- Mi történt,kicsim? kérdezi.
- Semmi, apu. Csak....mindegy. mondtam.
- Kicsim, nekem bármit elmondhatsz. mondta apu.
- Tudom, de ez komolyan nem fontos. mondtam majd könnyes lett a szemem. Apa oda jött majd megfogta az arcom.
- Ne sírj, kicsim. mondta apu.
- Nem akarok. mondtam majd megfogtam apu kezét.
- Mond el,hogy mi történt. Talán tudok segíteni. mondta apu.
- Nem apa, ezen nem tudsz. mondtam.
- De mi történt? kérdezte apu ismét.
- Nem szeretnék erről beszélni. mondtam.
- Rendben kicsim, te tudod. mondta apu.
- Apu, mikor mehetek haza? kérdeztem.
- Nem tudom, kicsim. Elmegyek és megkérdezem az orvost rendben? kérdezte apu.
- Köszönöm. mondtam majd elengedtem apu kezét. Apu kiment majd elővettem a telefonomat és elkezdtem Gerardot hívni. Gerard nem vette fel ezért küldtem neki egy üzenetet.
Gerard!
Kérlek. Hidd el,hogy nem én csókoltam meg Sergiot. Könyörgöm,hogy hívj vissza. Beszéljük meg. Megígérted,hogy nem hagysz itt, de megtetted. Komolyan, nagyon sajnálom. De kérlek, bocsáss meg nekem.
Alexandra
Nem kellett sok apu vissza jött.
- Ha holnapig nem lesz semmi gond. Holnap már hazajöhetsz. mondta apu.
- Örülök,hogy nem kell itt maradnom. mondtam.
- Szeretnéd,hogy maradjak. Vagy hagyjalak pihenni? kérdezi apu.
- Nyugodtan haza mehetsz. Neked is jó lenne a pihenés. mondtam.
- Aranyos vagy,kicsim. Akkor holnap érted jövök. mondta apu mosolyogva majd adott egy puszit a homlokomra és elment. Én is megpróbáltam elaludni. Arra ébredtem,hogy valaki a kezemet fogja. Kinyitottam a szemem majd megpillantottam Sergiot.
- Szia! köszönt.
- Mit keresel itt? kérdeztem majd elhúztam a kezem a kezéből.
- Nem bírtam ki,hogy ne lássalak. Aggódtam érted. mondta Sergio.
- Ó, persze. Te meg az aggódás... mondtam neki majd megforgattam a szemem.
- Legalább én melletted vagyok nem úgy mint a drága "barátod" Gerard... mondta Sergio.
- Ha nem csókoltál volna meg... itt lenne. mondtam.
- Elmondtad neki? kérdezte Sergio.
- Miért? Mit gondoltál? Majd hazudok neki?! mondtam.
- Nézd, ne haragudj. Én komolyan sajnálom, de én tényleg szeretlek, Ax. mondta Sergio majd megfogta a kezem.
- Sergio... kérlek szépen hagyj engem békén. mondtam.
- Ne mond,hogy nem érzel irántam semmit. mondta Sergio. Kicsit csöndbe maradtam majd sóhajtottam egyet.
- Tudtam,hogy még mindig szeretsz. mondta Sergio.
- Sergio... kérlek. Menj el. mondtam.
- Elmegyek ha bevallod,hogy még mindig szeretsz. mondta Sergio.
- Jó, igen még mindig szeretlek mint barátot. mondtam.
- Nem fogom hagyni,hogy Gerard elvegyen tőlem. mondta Sergio.
- Sergio...Kérlek, hagyj békén minket. Menj vissza Madridba. Ott van neked Marichuy. mondtam.
- Marichuy? Remélem csak viccnek szántad. mondta Sergio.
- Nem. Nem viccnek szántam. Kérlek, Sergio. Most menj el. mondtam.
- Rendben. Elmegyek. Ha megígéred,hogy ugyan úgy tartjuk a kapcsolatot. mondta Sergio.
- Megígérem. mondtam.
- Köszönöm. mondta majd egy puszit adott a homlokomra.
- Jó éjt, Sergio. mondtam.
- Jó éjt, Ax. mondta majd mosolyogva távozott. Miután elment elkezdtem tárcsázni Gerardot. Sokadik hívásra sem vette fel. Nem múlott semmin ezért megpróbáltam még egyszer. Valaki felvette a telefont.
- Igen? szólt bele egy női hang.
