxiba majd elindultam a stadionhoz.
- Itt jó lesz. Köszönöm. mondtam a taxisnak majd kifizettem az utazást és elindultam be a stadionba. Mikor bementem egy nagy folyosó tárult elém ahol ki tudtam látni a pályára. 

Mikor elindultam a folyosón,hogy kimenjek a pályára egy fiú jött velem szemben.
- Szia,Segíthetek valamiben? kérdezte.
- Hello. Nem... vagyis de... kint van Pep a pályán? kérdeztem.
- Igen, szerintem még mindig a középpályánál dekkol. mondta a srác.
- Értem, kösz. mondtam majd tovább indultam.
- Amúgy a nevem Gerard Piqué. mondta majd nyújtotta a kezét. Oda mentem majd azt mondtam neki.
- Alexandra Guardiola. mondtam majd újra elindultam kifelé.
- Pep, ismerőse vagy? kérdezte. Elkezdtem mosolyogni majd azt mondtam.
- A lánya vagyok.
- Nem is tudtam,hogy van egy ekkora lánya. mondta Gerard.
- Most komolyan így ismeretlenül beszélgetünk itt? kérdeztem.
- Világ egyik legjobb védőjével állsz szemben. mondta Gerard.
- Nem szurkolok a barcának. mondtam.
- Pep Guardiola lánya nem a Barcának szurkol? Ez furcsa. mondta Gerard majd megfogta a fejét.
- Eddig a Real Madridnál voltam. Most pedig ide költöztem az apámhoz szóval onnan el kellett jönnöm. mondtam.
- Á, szóval Madridos vagy. mondta Gerard. Elkezdtem nevetni.
- Min nevetsz? kérdezte Gerard.
- Nem vagyok Madridos. A Chelseát szeretem. mondtam nevetve.
- Nem tudták a madridosok,hogy Chelseás vagy? kérdezte Gerard.
- Igazából nem. mondtam.
- Akkor mindent értek. mondta Gerard.
- Amúgy neked nem kéne edzened? kérdeztem.
- De...de,hogyha ilyen jól elbeszélgettünk akkor majd rád fogom. mondta Gerard majd mosolyra húzta a száját.
- Kedves... mondtam majd elindultam kifelé.
- Hé! Látlak még? kiabálta utánam Gerard.
- Valószínű... de lehet,hogy nem. Apámtól függ. mondtam majd kisétáltam. Mikor vissza néztem láttam,hogy Gerard a fejét fogta. Mikor a pályára értem megpillantottam apámat a középpályánál. A bőröndjeimet letettem a pálya szélére majd elindultam apám felé. Hallottam,hogy valaki odakiabál neki.
- Pep, azt hiszem jöttek hozzád.
Apám felém fordult majd elkezdett mosolyogni. 

 - Szia apu. köszöntem majd szorosan átkaroltam.
- Szia,kicsim. Hát te nem mentél haza? kérdezte.
- Tudod,hogy nem bírom Christinát. mondtam.
- Adhatnál neki egy esélyt. mondta az apám.
- Sokat adtam már neki. Szerinted mi volt a második ok,hogy elköltöztem tőled? kérdeztem.
- Nem gondoltam volna,hogy Christina. mondta az apám.
- Szeretném most is nagy ívben kerülni. A gyerekeket szeretem, de Christinát nem. mondtam.
- Csak még egy esélyt adj neki,kicsim. mondta az apám.
- Apa, ne kérj tőlem ilyet. mondtam.
- De egy esélybe még nem halsz bele. mondta az apám.
- Á, ez már nem egy esély. mondtam.
- Akkor még egyet adj neki, kérlek. mondta az apám.
- Jó, rendben. Ha te nem tartasz folyamatosan magad mellett. mondtam.
- Ezt szeretted volna,mi? kérdezte az apám.
- Jaj, nemár apu. 20 éves vagyok de nem engedsz el sehova. Ezért szerettem Madridban lakni. Ott legalább mehettem ahová csak akartam. mondtam.
- Igen, lehet kicsim. De én nem engedem. Ezt te is tudod. mondta az apám.
- Mindig ezt csinálod. mondtam.
- Csak féltelek. mondta az apám.
- Ó, persze. mondtam.
- Nem állsz be a fiúkhoz egy kicsit focizni? kérdezte az apám.
- Ó, szóval a focira is vissza akarsz szoktatni? kérdeztem tőle.
- Szeretném ha folytatnád a focit. mondta.
- Talán majd máskor focizok a srácokkal de nem ilyen ruhában. mondtam.
- Van bent váltó ruha a srácoknak. Xavi, Messi vagy Fabrégas ruháját ajánlom. Ők akkorák mint te. mondta az apám.
- Kösz, apu. De most kihagyom. mondtam.
- Rendben. De ígérd meg,hogy pl. holnap focizol egyet a srácokkal. mondta az apám.
- Munkát kell keresnem. mondtam.
- Azt én már kerestem neked, és találtam is. mondta az apám mosolyogva.
- Mégis hol? kérdeztem.
- Itt a stadionban. Papír munka? kérdezte az apám.
- Tökéletes. mondtam majd apám nyakába ugrottam.
- Így legalább a közelemben leszel. mondta az apám.
- Á, szóval erre ment ki a játék. mondtam. De akkor apám elnézett a pálya széléhez.
- Vissza tért a jómadarunk. Csak nem sms-eztél? kérdezte az apám Gerardtól.
- Bocs,Pep. Ez élet halál kérdése volt. mondta Gerard majd rám pillantott.
- Húha, Gerard ismerem ezt a pillantásodat. mondta az egyik focista.
- Milyen pillantást,Cesc? kérdezte Gerard.
- Ne akard,hogy hangosan mondjam Rómeó. mondta Fabrégas majd elkezdett futni.
- Megöllek. mondta Gerard majd elkezdett Cesc után futni. Cesc oda futott hozzám majd megfogta a kezem és megcsókolta a kézfejem.
- Be sem mutatkoztam. Cesc Fabrégas a nevem. Neked gondolom Júlia. mondta Cesc majd tovább futott. A fiúk elkezdtek nevetni, mert Gerard még mindig Cesc-t kergette.