- Gerard? kérdeztem a telefonba.
- Geri most éppen elfoglalt. mondta a lány, majd hallottam,hogy Gerard kiabál.
- Hé,csajszi. Dobj be egy törölközőt. Kösz. mondta Gerard.
- Most le kell tennem. Mondjak valamit neki? kérdezte a csaj.
- Nem...nem...nem kell. dadogtam a telefonba.
- Valami probléma van? kérdezte a csaj. De nem válaszoltam a telefonba csak letettem. Felültem az ágyon, felhúztam a térdemet majd elkezdtem sírni. Nem sokra rá kihúztam az infúziókat és elindultam a folyosón. Tudtam,hogy hülyeséget csinálok de amin hallottam,hogy egy lány vette fel a telefont egyből megakartam halni. Kiértem a kórház elé de nem tettem sok lépést mert a kórház előtt elvesztettem az eszméletem. Utána már csak sötétség. Mikor elkezdtem ébredezni nem tudtam mozgatni a végtagjaimat, még a szememet sem tudtam kinyitni. Hallottam,hogy az emberek beszélnek körülöttem. Néha-néha még érthetően hallottam is őket. Egyszer azt,hogy az apám veszekedik az orvossal.
- Miért nem lehet végre elmondani,hogy mi a baja a kislányomnak? kérdezte apám felháborodottan.
- Uram, a lánya 2 hónapja kómában van. Nem lehet tudni,hogy mi lehet a baja a lányának. Az orvosokkal már mindent megtettünk annak érdekében,hogy a lánya felébredjen. Most már minden a lányán múlik. mondta az orvos.
2 hónapja vagyok kómában?!
- Uram, a lányának most pihennie kell. Ha a lánya elkezd mozogni mindenképpen értesíteni fogjuk. Önnek is jót tenne már a pihenés. mondta az orvos.
- Hogy tud ilyeneket mondani? A lányom élet-halál között, és azt kéri tőlem,hogy menjek haza?! Azt el lehet felejteni. mondta az apám.
- Kérem,uram. A lányának pihenésre van szüksége. mondta az orvos.
- Nem megyek a lányom mellől egy lépést sem. mondta az apám.
- Kérem, uram. Muszáj lesz kimennie. mondta az orvos.
De utána már nem is hallottam semmit újra álomba merültem. Nem tudom,hogy mennyit aludhattam de még mindig nem tudtam csinálni semmit legszívesebben sírtam volna de nem tudtam, ezért megint csak hallgatóztam.
- Engedjen be hozzá! Látni akarom! mondta egy ismerős hang.
- Uram, maga talán hozzá tartozója? kérdezte az orvos.
- Nem, én Gerard Piqué vagyok és mindenképpen látnom kell. mondta Gerard.
Nem sokkal később meghallottam az apám hangját.
- Mit keresel itt Gerard? kérdezte az apám.
- Muszáj látnom, Alexandrát. mondta Gerard.
- Uram, nem tudom,hogy maga ki tudja-e küldeni a kórteremből de megköszönném. mondta az orvos.
- Gerard! Miattad van a lányom ilyen állapotban és te még ide jössz hozzá,hogy látni akarod? kérdezte az apám.
- Muszáj vele beszélnem. Tudom,hogy nem hall engem de muszáj. mondta Gerard.
- Szerintem meg jobb lenne ha elmennél. mondta az apám.
- Csak 2 percet kérek, és megígérem,hogy elmegyek. mondta Gerard.
- Rendben. 2 perc, se több! mondta az apám majd hallottam,hogy az ajtó becsukódik.
Egy kis idő után érzem,hogy valaki megfogja a kezem. Ez az első dolog amit érzek. Majd megsimogatja az arcom.
- Ax...én úgy sajnálom. Hinnem kellett volna neked és nem itt hagyni. Remélem valamikor újra megfogsz nekem bocsájtani. Tudom,hogy ezt most nem hallod de azért még reménykedek. Nagyon szeretlek, Alexandra, és nem akarlak elveszíteni. mondta Gerard.
- Kérlek szépen valamikor bocsájts meg nekem. Próbálj meg minél előbb meggyógyulni. Nem tudnám elképzelni nélküled az életem. mondta Gerard.
Egyszer csak azt vettem észre,hogy megtudtam mozdítani az ujjam. Gerard kicsit erősebben megfogta a kezem majd újra elkezdett beszélni.
- Ax, hallasz engem? Ha hallasz mozgasd meg újra az ujjad. Kérlek. mondta Gerard.
Újra megpróbáltam megmozgatni az ujjam de nem sikerült. Folyamatosan próbálkoztam de nem sikerült. Majd azt hallottam,hogy valaki bejön a kórterembe.
- Pep, esküszöm az előbb megmozdította az ujját. mondta Gerard.
- Hogy mi? kérdezte az apám.
- Komolyan. Beszéltem hozzá és csak úgy megmozdult az ujja. mondta Gerard.
- Reménykedhetünk, de szerintem csak képzelődtél. mondta az apám.
- Nem. Komolyan fogd meg a kezét és beszélj hozzá. mondta Gerard.
Aztán valaki újra megfogta a kezem.
- Kicsim. Hallasz engem? Apa vagyok. mondta az apám.
- Csak mondj neki olyat ami készteti arra,hogy megmozduljon. mondta Gerard.
- Kicsim, otthon a gyerekek és Christina is nagyon aggódik érted. Mindenki már vár téged haza. Szeretnek téged és hiányzol nekik. mondta apa.
Akármennyire is akartam nem mozdult semmim. Már sírni akartam de nem jött ki egy könnycsepp sem.
- Gyere, Gerard. Holnap nagy meccset játszol. Ki kell pihenned magad. Örülök,hogy reménykedsz abban,hogy Ax felépül. Én is nagyon szeretném. mondta apa.
Csend lett a kórterembe, én pedig újra elaludtam. Másnap arra keltem,hogy megtudom mozdítani a karom és a lábam. Megpróbáltam kinyitni a szemem de az még nem ment. Éreztem,hogy valami van a lábamon ezért megpróbáltam lenyúlni érte. Mikor sikerült a szemem résnyire kinyílt. Aztán mikor nagy nehezen kitudtam nyitni a szemem láttam,hogy az újságok teli vannak olyan hírekkel,hogy:
" Pep Guardiola lánya életveszélyben. 2 hónapja kómában fekszik.."
" - Mindenki reménykedik abban,hogy a lányom felépül. Az orvosok mindent megtesznek azért,hogy a lányom életben maradjon. Tudják ezt nehéz mondani mert a lányommal éppen nem voltunk jóban mikor ez történt. Szégyellem magam amiért veszekedtünk, pedig igaza volt.... mint mindig."- nyilatkozta Pep.
Letettem az egyik székre az újságot majd bekapcsolta a TV-t mert tudtam,hogy ma meccs lesz. Átkapcsoltam arra az adóra amelyik ment a meccs. Még nem kezdődött el csak riportokat készítettek. Apám nem volt hajlandó nyilatkozni, nagyon le volt törve. Ezért csak újra pletykálkodni kezdtek
.
- Pep Guardiola nem nyilatkozik. Mennyire tesz ez jót a csapatnak,hogy Pep ennyire le van törve a lánya miatt? A fiúk mindent beleadva fognak játszani nyilatkozta ezt az előbb nekünk Lionel Messi. Reméljük,hogy így is lesz. Most pedig átadjuk a szót a stúdiónak. mondta a riporter.
Miért kell folyamatosan gyötörni apámat ezekkel a témákkal?! gondolkodtam magamban. Elkezdődött a meccs és sokszor fordították a figyelmet apám felé.
Mikor az ellenfél rúgott egy gólt apám felállt,hogy utasítsa a csapatot. Ez sikerült is neki mivel nem sokkal később Messi is betalált. Apám ennek örült de nem ült vissza a kispadra hanem erőt vett magán és tovább folytatta az utasítgatást. De a pálya mellett sem tudta elrejteni az érzelmeit. Mikor félidő lett a riporter újra elkezdett csámcsogni azon,hogy kórházban vagyok.
- Látjuk,hogy a csapatnak nem megy a játék mi ennek az oka? Pepnek köze van a dologhoz? kérdezte a riporter.
- Talán kicsit szomorúak vagyunk,hogy Pep nem utasít arra,hogy mit csináljunk. De természetesen mindent belefogunk adni a következő félidőben. mondta Cesc.
- Piqué hibázott az első félidőben ezért kaptátok a gólt. Szerinted mi az oka,hogy Piqué nincs formában? kérdezte a riporter.
- Ez egyáltalán nem Piqué hibája. Nekünk is védekezni kellett volna ugyan úgy. Piqué kicsit le van törve, Pep lánya miatt. De hát ki nem?! Mindenki megszerette Alexandrát. Talán Piquét azért viselte meg jobban mert ő többet beszélt Ax-al. mondta Cesc.