- Piqué, Fabrégas! Látom futni akartok. Akkor 10 kör nagy pályán! mondta az apám.
- Ne már főnök. Cesc kezdte. mondta Gerard.
- Oké, akkor az egész csapat 10 nagy kör! mondta az apám.
- Ne már főnök. mondták a többiek.
- Köszönjétek a két jómadárnak. mondta az apám. A többiek elkezdtek futni de láttam,hogy az apám mögött grimaszokat vágnak majd nevetnek. Én is elkezdtem nevetni de akkor az apám hátra fordult majd seggbe rúgta Cesc-t. De Cesc csak nevetve futott tovább. Mikor apám vissza fordult hozzám láttam,hogy Piqué kihúzza Fabrégas lábát. De akkor újra elkezdtem nevetni.
- Min nevetsz? kérdezte az apám.
- Én...semmin. mondtam.
- Menj, ülj le a kispadra. Edzés végén beszélünk. mondta az apám majd a fiúkhoz kiabálta.
- Na mi van kislányok?! Nem megy a futás?
Leültem a kispadra majd vártam,hogy a fiúk befejezzék a futást. Utána a fiúk elkezdtek nyújtani. Láttam,hogy Piqué folyamatosan engem néz, de én csak néha néha pillantottam rá. 

Edzés végén a srácok elindultak az öltözőbe.
- Hallottuk,hogy Pep az apukád. Hogy bírod ki mellette? kérdezték a srácok.
- Valahogy ki kell bírnom, hiszen az apám. mondtam.
- Szigorú? kérdezték.
- Attól függ milyen téren. mondtam.
- Á, mi értjük,hogy milyen téren nem enged. mondták a srácok.
- Oké, srácok. Nem fogom kibeszélni az életemet. mondtam.
- Fiúk, azt mondtam öltözni menjetek. De ha akartok futhattok még köröket. mondta az apám.
- Nem kell főnök. Megyünk. mondták a srácok.
- Mindjárt jövök. Várj meg. mondta az apám majd egy puszi kíséretében elment.
- Kösz,hogy nem árultad el,hogy kihúztam Cesc lábát. mondta Gerard.
- Nem volt szándékomban. Nem vagyok árulkodós. mondtam.
- Na ez egy jó hír. mondta Gerard majd leült mellém.
- Nézd,Gerard...kezdtem bele a mondatba, de Gerard közbe vágott.
- Hívj csak Gerinek. mondta Gerard.
- Oké...Geri. Figyelj, én szívesen beszélgetnék veled meg a többiekkel. De apám nem szereti,hogy fiúkkal beszélgetek. Vagyis olyanokkal akiket nem is ismerek. mondtam.
- Akkor ismerjük meg egymást. mondta Geri.
- Igen? És ezt,hogy tervezed? kérdeztem.
- Mondjuk,hogy elmehetnénk vacsorázni?! mondta Geri.
- Jó lenne, de apám nem enged el sehova...mondtam.
- Váó, akkor biztos szigorú. mondta Geri.
- Hát az nem kifejezés. mondtam.
- És sosincs olyan pillanat amikor egyedül lehetnél? kérdezte Geri.
- Holnap apu tárgyalásra megy, de a két kisöcsémre kell vigyáznom. mondtam.
- Akkor átmegyek hozzátok. mondta Geri.
- Persze, és pont megjön apám és azt veszi észre,hogy nem az öcsémre vigyázok,hanem veled beszélgetek. mondtam.
- Akkor majd vigyázunk. mondta.
- Nézd, én szinte nem is láttalak életemben sosem. Talán mikor játszott a Chelsea veletek. mondtam.
- És,hogy játszottam? kérdezte Geri.
- Hidd el nem meccset nézni mentem ki, hanem dolgozni. mondtam.
- Voltál már olyan meccsen amit néztél? kérdezte Geri.
- Valójában, nem. mondtam.
- Akkor a következő meccsre kiviszlek. mondta Geri.
- Majd ellógok otthonról. mondtam nevetve.
- Nekem megfelel. mondta Geri mosolyogva.
- Alex! Indulunk! kiabálta az apám.
- Azt hiszem én megyek. mondtam majd felálltam.
- Megadnád a telefonszámod? kérdezte Geri.
- Azt nem adom még meg, de viszont a címemet tudod. Holnap csak 21:00 körül jön haza apa, szóval ha a 15:00 megfelel neked akkor beszélgethetünk nálunk. mondtam.
- Rendben, ott leszek. mondta Geri.
- Akkor... jó éjszakát. mondtam majd megkerestem apámat.
- Jó éjszakát. mondta Geri majd elment az öltőkhöz.