- Talán van köztük valami? kérdezte a riporter. Cesc elkezdett nevetni.
- Ez egyáltalán nem tartozik rám. mondta Cesc.
- De állítólag te vagy a legjobb barátja nem igaz? kérdezte a riporter.
- Igen, én vagyok a legjobb barátja. De ha nekem elmond valamit azt magamba szoktam tartani. De erre a kérdésre legjobban, csak Gerard tud válaszolni. mondta Cesc.
- Köszönjük a riportert Fábregasnak. mondta a riporter. Cesc mosolyogva bólintott majd elment.
Hogy tudnak ennyit csámcsogni ezen?! Még fel sem ébredtem a kómából már az fogad,hogy Alexandra így, Alexandra úgy. Úgy sajnálom a többieket. Elkezdődik a második félidő.
Egy kis idő után bejön egy nővér. Ránézek majd a nővér elkezd mosolyogni és elrohan. Pár perc múlva vissza jön egy orvossal.
- Miss. Guardiola. Miért nem nyomta meg a nővércsengőt? kérdezte az orvos.
- Elnézést, csak a Barca meccs elterelte a figyelmem. mondtam.
- Hogy van? kérdezte az orvos.
- Köszönöm, jól. mondtam.
- Na ez egy jó hír. Mikor ébredt fel? kérdezte az orvos.
- Kb. 1 órája. mondtam.
- Ez egy jó hír. mondta az orvos.
- Mi történt? kérdeztem.
- Az egyik mentősünk hozta vissza a kórházba. mondta az orvos. De én arra már nem is válaszoltam.
- Egy pillanat hölgyem. Mindjárt vissza jövünk. mondta az orvos majd kiment. Elkezdtem újra a meccsre fordítani a figyelmemet. Csak annyit láttam,hogy apám felpattan a kispadról, és elkezd kiabálni egy nevet. Nem tudom leolvasni a szájáról de aztán mondta a riporter.
- Guardiola elkezdett kiabálni Gerard Piquének, és egy fura kézmozdulatot tett. Ez talán azt jelenti amire itt mindannyian gondolhatunk?!- mondta a riporter.
- A meccs utolsó perceiben járhatunk... De Gerard Piqué megindul a labdával...átpasszolja Messinek, Messitől vissza kapja és igeeen. Góóóól. Gerard Piqué az utolsó másodpercekben betalált... A bíró a meccset lefújja és Gerard Piqué kiviharzik a stadionból. Ahogy látom Pep már előbb elhagyta a stadiont. - mondta ezt a riporter.
Nem kellett sok apám rontott be a kórterembe. Amikor meglátott könnyes lett a szeme nagy léptekkel mellettem teremt majd szorosan átkarolt.
- Istenem, kislányom. Már azt hittem,hogy... mondta apa de nem hagytam,hogy befejezze.
- Ne...apa. Ez nem történhet meg. mondtam majd én is átkaroltam.
- Annyira hiányoztál mindenkinek. mondta apu.
- Igen, tudom. Mondtad. mondtam mosolyogva.
- Mi? Én nem... Te hallottad amikor mondtam neked? kérdezte apa mosolyogva.
- Igen, hallottam. Próbáltam megmozdítani az ujjam de nem tudtam. mondtam majd kicsit félre húztam a számat.
- Jaj,kicsim. Annyira örülök,hogy újra hallom a csodálatos hangod. mondta apa.
- Én meg azért,hogy újra az élők között lehetek. mondtam,hogy kicsit poénkodjak.
- Elmondjam kinek hiányoztál a legjobban? kérdezte apu de akkor már ő is berontott a kórterembe. Oda jött hozzám majd szorosan átkarolt.
- Istenem, Ax. Még egyszer ne csinálj ilyet. Nagyon hiányoztál. mondta Gerard aztán elhúzódott tőlem.
- Ne! utasítottam majd én húztam oda,hogy átkarolhassam. Gerard megpuszilta az arcom.
- Most ki megyek. Azt hiszem van mit megbeszélnetek. Addig én meg felhívom Christinát,hogy hozza be a gyerekeket. mondta apa mosolyogva majd kiment. Gerard rám nézett majd megfogta a kezem. Éppen mondani akart valamint de megállítottam.
- Tudom... mondtam mosolyogva majd én is megfogtam a kezét.
- Ne haragudj,hogy elmentem. El kellett volna neked hinnem,hogy nem te csókoltad meg Sergiot. mondta Gerard.
- Gerard én... szeretlek. mondtam majd belenéztem a szemébe.
- Én is szeretlek. mondta Gerard majd elkezdett közeledni a szám felé. Megfogtam a tarkóját majd hosszan megcsókoltuk egymást.
- Mond el,hogy mi történt. Talán tudok segíteni. mondta apu.
- Nem apa, ezen nem tudsz. mondtam.
- De mi történt? kérdezte apu ismét.
- Nem szeretnék erről beszélni. mondtam.
- Rendben kicsim, te tudod. mondta apu.
- Apu, mikor mehetek haza? kérdeztem.
- Nem tudom, kicsim. Elmegyek és megkérdezem az orvost rendben? kérdezte apu.
- Köszönöm. mondtam majd elengedtem apu kezét. Apu kiment majd elővettem a telefonomat és elkezdtem Gerardot hívni. Gerard nem vette fel ezért küldtem neki egy üzenetet.
Gerard!
Kérlek. Hidd el,hogy nem én csókoltam meg Sergiot. Könyörgöm,hogy hívj vissza. Beszéljük meg. Megígérted,hogy nem hagysz itt, de megtetted. Komolyan, nagyon sajnálom. De kérlek, bocsáss meg nekem.
Alexandra
Nem kellett sok apu vissza jött.
- Ha holnapig nem lesz semmi gond. Holnap már hazajöhetsz. mondta apu.
- Örülök,hogy nem kell itt maradnom. mondtam.
- Szeretnéd,hogy maradjak. Vagy hagyjalak pihenni? kérdezi apu.
- Nyugodtan haza mehetsz. Neked is jó lenne a pihenés. mondtam.
- Aranyos vagy,kicsim. Akkor holnap érted jövök. mondta apu mosolyogva majd adott egy puszit a homlokomra és elment. Én is megpróbáltam elaludni. Arra ébredtem,hogy valaki a kezemet fogja. Kinyitottam a szemem majd megpillantottam Sergiot.
- Szia! köszönt.
- Mit keresel itt? kérdeztem majd elhúztam a kezem a kezéből.
- Nem bírtam ki,hogy ne lássalak. Aggódtam érted. mondta Sergio.
- Ó, persze. Te meg az aggódás... mondtam neki majd megforgattam a szemem.
- Legalább én melletted vagyok nem úgy mint a drága "barátod" Gerard... mondta Sergio.
- Ha nem csókoltál volna meg... itt lenne. mondtam.
- Elmondtad neki? kérdezte Sergio.
- Miért? Mit gondoltál? Majd hazudok neki?! mondtam.
- Nézd, ne haragudj. Én komolyan sajnálom, de én tényleg szeretlek, Ax. mondta Sergio majd megfogta a kezem.
- Sergio... kérlek szépen hagyj engem békén. mondtam.
- Ne mond,hogy nem érzel irántam semmit. mondta Sergio. Kicsit csöndbe maradtam majd sóhajtottam egyet.
- Tudtam,hogy még mindig szeretsz. mondta Sergio.
- Sergio... kérlek. Menj el. mondtam.
- Elmegyek ha bevallod,hogy még mindig szeretsz. mondta Sergio.
- Jó, igen még mindig szeretlek mint barátot. mondtam.
- Nem fogom hagyni,hogy Gerard elvegyen tőlem. mondta Sergio.
- Sergio...Kérlek, hagyj békén minket. Menj vissza Madridba. Ott van neked Marichuy. mondtam.
- Marichuy? Remélem csak viccnek szántad. mondta Sergio.
- Nem. Nem viccnek szántam. Kérlek, Sergio. Most menj el. mondtam.
- Rendben. Elmegyek. Ha megígéred,hogy ugyan úgy tartjuk a kapcsolatot. mondta Sergio.
- Megígérem. mondtam.
- Köszönöm. mondta majd egy puszit adott a homlokomra.
- Jó éjt, Sergio. mondtam.
- Jó éjt, Ax. mondta majd mosolyogva távozott. Miután elment elkezdtem tárcsázni Gerardot. Sokadik hívásra sem vette fel. Nem múlott semmin ezért megpróbáltam még egyszer. Valaki felvette a telefont.
- Igen? szólt bele egy női hang.
- Gerard? kérdeztem a telefonba.
- Geri most éppen elfoglalt. mondta a lány, majd hallottam,hogy Gerard kiabál.
- Hé,csajszi. Dobj be egy törölközőt. Kösz. mondta Gerard.
- Most le kell tennem. Mondjak valamit neki? kérdezte a csaj.
- Nem...nem...nem kell. dadogtam a telefonba.
- Valami probléma van? kérdezte a csaj. De nem válaszoltam a telefonba csak letettem. Felültem az ágyon, felhúztam a térdemet majd elkezdtem sírni. Nem sokra rá kihúztam az infúziókat és elindultam a folyosón. Tudtam,hogy hülyeséget csinálok de amin hallottam,hogy egy lány vette fel a telefont egyből megakartam halni. Kiértem a kórház elé de nem tettem sok lépést mert a kórház előtt elvesztettem az eszméletem. Utána már csak sötétség. Mikor elkezdtem ébredezni nem tudtam mozgatni a végtagjaimat, még a szememet sem tudtam kinyitni. Hallottam,hogy az emberek beszélnek körülöttem. Néha-néha még érthetően hallottam is őket. Egyszer azt,hogy az apám veszekedik az orvossal.
- Miért nem lehet végre elmondani,hogy mi a baja a kislányomnak? kérdezte apám felháborodottan.
- Uram, a lánya 2 hónapja kómában van. Nem lehet tudni,hogy mi lehet a baja a lányának. Az orvosokkal már mindent megtettünk annak érdekében,hogy a lánya felébredjen. Most már minden a lányán múlik. mondta az orvos.
2 hónapja vagyok kómában?!
- Uram, a lányának most pihennie kell. Ha a lánya elkezd mozogni mindenképpen értesíteni fogjuk. Önnek is jót tenne már a pihenés. mondta az orvos.
- Hogy tud ilyeneket mondani? A lányom élet-halál között, és azt kéri tőlem,hogy menjek haza?! Azt el lehet felejteni. mondta az apám.
- Kérem,uram. A lányának pihenésre van szüksége. mondta az orvos.
- Nem megyek a lányom mellől egy lépést sem. mondta az apám.
- Kérem, uram. Muszáj lesz kimennie. mondta az orvos.
De utána már nem is hallottam semmit újra álomba merültem. Nem tudom,hogy mennyit aludhattam de még mindig nem tudtam csinálni semmit legszívesebben sírtam volna de nem tudtam, ezért megint csak hallgatóztam.
- Engedjen be hozzá! Látni akarom! mondta egy ismerős hang.
- Uram, maga talán hozzá tartozója? kérdezte az orvos.
- Nem, én Gerard Piqué vagyok és mindenképpen látnom kell. mondta Gerard.
Nem sokkal később meghallottam az apám hangját.
- Mit keresel itt Gerard? kérdezte az apám.
- Muszáj látnom, Alexandrát. mondta Gerard.
- Uram, nem tudom,hogy maga ki tudja-e küldeni a kórteremből de megköszönném. mondta az orvos.
- Gerard! Miattad van a lányom ilyen állapotban és te még ide jössz hozzá,hogy látni akarod? kérdezte az apám.
- Muszáj vele beszélnem. Tudom,hogy nem hall engem de muszáj. mondta Gerard.
- Szerintem meg jobb lenne ha elmennél. mondta az apám.
- Csak 2 percet kérek, és megígérem,hogy elmegyek. mondta Gerard.
- Rendben. 2 perc, se több! mondta az apám majd hallottam,hogy az ajtó becsukódik.
Egy kis idő után érzem,hogy valaki megfogja a kezem. Ez az első dolog amit érzek. Majd megsimogatja az arcom.
- Ax...én úgy sajnálom. Hinnem kellett volna neked és nem itt hagyni. Remélem valamikor újra megfogsz nekem bocsájtani. Tudom,hogy ezt most nem hallod de azért még reménykedek. Nagyon szeretlek, Alexandra, és nem akarlak elveszíteni. mondta Gerard.
- Kérlek szépen valamikor bocsájts meg nekem. Próbálj meg minél előbb meggyógyulni. Nem tudnám elképzelni nélküled az életem. mondta Gerard.
Egyszer csak azt vettem észre,hogy megtudtam mozdítani az ujjam. Gerard kicsit erősebben megfogta a kezem majd újra elkezdett beszélni.
- Ax, hallasz engem? Ha hallasz mozgasd meg újra az ujjad. Kérlek. mondta Gerard.
Újra megpróbáltam megmozgatni az ujjam de nem sikerült. Folyamatosan próbálkoztam de nem sikerült. Majd azt hallottam,hogy valaki bejön a kórterembe.
- Pep, esküszöm az előbb megmozdította az ujját. mondta Gerard.
- Hogy mi? kérdezte az apám.
- Komolyan. Beszéltem hozzá és csak úgy megmozdult az ujja. mondta Gerard.
- Reménykedhetünk, de szerintem csak képzelődtél. mondta az apám.
- Nem. Komolyan fogd meg a kezét és beszélj hozzá. mondta Gerard.
- Kicsim. Hallasz engem? Apa vagyok. mondta az apám.
- Csak mondj neki olyat ami készteti arra,hogy megmozduljon. mondta Gerard.
- Kicsim, otthon a gyerekek és Christina is nagyon aggódik érted. Mindenki már vár téged haza. Szeretnek téged és hiányzol nekik. mondta apa.
Akármennyire is akartam nem mozdult semmim. Már sírni akartam de nem jött ki egy könnycsepp sem.
- Gyere, Gerard. Holnap nagy meccset játszol. Ki kell pihenned magad. Örülök,hogy reménykedsz abban,hogy Ax felépül. Én is nagyon szeretném. mondta apa.
Csend lett a kórterembe, én pedig újra elaludtam. Másnap arra keltem,hogy megtudom mozdítani a karom és a lábam. Megpróbáltam kinyitni a szemem de az még nem ment. Éreztem,hogy valami van a lábamon ezért megpróbáltam lenyúlni érte. Mikor sikerült a szemem résnyire kinyílt. Aztán mikor nagy nehezen kitudtam nyitni a szemem láttam,hogy az újságok teli vannak olyan hírekkel,hogy:
" Pep Guardiola lánya életveszélyben. 2 hónapja kómában fekszik.."
" - Mindenki reménykedik abban,hogy a lányom felépül. Az orvosok mindent megtesznek azért,hogy a lányom életben maradjon. Tudják ezt nehéz mondani mert a lányommal éppen nem voltunk jóban mikor ez történt. Szégyellem magam amiért veszekedtünk, pedig igaza volt.... mint mindig."- nyilatkozta Pep.
.
- Pep Guardiola nem nyilatkozik. Mennyire tesz ez jót a csapatnak,hogy Pep ennyire le van törve a lánya miatt? A fiúk mindent beleadva fognak játszani nyilatkozta ezt az előbb nekünk Lionel Messi. Reméljük,hogy így is lesz. Most pedig átadjuk a szót a stúdiónak. mondta a riporter.
Miért kell folyamatosan gyötörni apámat ezekkel a témákkal?! gondolkodtam magamban. Elkezdődött a meccs és sokszor fordították a figyelmet apám felé.
Mikor az ellenfél rúgott egy gólt apám felállt,hogy utasítsa a csapatot. Ez sikerült is neki mivel nem sokkal később Messi is betalált. Apám ennek örült de nem ült vissza a kispadra hanem erőt vett magán és tovább folytatta az utasítgatást. De a pálya mellett sem tudta elrejteni az érzelmeit. Mikor félidő lett a riporter újra elkezdett csámcsogni azon,hogy kórházban vagyok.
- Látjuk,hogy a csapatnak nem megy a játék mi ennek az oka? Pepnek köze van a dologhoz? kérdezte a riporter.
- Talán kicsit szomorúak vagyunk,hogy Pep nem utasít arra,hogy mit csináljunk. De természetesen mindent belefogunk adni a következő félidőben. mondta Cesc.
- Piqué hibázott az első félidőben ezért kaptátok a gólt. Szerinted mi az oka,hogy Piqué nincs formában? kérdezte a riporter.
- Ez egyáltalán nem Piqué hibája. Nekünk is védekezni kellett volna ugyan úgy. Piqué kicsit le van törve, Pep lánya miatt. De hát ki nem?! Mindenki megszerette Alexandrát. Talán Piquét azért viselte meg jobban mert ő többet beszélt Ax-al. mondta Cesc.
- Talán van köztük valami? kérdezte a riporter. Cesc elkezdett nevetni.
- Ez egyáltalán nem tartozik rám. mondta Cesc.
- De állítólag te vagy a legjobb barátja nem igaz? kérdezte a riporter.
- Igen, én vagyok a legjobb barátja. De ha nekem elmond valamit azt magamba szoktam tartani. De erre a kérdésre legjobban, csak Gerard tud válaszolni. mondta Cesc.
- Köszönjük a riportert Fábregasnak. mondta a riporter. Cesc mosolyogva bólintott majd elment.
Hogy tudnak ennyit csámcsogni ezen?! Még fel sem ébredtem a kómából már az fogad,hogy Alexandra így, Alexandra úgy. Úgy sajnálom a többieket. Elkezdődik a második félidő.
Egy kis idő után bejön egy nővér. Ránézek majd a nővér elkezd mosolyogni és elrohan. Pár perc múlva vissza jön egy orvossal.
- Miss. Guardiola. Miért nem nyomta meg a nővércsengőt? kérdezte az orvos.
- Elnézést, csak a Barca meccs elterelte a figyelmem. mondtam.
- Hogy van? kérdezte az orvos.
- Köszönöm, jól. mondtam.
- Na ez egy jó hír. Mikor ébredt fel? kérdezte az orvos.
- Kb. 1 órája. mondtam.
- Ez egy jó hír. mondta az orvos.
- Mi történt? kérdeztem.
- Az egyik mentősünk hozta vissza a kórházba. mondta az orvos. De én arra már nem is válaszoltam.
- Egy pillanat hölgyem. Mindjárt vissza jövünk. mondta az orvos majd kiment. Elkezdtem újra a meccsre fordítani a figyelmemet. Csak annyit láttam,hogy apám felpattan a kispadról, és elkezd kiabálni egy nevet. Nem tudom leolvasni a szájáról de aztán mondta a riporter.
- Guardiola elkezdett kiabálni Gerard Piquének, és egy fura kézmozdulatot tett. Ez talán azt jelenti amire itt mindannyian gondolhatunk?!- mondta a riporter.
- A meccs utolsó perceiben járhatunk... De Gerard Piqué megindul a labdával...átpasszolja Messinek, Messitől vissza kapja és igeeen. Góóóól. Gerard Piqué az utolsó másodpercekben betalált... A bíró a meccset lefújja és Gerard Piqué kiviharzik a stadionból. Ahogy látom Pep már előbb elhagyta a stadiont. - mondta ezt a riporter.
Nem kellett sok apám rontott be a kórterembe. Amikor meglátott könnyes lett a szeme nagy léptekkel mellettem teremt majd szorosan átkarolt.
- Istenem, kislányom. Már azt hittem,hogy... mondta apa de nem hagytam,hogy befejezze.
- Ne...apa. Ez nem történhet meg. mondtam majd én is átkaroltam.
- Annyira hiányoztál mindenkinek. mondta apu.
- Igen, tudom. Mondtad. mondtam mosolyogva.
- Mi? Én nem... Te hallottad amikor mondtam neked? kérdezte apa mosolyogva.
- Igen, hallottam. Próbáltam megmozdítani az ujjam de nem tudtam. mondtam majd kicsit félre húztam a számat.
- Jaj,kicsim. Annyira örülök,hogy újra hallom a csodálatos hangod. mondta apa.
- Én meg azért,hogy újra az élők között lehetek. mondtam,hogy kicsit poénkodjak.
- Elmondjam kinek hiányoztál a legjobban? kérdezte apu de akkor már ő is berontott a kórterembe. Oda jött hozzám majd szorosan átkarolt.
- Istenem, Ax. Még egyszer ne csinálj ilyet. Nagyon hiányoztál. mondta Gerard aztán elhúzódott tőlem.
- Ne! utasítottam majd én húztam oda,hogy átkarolhassam. Gerard megpuszilta az arcom.
- Most ki megyek. Azt hiszem van mit megbeszélnetek. Addig én meg felhívom Christinát,hogy hozza be a gyerekeket. mondta apa mosolyogva majd kiment. Gerard rám nézett majd megfogta a kezem. Éppen mondani akart valamint de megállítottam.
- Tudom... mondtam mosolyogva majd én is megfogtam a kezét.
- Ne haragudj,hogy elmentem. El kellett volna neked hinnem,hogy nem te csókoltad meg Sergiot. mondta Gerard.
- Gerard én... szeretlek. mondtam majd belenéztem a szemébe.
- Én is szeretlek. mondta Gerard majd elkezdett közeledni a szám felé. Megfogtam a tarkóját majd hosszan megcsókoltuk egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése