Felmentem a VIP térségbe majd megpillantottam a régi barátnőmet.
- Marichuy. mondtam majd mosolyogva átöleltem.
- Ax, istenem. De jó újra látni, de hiányoztál. mondta Marichuy.
- Hogy-hogy itt vagy? kérdeztem majd leültem mellé.
- Sergio mondta,hogy jöjjek el. mondta Marichuy.
- Ó,igen...Sergio. mondtam.
- Ax, gyere vissza Madridba. Hiányzol Sergionak. mondta Marichuy.
- Nem érdekel Sergio. Elegem van belőle. mondtam.
- Mond el nekem,hogy miért nem békültök ki. mondta Marichuy.
- Marichuy, nekem van barátom. mondtam.
- Mi? Kicsoda? kérdezte.
- Gerard... Gerard Piqué. mondtam.
- Mi van? A Barcelona játékosa? kérdezte Marichuy.
- Igen,ő. mondtam.
- Ugye tudod,hogy Sergio nagyon szeret téged és mindent megfog tenni,hogy elszakítson Piquétől. mondta Marichuy.
- Ahhoz túlságosan is szeretem Gerardot. mondtam. Marichuy elkezdett nevetni majd azt mondta.
- Hogy lehet szeretni egy Barca játékost?!
- Túlságosan is szeretem. Sergio nem fog elszakítani tőle. mondtam. Marichuy már nem is válaszolt. Elkezdődött a meccs. Éppen a félidő előtt voltunk mikor Gerardot felrúgták. Megsérült, ezért hordágyon hozták le. Elindultam kifelé de Marichuy megfogta a kezem.
- Hová mész? kérdezte.
- Szerinted hova?! mondtam majd kifutottam. Oda siettem Gerardhoz.
- Mi történt? Nagyon fáj? kérdeztem.
- Ne aggódj, nem vészes. mondta Gerard.
- Ne mond ezt, ha nem lenne vészes nem hoztak volna le. Ki rúgott fel? kérdeztem.
- Sergio... mondta Gerard.
- És a bíró ennyivel elintézte? Még ki sem állította? kérdeztem felháborodottan.
- Nem haragszom rá. mondta Gerard. Nem tudtam elmondani Gerardnak,hogy Sergio megcsókolt. Nem bírtam volna ki,hogy haragszik rám.
- Mi a baj? kérdezte Gerard majd megfogta az arcom.
- Semmi. mondtam majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Tudom,hogy van valami. Mond el, Ax. Kérlek. mondta Gerard majd az államnál fogva felemelte a fejem.
- Ne haragudj. mondtam neki majd könnyes szemmel elmentem.
- Ax! kiabálta utánam Gerard. De hátra sem fordultam csak mentem tovább. Bementem a lány mosdóba,hogy kicsit rendbe tegyem magam. Mikor kicsit lenyugodtam kimentem a mosdóból de nekiütköztem valakinek.
- Még jó,hogy eljöttem erre. mondta Sergio.
- Miért is? kérdeztem. Sergio megfogta az arcom majd azt mondta.
- Te sírtál?
- Nem. Miért gondolod ezt? kérdeztem majd megtöröltem a szemem.
- Miért sírtál? kérdezte majd belenézett a szemembe.
- Én...én nem sírtam. mondtam.
- Engem nem tudsz átverni,Ax. mondta Sergio.
- Sergio, kérlek. Hagyj békén. Nem akarok veled kibékülni, nem akarok vissza menni Madridba. mondtam majd levettem a kezét az arcomról.
- Miért nem adsz nekem még egy esélyt? kérdezte Sergio.
- Mert már nem szeretlek. Sőt, nem is kellett volna soha Madridba költöznöm. mondtam.
- Ax, neked van barátod? kérdezte Sergio.
- Igen,van. És ezért szeretném,hogy békén hagyj. mondtam.
- Amióta te elmentél Madridból nem volt barátnőm. Te pedig egyből beleszeretsz valakibe? Megkérdezhetem,hogy melyik az a suttyó akibe beleszerettél? kérdezte Sergio.
- Az a suttyó ma sérült meg, mivel képes voltál felrúgni. mondtam.
- Mi van? Neked Gerard Piqué a barátod? kérdezte Sergio.
- Igen, és szeretem. Szóval, Sergio... felejts el! Örökre! mondtam majd elindultam kifelé. Sergio a kezem után nyúlt majd maga felé fordított.
- Engedj el, kérlek. mondtam majd megpróbáltam kihúzni a kezem a kezéből.
- Tudom,hogy még mindig szeretsz. Ezért most megkönnyítem a dolgod. mondta Sergio majd kinyitott egy mögöttünk lévő öltözőt majd behúzott nekitolt a falnak majd megcsókolt. Ellöktem magamtól de ő újra megcsókolt.
- Engedj el! mondtam de ó újra és újra megcsókolt.
- Tudom,hogy még mindig szeretsz és akarsz engem. mondta Sergio.
- De miért gondolod ezt? Sergio, én már nem szeretlek! És nem teheted ezt velem. mondtam.
- Nem szeretem ha ilyen vagy, mi lesz,hogyha ezt szegény Gerard megtudja. Össze fog törni a szíve. mondta Sergio.
- Nem teheted. mondtam.
- De megtehetem, és tudod Gerard kicsit hiszékeny szóval...mondta Sergio.
- Ezért jöttem el Madridból Sergio, mert tudom,hogy milyen vagy, és ezért is utállak téged. Menj vissza Madridba és etesd ezzel a dumáddal Marichuyt. mondtam majd ellöktem magamtól. Kimentem az ajtón majd sírva elindultam kifelé. De megpillantottam Gerardot,ahogy éppen jön ki az öltözőből. Láttam,hogy a lába be van kötözve. Gerard elém állt majd azt mondta.
- Mi a baj,Ax?
- Kérlek, hagyj békén. mondtam sírva. Gerard megfogta az arcom majd felemelte és belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe.
- Ax, mond el,hogy mi a baj. Kérlek. mondta Gerard.
- Nem vagyok rá képes,hogy elmondjam, Gerard. Nem...tudom...el... De nem fejeztem be a mondatot, mert elöntött a sötétség.
*2-3 nappal később este...*
Elkezdtem ébredezni majd lenéztem a karomra és láttam,hogy infúzióra vagyok kötve és lélegeztető gépen is vagyok. Nem sokkal később bejött a doki.
- Jó estét, Miss Guardiola. mondta az orvos majd megnézte az infúziót.
- Hogy van? kérdezte az orvos. De nem tudtam mondani semmit egyszerűen nem jött ki hang a számon. Elkezdtem sírni.
- Nyugodjon meg, Miss Guardiola. Nincs semmi gond. mondta az orvos. De én akkor sem tudtam befejezni a sírást. A doktor egy injekciót vett ki a zsebéből majd befecskendezte az infúzióba. Elkezdtem lenyugodni majd elaludtam. Másnap reggel mikor elkezdtem felébredni apa ült az ágyam mellett.
- Apu... mondtam majd apu megfogta a kezem.
- Szia,kicsim. mondta apu mosolyogva.
- Hol vagyok? Mi történt? kérdeztem.
- Kórházban, Gerard hozott be mert elvesztetted az eszméleted. mondta apu.
- Ő most hol van? kérdeztem.
- Kint van a folyosón, el sem mozdul mellőled. mondta apu.
- Apa,ne haragudj,hogy nem mondtam el neked. mondtam.
- Nem haragszom,kicsim. mondta apu.
- Apu,beszélhetnék Gerardal? kérdeztem.
- Persze,kicsim. Szólok neki. mondta apu majd felállt és kisétált. Nemsokkal később Gerard jött be.
- Máskor ne csináld ezt velem. mondta Gerard majd oda jött és megcsókolt.
- Ne haragudj. mondtam neki majd megsimogattam az arcát. - Nem haragszom, de miért ájultál el? Mi történt? kérdezte.
- Gerard... ne haragudj. mondtam majd elkezdett folyni a könnyem. Gerard megfogta az arcom majd azt mondta.
- Hé, ne sírj. Itt vagyok és nem hagylak itt.
- Gerard, én olyat tettem amit nem kellett volna. mondtam majd belenéztem a szemébe.
- Ezt meg,hogy érted? kérdezte Gerard.
- Én nem akartam, de csak megjelent és nem engedett el. mondtam.
- Mond el mit csináltál. mondta Gerard.
- Csókolóztam Ramossal. mondtam. Gerard elengedte az arcom majd kiegyenesedett.
- Miért? Miért csináltad? kérdezte Gerard.
- Nem én csináltam, Ramos nem engedett el. Mindig hívogat, nem hagy békén. mondtam.
- Ugye nem azt akarod mondani,hogy Madridban együtt voltál Ramossal? kérdezte Gerard. De én nem válaszoltam rá. Gerard kiment majd maga mögött becsapta az ajtót.
2013. március 15., péntek
2013. március 12., kedd
6. rész - Me and You
Mikor elváltak ajkaink, Gerard szorosan átkarolt. Majd nemsokkal később Messi jött be a stadionba.
- Hello, szépségek. mondta mosolyogva.
- Szia, Leo. köszönt Gerard. Utána pedig én is köszöntem.
- Ax, egy lány kint vár azt mondta,hogy szóljak neked. mondta Leo.
- Ó,igen el is felejtettem Teresát. mondtam.
- Vissza jössz még? kérdezte Gerard.
- Pillanatokon belül, ha akartok várjatok meg itt. mondtam mosolyogva majd egy puszit adtam Gerard arcára.
* Messi szemszöge...*
- Tesó, jó barátnőt találtál magadnak. mondta Leo miközben megütögette Gerard hátát.
- Én is tudom. mondta Gerard.
- Figyu, haver. Kéne a segítséged. mondta Leo.
- Mégis miben? kérdezte Gerard.
- Az a lány ott kint baromi dögös, és szeretnék vele találkozgatni. Megtaníthatnál pár csajozós trükkre. Mivel látom,hogy Axnál bejött. mondta Leo.
- Ax-ot elég nehéz volt megfűznöm. Ő más mint a többi lány. mondta Gerard.
- Jó igen lehet. De meg kell szereznem azt a lányt. Bár szerintem esélyes vagyok mivel én vagyok a világ legjobb focistája. mondta Leo kicsit nagyképűen.
- Oké,haver. Azért ne szállj el magadtól. mondta Gerard.
- Pletyka partit másra halasszátok, mert edzeni nem nekem kell. mondta Pep mögülük.
- Bocs,főnök. mondta Leo majd elindultak a pálya felé. Mikor látták,hogy Pep eltűnik az irodájába akkor vissza kukucskáltak majd vissza mentek oda ahol eddig voltak.
* Saját szemszög...*
- Szia,Teresa. köszöntem.
- Szia,Ax. Hogy vagy? kérdezte Teresa.
- Köszönöm jól, csinos vagy. mondtam mosolyogva.
- Köszönöm szépen. Chritstina szép ruhákat vett nekem. mondta Teresa.
- Hát igen, Christina tudja a divatot. mondtam mosolyogva.
- És milyen munkát kapok? kérdezte Teresa.
- Ez apámtól függ. Meg attól,hogy milyen kedve van. mondtam majd elindultunk be a stadionba. Mikor beértünk Gerard és Leo még mindig ott álltak.
- Gerard, Leo. Ő,itt Teresa. mondtam.
- Jó napot. köszönt Teresa.
- Olyan öregnek látszunk,hogy jó napot köszönsz? kérdezte mosolyogva Leo.
- Elnézést csak... mondta Teresa de Leo közelebb lépett és azt mondta.
- Hívj, csak Leonak.
- Rendben, Leo. mondta Teresa mosolyogva. Gerardra néztem majd felhúztam a szemöldököm. Gerard csak intett a fejével,hogy mennyek oda hozzá. Oda mentem majd azt mondtam.
- Mond,hogy Leonak nem tetszik Teresa.
- Egyenesen oda van érte. mondta Gerard.
- Valamit el kell mondanom. mondtam majd leültünk egy székre.
- Mond,hogy nem egy boszorkány... mondta nevetve Gerard.
- Ne humorizálj már. mondtam majd megütöttem a vállát.
- Elnézést...mondta Gerard mosolyogva.
- Teresa valójában...szegény családból származik. És lehet,hogy most ilyen szép ruhában van, de... én ajánlottam neki a munkát,hogy többet tudjon keresni a családjának. mondtam majd belenéztem Gerard gyönyörű szemeibe.
- Annyira aranyos vagy. mondta Gerard majd megsimogatta az arcom.
- Miért is? kérdeztem nevetve.
- Mert segítesz másokon. mondta Gerard. Gerardra mosolyogtam.
- Nem tudod,hogy merre van az apám? kérdeztem.
- Nemrég ment be az irodájába. mondta Gerard.
- Akkor azt hiszem megpróbálom,hogy valami jó munkát adjon Teresának. mondtam majd felálltam.
- Remélem sikerülni fog. mondta Gerard majd egy puszit nyomott a homlokomra. Szóltam Teresának aki éppen Leoval beszélgetett.
- Gyere Teresa, menjünk. mondtam majd elindultunk az iroda fele. Bekopogtam majd benyitottam.
- Apa...ő... jöttek hozzád. mondtam majd beküldtem Teresát.
- Köszönöm,Alexandra. mondta az apám majd becsuktam az ajtót Teresa mögött. Elindultam vissza felé majd kimentem a pályára és leültem a kispadra. A fiúk éppen pihentek. Gerard oda jött majd leült mellém.
- Holnap meccsünk lesz a Madriddal. Ugye jössz? kérdezte Gerard.
- Nem tudom,Gerard. Szerintem nem jó ötlet. mondtam.
- Ugyan miért nem? Azt mondtad vannak barátaid a Madridnál. Akkor most találkozhatsz velük. mondta Gerard.
- Nem nagyon szeretnék. mondtam.
- Tudtam én,hogy nem szívesen dolgoztál ott. mondta Gerard.
- Lehet igazad van. mondtam.
- Szerinted meddig vannak még bent Peppék? kérdezte Gerard.
- Nem tudom, de szeretnék már haza menni és lepihenni. Nagyon fáradt vagyok. mondtam. Gerard megsimogatta az arcom majd elmosolyodott.
- Miért mosolyogsz? kérdeztem.
- Egyszerűen boldog vagyok. mondta Gerard. Megfogtam a kezét majd én is elmosolyodtam.
- Én is nagyon. mondtam.
- Ha most megcsókollak mit csinálnál? kérdezte Gerard.
- Nehéz kérdés... mondtam mosolyogva majd a vállára hajtottam a fejem. Nemsokkal később oda kocogott hozzánk Cesc.
- Szia Ax, rég láttalak. mondta mosolyogva majd leült mellém.
- Szia, Cesc. Én is téged. Hogy vagy? kérdeztem.
- Ahhoz képest,hogy Leo folyamatosan egy lányról beszél és már szétrobban tőle a fejem. Ahhoz képest semmi. mondta Cesc nevetve.
- Valószínűleg tetszik neki. mondta Gerard.
- Na nem mondod,tesó. mondta nevetve Cesc. Nemsokkal később kijött a pályára Teresa.
- Na,hogy ment? kérdeztem.
- Azt mondta Pep,hogy még meggondolja. Addig felvesz próbára. mondta Teresa.
- Beszélek Christinával,hogy beszéljen apával. mondtam.
- Köszönöm. mondta Teresa.
- Ez csak természetes. Hívok neked egy taxit. mondtam mosolyogva majd hívtam neki egy taxit. Teresa elment majd én is készülődtem.
- Holnap gyere el a meccsre, kérlek. mondta Gerard.
- Azért jöjjek el,hogy újabb pletykák keringjenek rólunk? kérdeztem.
- Nem fog keringeni semmi. Csak gyere el, és megengedem,hogy meccs végén kritizáld a játékomat. mondta Gerard.
- Na így már talán eljövök. mondtam mosolyogva.
- Úgy sem fogsz hibát találni. mondta Gerard nevetve.
- Megszólalt az egoisták királya. mondta nevetve Cesc majd elfutott a többiekhez.
- Holnap hívni foglak. mondta Gerard mosolyogva majd megcsókolt és Cesc után futott. Én is elindultam ki a parkolóba. Hívtam egy taxit majd hazamentem. Mikor hazaértem felmentem a szobámba letusoltam majd befeküdtem az ágyba. Nemsokára megrezzent a telefonom. Üzenet érkezett.
'Már most hiányzol! Holnap ha szeretnéd meccs előtt érted megyek, bármikor felhívhatsz ha beszélgetni szeretnél! Szeretlek.
Gerard
Vissza írtam Gerardnak majd letettem a telefont és elaludtam. Másnap Christina keltett fel délután.
- Szia, ne haragudj,hogy felkeltettelek csak...valaki jött hozzád. mondta Christina mosolyogva.
- Mi? Kicsoda? kérdeztem.
- Beengedhetem a szobádba? kérdezte Christina.
- Be, csak hagy aludjak még tovább. mondtam majd a fejemre húztam a párnámat és a plüssállatomat is magamhoz húztam. Christina kiment majd egy kis idő után valaki leült az ágyamra.
- Oliver, menj ki a szobámból. mondtam majd elkezdtem lelökni az ágyról. De nem ment le az ágyról hanem oda hajolt az arcomhoz és megpuszilta. Elkezdtem tapogatózni majd egy borostás archoz értem. De az a személy elkezdett nevetni majd megfogta a kezem.
- Oliver, miért lettél ilyen szőrös? kérdeztem majd megfordultam de a fejemre megint ráhúztam a párnát. Megint oda hajolt hozzám de akkor levette a fejemről a párnát majd megcsókolt. Kinyitottam a szemem majd megláttam,hogy Gerard ól az ágyamon, és ő csókol.
- Gerard, te mit keresel itt? kérdeztem majd magamra húztam a takarót.
- Christina engedett be. Azt mondta Pep már reggel elment a stadionba. mondta Gerard.
- Nem engedtelek be a szobámba. mondtam majd egy kicsit kibújtam a takaróból.
- Nem baj. mondta Gerard majd meghúzta a vállát.
- Tudod,hogy nézek ki reggel? Mint egy boszorkány. mondtam nevetve.
- Engem nem zavar. mondta Gerard majd újra megcsókolt.
- Most ha megbocsájtasz készülődnék. mondtam majd felültem.
- Menjek ki? kérdezte Gerard.
- Légyszíves. mondtam.
- Rendben, lent megvárlak. mondta Gerard majd adott egy puszit és kiment. Gyorsan elkészülődtem majd lementem. Gerard kint focizott Oliverrel. Ittam egy pohár kávét majd a fiúk is bejöttek.
- Indulhatunk? kérdezte Gerard.
- Már annyi az idő? kérdeztem.
- Sokáig aludtál, és sokáig készültél. Elment az idő. Nekem pedig sokkal előbb oda kell érnem. mondta Gerard.
- Akkor menjünk. mondtam mosolyogva majd beültünk Gerard kocsijába és elindultunk. Mikor oda értünk beparkoltunk majd bementünk a stadionba. Láttam,hogy a Madrid is megérkezett már.
- Elmegyek átöltözni, még megkereslek. mondta Gerard majd adott egy puszit és elment. Úgy gondoltam én is megkeresem apámat. Elindultam az irodája felé amikor megpillantottam egy nem várt személyt.
- Szia, Ax. köszönt.
- Sergio...mondtam majd elmentem mellette.
- Állj már meg. mondta Ramos, majd megfogta a kezem.
- Mit akarsz? kérdeztem.
- Beszélni veled. mondta Ramos.
- Nincs mit beszélnünk. Most pedig engedj el. mondtam majd kirántottam a kezéből a kezemet.
- Ax, költözz vissza Madridba. mondta Ramos majd közelebb lépett.
- Azt el is felejtheted... mondtam majd elindultam apám irodája felé. Ramos a kezem után nyúlt majd magához húzott.
- Engedj el! mondtam kicsit hangosabban.
- Sergio... engedd el! mondta Gerard majd oda lépett mellém.
- Nézzenek oda, régen láttalak Gerard. mondta Ramos majd nyújtotta a kezét Gerardnak. Ránéztem Gerardra majd elmentem. Bementem apám irodájába de nem találtam ott, ezért kinéztem az ablakon. A stadion már tele volt. Kimentem apám irodájából majd elindultam a VIP térségbe. De valaki megragadta a kezem és behúzott az egyik öltözőbe.
- Beszéljük meg ami köztünk történt. mondta Ramos.
- Sergio... hagyj békén. Nem beszélek meg veled semmit. mondtam majd ki akartam menni de vissza csukta az ajtót.
- Neked nem a meccsen kéne lenned?! mondtam.
- Szeretnék veled kibékülni. mondta Ramos.
- Megmondtam neked,hogy szállj le rólam. Ne hívogass. Engem hagyjál békén! mondtam majd ki akartam menni. De Ramos magához húzott majd megcsókolt. Elakartam lökni magamtól de ő erősen szorított.
- Undorító féreg vagy. mondtam majd arcon vágtam.
- Tudom,hogy te is élvezted. mondta Ramos egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Rohadj meg, Sergio! mondtam majd kimentem és rácsaptam az ajtót.
- Hello, szépségek. mondta mosolyogva.
- Szia, Leo. köszönt Gerard. Utána pedig én is köszöntem.
- Ax, egy lány kint vár azt mondta,hogy szóljak neked. mondta Leo.
- Ó,igen el is felejtettem Teresát. mondtam.
- Vissza jössz még? kérdezte Gerard.
- Pillanatokon belül, ha akartok várjatok meg itt. mondtam mosolyogva majd egy puszit adtam Gerard arcára.
* Messi szemszöge...*
- Tesó, jó barátnőt találtál magadnak. mondta Leo miközben megütögette Gerard hátát.
- Én is tudom. mondta Gerard.
- Figyu, haver. Kéne a segítséged. mondta Leo.
- Mégis miben? kérdezte Gerard.
- Az a lány ott kint baromi dögös, és szeretnék vele találkozgatni. Megtaníthatnál pár csajozós trükkre. Mivel látom,hogy Axnál bejött. mondta Leo.
- Ax-ot elég nehéz volt megfűznöm. Ő más mint a többi lány. mondta Gerard.
- Jó igen lehet. De meg kell szereznem azt a lányt. Bár szerintem esélyes vagyok mivel én vagyok a világ legjobb focistája. mondta Leo kicsit nagyképűen.
- Oké,haver. Azért ne szállj el magadtól. mondta Gerard.
- Pletyka partit másra halasszátok, mert edzeni nem nekem kell. mondta Pep mögülük.
- Bocs,főnök. mondta Leo majd elindultak a pálya felé. Mikor látták,hogy Pep eltűnik az irodájába akkor vissza kukucskáltak majd vissza mentek oda ahol eddig voltak.
* Saját szemszög...*
- Szia,Teresa. köszöntem.
- Szia,Ax. Hogy vagy? kérdezte Teresa.
- Köszönöm jól, csinos vagy. mondtam mosolyogva.
- Köszönöm szépen. Chritstina szép ruhákat vett nekem. mondta Teresa.
- Hát igen, Christina tudja a divatot. mondtam mosolyogva.
- És milyen munkát kapok? kérdezte Teresa.
- Ez apámtól függ. Meg attól,hogy milyen kedve van. mondtam majd elindultunk be a stadionba. Mikor beértünk Gerard és Leo még mindig ott álltak.
- Gerard, Leo. Ő,itt Teresa. mondtam.
- Jó napot. köszönt Teresa.
- Olyan öregnek látszunk,hogy jó napot köszönsz? kérdezte mosolyogva Leo.
- Elnézést csak... mondta Teresa de Leo közelebb lépett és azt mondta.
- Hívj, csak Leonak.
- Rendben, Leo. mondta Teresa mosolyogva. Gerardra néztem majd felhúztam a szemöldököm. Gerard csak intett a fejével,hogy mennyek oda hozzá. Oda mentem majd azt mondtam.
- Mond,hogy Leonak nem tetszik Teresa.
- Egyenesen oda van érte. mondta Gerard.
- Valamit el kell mondanom. mondtam majd leültünk egy székre.
- Mond,hogy nem egy boszorkány... mondta nevetve Gerard.
- Ne humorizálj már. mondtam majd megütöttem a vállát.
- Elnézést...mondta Gerard mosolyogva.
- Teresa valójában...szegény családból származik. És lehet,hogy most ilyen szép ruhában van, de... én ajánlottam neki a munkát,hogy többet tudjon keresni a családjának. mondtam majd belenéztem Gerard gyönyörű szemeibe.
- Annyira aranyos vagy. mondta Gerard majd megsimogatta az arcom.
- Miért is? kérdeztem nevetve.
- Mert segítesz másokon. mondta Gerard. Gerardra mosolyogtam.
- Nem tudod,hogy merre van az apám? kérdeztem.
- Nemrég ment be az irodájába. mondta Gerard.
- Akkor azt hiszem megpróbálom,hogy valami jó munkát adjon Teresának. mondtam majd felálltam.
- Remélem sikerülni fog. mondta Gerard majd egy puszit nyomott a homlokomra. Szóltam Teresának aki éppen Leoval beszélgetett.
- Gyere Teresa, menjünk. mondtam majd elindultunk az iroda fele. Bekopogtam majd benyitottam.
- Apa...ő... jöttek hozzád. mondtam majd beküldtem Teresát.
- Köszönöm,Alexandra. mondta az apám majd becsuktam az ajtót Teresa mögött. Elindultam vissza felé majd kimentem a pályára és leültem a kispadra. A fiúk éppen pihentek. Gerard oda jött majd leült mellém.
- Holnap meccsünk lesz a Madriddal. Ugye jössz? kérdezte Gerard.
- Nem tudom,Gerard. Szerintem nem jó ötlet. mondtam.
- Ugyan miért nem? Azt mondtad vannak barátaid a Madridnál. Akkor most találkozhatsz velük. mondta Gerard.
- Nem nagyon szeretnék. mondtam.
- Tudtam én,hogy nem szívesen dolgoztál ott. mondta Gerard.
- Lehet igazad van. mondtam.
- Szerinted meddig vannak még bent Peppék? kérdezte Gerard.
- Nem tudom, de szeretnék már haza menni és lepihenni. Nagyon fáradt vagyok. mondtam. Gerard megsimogatta az arcom majd elmosolyodott.
- Miért mosolyogsz? kérdeztem.
- Egyszerűen boldog vagyok. mondta Gerard. Megfogtam a kezét majd én is elmosolyodtam.
- Én is nagyon. mondtam.
- Ha most megcsókollak mit csinálnál? kérdezte Gerard.
- Nehéz kérdés... mondtam mosolyogva majd a vállára hajtottam a fejem. Nemsokkal később oda kocogott hozzánk Cesc.
- Szia Ax, rég láttalak. mondta mosolyogva majd leült mellém.
- Szia, Cesc. Én is téged. Hogy vagy? kérdeztem.
- Ahhoz képest,hogy Leo folyamatosan egy lányról beszél és már szétrobban tőle a fejem. Ahhoz képest semmi. mondta Cesc nevetve.
- Valószínűleg tetszik neki. mondta Gerard.
- Na nem mondod,tesó. mondta nevetve Cesc. Nemsokkal később kijött a pályára Teresa.
- Na,hogy ment? kérdeztem.
- Azt mondta Pep,hogy még meggondolja. Addig felvesz próbára. mondta Teresa.
- Köszönöm. mondta Teresa.
- Ez csak természetes. Hívok neked egy taxit. mondtam mosolyogva majd hívtam neki egy taxit. Teresa elment majd én is készülődtem.
- Holnap gyere el a meccsre, kérlek. mondta Gerard.
- Azért jöjjek el,hogy újabb pletykák keringjenek rólunk? kérdeztem.
- Nem fog keringeni semmi. Csak gyere el, és megengedem,hogy meccs végén kritizáld a játékomat. mondta Gerard.
- Na így már talán eljövök. mondtam mosolyogva.
- Úgy sem fogsz hibát találni. mondta Gerard nevetve.
- Megszólalt az egoisták királya. mondta nevetve Cesc majd elfutott a többiekhez.
- Holnap hívni foglak. mondta Gerard mosolyogva majd megcsókolt és Cesc után futott. Én is elindultam ki a parkolóba. Hívtam egy taxit majd hazamentem. Mikor hazaértem felmentem a szobámba letusoltam majd befeküdtem az ágyba. Nemsokára megrezzent a telefonom. Üzenet érkezett.
'Már most hiányzol! Holnap ha szeretnéd meccs előtt érted megyek, bármikor felhívhatsz ha beszélgetni szeretnél! Szeretlek.
Gerard
Vissza írtam Gerardnak majd letettem a telefont és elaludtam. Másnap Christina keltett fel délután.
- Szia, ne haragudj,hogy felkeltettelek csak...valaki jött hozzád. mondta Christina mosolyogva.
- Mi? Kicsoda? kérdeztem.
- Beengedhetem a szobádba? kérdezte Christina.
- Be, csak hagy aludjak még tovább. mondtam majd a fejemre húztam a párnámat és a plüssállatomat is magamhoz húztam. Christina kiment majd egy kis idő után valaki leült az ágyamra.
- Oliver, menj ki a szobámból. mondtam majd elkezdtem lelökni az ágyról. De nem ment le az ágyról hanem oda hajolt az arcomhoz és megpuszilta. Elkezdtem tapogatózni majd egy borostás archoz értem. De az a személy elkezdett nevetni majd megfogta a kezem.
- Oliver, miért lettél ilyen szőrös? kérdeztem majd megfordultam de a fejemre megint ráhúztam a párnát. Megint oda hajolt hozzám de akkor levette a fejemről a párnát majd megcsókolt. Kinyitottam a szemem majd megláttam,hogy Gerard ól az ágyamon, és ő csókol.
- Gerard, te mit keresel itt? kérdeztem majd magamra húztam a takarót.
- Christina engedett be. Azt mondta Pep már reggel elment a stadionba. mondta Gerard.
- Nem engedtelek be a szobámba. mondtam majd egy kicsit kibújtam a takaróból.
- Nem baj. mondta Gerard majd meghúzta a vállát.
- Tudod,hogy nézek ki reggel? Mint egy boszorkány. mondtam nevetve.
- Engem nem zavar. mondta Gerard majd újra megcsókolt.
- Most ha megbocsájtasz készülődnék. mondtam majd felültem.
- Menjek ki? kérdezte Gerard.
- Légyszíves. mondtam.
- Rendben, lent megvárlak. mondta Gerard majd adott egy puszit és kiment. Gyorsan elkészülődtem majd lementem. Gerard kint focizott Oliverrel. Ittam egy pohár kávét majd a fiúk is bejöttek.
- Indulhatunk? kérdezte Gerard.
- Már annyi az idő? kérdeztem.
- Sokáig aludtál, és sokáig készültél. Elment az idő. Nekem pedig sokkal előbb oda kell érnem. mondta Gerard.
- Akkor menjünk. mondtam mosolyogva majd beültünk Gerard kocsijába és elindultunk. Mikor oda értünk beparkoltunk majd bementünk a stadionba. Láttam,hogy a Madrid is megérkezett már.
- Elmegyek átöltözni, még megkereslek. mondta Gerard majd adott egy puszit és elment. Úgy gondoltam én is megkeresem apámat. Elindultam az irodája felé amikor megpillantottam egy nem várt személyt.
- Szia, Ax. köszönt.
- Sergio...mondtam majd elmentem mellette.
- Állj már meg. mondta Ramos, majd megfogta a kezem.
- Mit akarsz? kérdeztem.
- Beszélni veled. mondta Ramos.
- Nincs mit beszélnünk. Most pedig engedj el. mondtam majd kirántottam a kezéből a kezemet.
- Ax, költözz vissza Madridba. mondta Ramos majd közelebb lépett.
- Azt el is felejtheted... mondtam majd elindultam apám irodája felé. Ramos a kezem után nyúlt majd magához húzott.
- Engedj el! mondtam kicsit hangosabban.
- Sergio... engedd el! mondta Gerard majd oda lépett mellém.
- Nézzenek oda, régen láttalak Gerard. mondta Ramos majd nyújtotta a kezét Gerardnak. Ránéztem Gerardra majd elmentem. Bementem apám irodájába de nem találtam ott, ezért kinéztem az ablakon. A stadion már tele volt. Kimentem apám irodájából majd elindultam a VIP térségbe. De valaki megragadta a kezem és behúzott az egyik öltözőbe.
- Beszéljük meg ami köztünk történt. mondta Ramos.
- Sergio... hagyj békén. Nem beszélek meg veled semmit. mondtam majd ki akartam menni de vissza csukta az ajtót.
- Neked nem a meccsen kéne lenned?! mondtam.
- Szeretnék veled kibékülni. mondta Ramos.
- Megmondtam neked,hogy szállj le rólam. Ne hívogass. Engem hagyjál békén! mondtam majd ki akartam menni. De Ramos magához húzott majd megcsókolt. Elakartam lökni magamtól de ő erősen szorított.
- Undorító féreg vagy. mondtam majd arcon vágtam.
- Tudom,hogy te is élvezted. mondta Ramos egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Rohadj meg, Sergio! mondtam majd kimentem és rácsaptam az ajtót.
2013. március 10., vasárnap
5. rész - Me and You
Reggel arra ébredtem,hogy valaki igazgatja a párnámat.
- Elnézést hölgyem, nem akartam felébreszteni. mondta a lány.
- Semmi baj, úgyse kellene ilyen sokáig aludnom. mondtam.
- Esetleg hozhatok magának valamit? kérdezte a lány.
- Megkérdezhetem,hogy hány éves vagy? kérdeztem.
- 17 éves vagyok. mondta a lány.
- És ilyen fiatalon dolgozol? Nem kellene inkább tanulnod? kérdeztem.
- Tudja hölgyem, én szegény családból származom. Édesanyám a testvéreimmel van otthon én pedig dolgozom,hogy legyen mit ennünk. mondta a lány.
- Ez szomorú, és nem találtál ennél jobb munkát? kérdeztem.
- Nem hinném,hogy egy ilyen lányt mint én felvennének valahová is dolgozni. Örültem,hogy ide felvettek. mondta a lány.
- Szereted a focit? kérdeztem.
- Igen, amikor csak tudok focizok a testvéreimmel. mondta a lány.
- Beszélek az apámmal ő biztosan tud valami munkát ajánlani neked. mondtam.
- Az édesapja? kérdezte a lány.
- Szerintem van munka a Nou Camp-ban. mondtam mosolyogva.
- Hogy én dolgozhatok a Barcelonánál? kérdezte a lány.
- Remélem,hogy még ma hazaengednek és veszünk neked pár ruhát, elmegyünk mindenféle szalonokba. Biztosan befutó leszel. mondtam neki mosolyogva. A lány oda jött majd szorosan átkarolt. Amire én kicsit felszisszentem.
- Ne haragudjon. De nagyon örülök, köszönöm szépen. mondta mosolyogva.
- Igazán nincs mit. És megkérhetlek,hogy tegeződjünk? Tudod azért 20. évesen nem vagyok öreg. mondtam mosolyogva.
- Persze, természetesen. Teresa vagyok. mondta a lány.
- Én Alexandra vagyok. mondtam mosolyogva.
- Igen, tudom. Gerard Piqué barátnője. mondta Teresa mosolyogva.
- Mi? Hogy kinek, mije vagyok? kérdeztem meglepetten.
- Minden újságban az áll,hogy ma hajnalban hagyta el a kórházat Gerard Piqué és,hogy biztosak benne,hogy Pep Guardiola lánya után érdeklődött. mondta Teresa.
- Szereznél nekem egy ilyen újságot? Kérlek. mondtam.
- Persze. mondta Teresa, majd elment és egy kis idő után vissza jött egy újsággal a kezében.
- Ez az. mondta Teresa majd oda nyújtotta az újságot amin ez a szöveg állt.
Szenzációs hír!
Gerard Piqué, hajnalban hagyta el a kórházat, ahol az autóbalesetben szenvedett Alexandra Guardiola tartózkodik. Mi lehet a két fiatal között? Alexandra édesapja, az FC Barcelona vezetőedzője Pep Guardiola tud erről a szerelemről? Talán Gerard egy újabb egy éjszakás kalandot keres?! Talán Alexandra, Gerard miatt szenvedett autóbalesetet? Vagy talán Alexandra nem is ártatlan kislány?! - írta ezt a sajtó.
- Ezt nem hiszem el... mondtam.
- Mi a baj? kérdezte Teresa.
- Ez az egész. Mit képzel magáról a sajtó? Mindenkinek a magánéletéről tudni akarnak?! mondtam felháborodottan.
- Nyugodj le, nem lesz semmi baj. mondta Teresa.
- Tudtam,hogy ebből az egészből ez lesz. mondtam majd eldobtam az újságot.
- Én hiszek neked. mondta Teresa.
- Kedves vagy Teresa. De ez nem segít. Folyamatosan Gerardot támadja a sajtó, pedig nem is ismerik. mondtam.
- Most veszekedni fogtok? kérdezte Teresa.
- Legfeljebb az apámmal,hogy az újság egy olcsó vérű...nem mondom meg minek tart. mondtam, de már a sírás határán voltam.
- Mi lenne ha egyszerűen bevállalnátok ezt a kapcsolatot? kérdezte Teresa.
- Persze,hogy még jobban utáljon az apám... mondtam.
- De ha szeretitek egymást. Akkor ne hallgass apádra hanem a szívedre. Egy idő után biztosan megfog békélni apukád is. mondta Teresa.
- Teresa, ez nálunk nem így működik. Lehet vissza költözök Madridba és magam mögött hagyok mindent. mondtam.
- Itt hagynád azt a személyt akit szeretsz? kérdezte Teresa.
- Nem...nem hagynám itt. De van más lehetőség? Akkor talán Gerardról is leszállna a sajtó. mondtam.
- Jól fontold meg,hogy hogyan döntesz lehet,hogy ha rosszul döntesz sosem látod viszont Gerardot. mondta Teresa.
- Nagyon aranyos vagy. mondtam mosolyogva de akkor bejött az orvos.
- Jó napot, Miss. Guardiola. Hogy van? kérdezte a doki.
- Köszönöm, doktor úr. Sokkal jobban. mondtam mosolyogva.
- Az jó hír, akkor nagy valószínűséggel még ma hazamehet. mondta a doktor.
- Már jó lenne. mondtam.
- Teresa, magának nem dolgoznia kéne? kérdezte az orvos.
- Teresa, mától nem dolgozik itt, doktor úr. mondtam.
- Ezt meg,hogy érti? kérdezte a doki.
- Teresának, én magam ajánlottam munkát. mondtam.
- Á,értem. Hát akkor, örültem Teresa. mondta az orvos.
- Pontosan mikor mehetek haza? kérdeztem.
- Amint az édesapja ideért. mondta az orvos.
- Értem, köszönöm. mondtam. Egy kis idő után bejött Christina.
- Szia. köszönt majd átkarolt.
- Szia, Christina. Hát te? kérdeztem.
- Apád, edzést tart. Gondoltam elviszlek hozzá. Mivel szerintem valamit meg kell beszélnetek. mondta Christina.
- Te is láttad? kérdeztem. Christina csak bólintott. Pont megakartam szólalni de Christina közbe vágott.
- Én neked hiszek, és szerintem Pep is neked fog. mondta Christina.
- Reménykedem. mondtam majd felültem az ágyon.
- Akkor indulhatunk? kérdezte Christina.
- Persze, csak felveszem a cipőmet. mondtam.
- Rendben, a folyosón megvárlak. mondta Christina.
- Christina, még valami. Teresának valami munkát kéne keresnem a Barcánál, de ilyen ruhában nem lenne jó,hogy apám elé áll. Szeretném ha... mondtam de nem fejeztem be a mondatot mert Christina megint belevágott.
- Elmegyek vele vásárolni. Gyere Teresa. mondta Christina mosolyogva. Teresa elment Christinával én meg nemsokkal utánuk mentem. Mikor kiértünk a kórház elé, megláttuk a sok fotós. Mindenki kérdezősködött.
- Miss. Guardiola, mióta van együtt Gerard Piquével?
- Miss. Guardiola, az apja tud arról ami maga és Gerard között zajlik?
Mindenki csak kérdezősködött, de persze én nem válaszoltam nekik csak beültem az autóba. Teresa hátraült én pedig az anyósülésre ültem. Christina beindította az autót majd elindultunk a stadionhoz.
- Nem lesz semmi gond. mondta Christina.
- Hallottad,hogy miket kérdezted tőlem? Egyáltalán van fogalmuk,hogy mit kérdeznek?! mondtam feldúltan.
- A sajtó az egy rakás szemét. Csak pletykálkodnak a józan ember nem hiszi el nekik a baromságokat, a többi emberrel meg ne foglalkozz. mondta Christina. Mikor oda értünk a stadionhoz kiszálltam majd ránéztem Christinára.
- Nem lesz semmi gond. mondta Christina.
- Otthon találkozunk. mondtam majd elindultam a stadionba. Mikor a folyosóra értem megint a nagy ablak tárult ki elém ami a stadionra nézett. Láttam,hogy a fiúk edzenek.
Az apám Gerardal beszélgetett. Láttam,hogy Gerard magyarázkodik. Nem irigyeltem Gerardot. Én előre tudtam,hogy mi lesz belőle. Gerardot ez nem foglalkoztatta, bár így bebizonyította,hogy mennyire is szeret. Mikor láttam,hogy Gerard oda sétál a kispadhoz. Össze szedtem minden erőmet majd elindultam az apám felé. Pár ember felém fordult majd utána apám is. Tudtam,hogy nagy lecseszést fogok kapni. Apám utálja ha fiú van a közelemben. De ha egyszer beleszerettem Gerardba akkor az ellen viszont nem tudok tenni semmit. Ha tudnék akkor is Gerardot bántanám meg vele. Azt pedig nem szeretném. Már majdnem ott voltam az apámnál, de akkor hátra fordultam és láttam,hogy Gerard néz.
Semmi arckifejezést nem mutatott,ahogy én sem. Mikor oda értem apámhoz meg sem tudtam szólalni.
- Szia, Alexandra. mondta az apám.
- Szia,apu. Nézd tudom,hogy haragszol rám,hogy nem mondtam el,hogy Gerardal szoktunk találkozni és beszélgetni. De amit a sajtó ír az mind hazugság. mondtam.
- Mióta vagy együtt Gerardal? kérdezte az apám.
- Úgy, ha nagyon biztosra mondom akkor tegnap óta. mondtam.
- És mikor akartad ezt nekem elmondani? kérdezte az apám.
- Tudtam,hogy ha elmondom akkor még a stadion közelébe sem fogsz engedni sőt még a házból sem fogsz kiengedni. mondtam.
- Értem, szóval ezért titkoltad el. De viszont akkor igazak amiket az újságok írnak. mondta az apám.
- Az az igaz,hogy együtt vagyunk. Más nem. mondtam.
- Már nem tudok neked hinni, Alexandra. mondta az apám majd elment. Még egy kis ideig néztem,ahogy elmegy majd én is elindultam kifelé de már nem tudtam vissza tartani a sírást. Mikor a pálya szélénél jártam, Gerard a kispadról azt mondta.
- Ax, várj.
De én mintha nem is hallottam volna mentem tovább. Gerard utánam futott majd megfogta a kezem.
- Ax, állj meg. mondta.
- Tudtam,hogy ez lesz, Gerard. Mindent előre tudtam. mondtam majd Gerard felé fordultam. Gerard átkarolt majd elkezdte simogatni a hátamat.
- Nem lesz semmi baj, megfog vele békélni. mondta Gerard.
- Te nem ismered az apámat. Főleg,hogy most azt mondta,hogy nem bízik bennem többet. mondtam neki majd belenéztem a gyönyörű kék szempárba. Gerard a két keze közé fogta az arcom.
- Ilyen gyönyörű lányra nem lehet haragudni. mondta Gerard majd a homlokát az én homlokomra döntötte.
- Szeretlek. mondta Gerard majd hosszan megcsókolt.
- Én is szeretlek. mondtam majd viszonoztam a csókját.
- Elnézést hölgyem, nem akartam felébreszteni. mondta a lány.
- Semmi baj, úgyse kellene ilyen sokáig aludnom. mondtam.
- Esetleg hozhatok magának valamit? kérdezte a lány.
- Megkérdezhetem,hogy hány éves vagy? kérdeztem.
- 17 éves vagyok. mondta a lány.
- És ilyen fiatalon dolgozol? Nem kellene inkább tanulnod? kérdeztem.
- Tudja hölgyem, én szegény családból származom. Édesanyám a testvéreimmel van otthon én pedig dolgozom,hogy legyen mit ennünk. mondta a lány.
- Ez szomorú, és nem találtál ennél jobb munkát? kérdeztem.
- Nem hinném,hogy egy ilyen lányt mint én felvennének valahová is dolgozni. Örültem,hogy ide felvettek. mondta a lány.
- Szereted a focit? kérdeztem.
- Igen, amikor csak tudok focizok a testvéreimmel. mondta a lány.
- Beszélek az apámmal ő biztosan tud valami munkát ajánlani neked. mondtam.
- Az édesapja? kérdezte a lány.
- Szerintem van munka a Nou Camp-ban. mondtam mosolyogva.
- Hogy én dolgozhatok a Barcelonánál? kérdezte a lány.
- Remélem,hogy még ma hazaengednek és veszünk neked pár ruhát, elmegyünk mindenféle szalonokba. Biztosan befutó leszel. mondtam neki mosolyogva. A lány oda jött majd szorosan átkarolt. Amire én kicsit felszisszentem.
- Ne haragudjon. De nagyon örülök, köszönöm szépen. mondta mosolyogva.
- Igazán nincs mit. És megkérhetlek,hogy tegeződjünk? Tudod azért 20. évesen nem vagyok öreg. mondtam mosolyogva.
- Persze, természetesen. Teresa vagyok. mondta a lány.
- Én Alexandra vagyok. mondtam mosolyogva.
- Igen, tudom. Gerard Piqué barátnője. mondta Teresa mosolyogva.
- Mi? Hogy kinek, mije vagyok? kérdeztem meglepetten.
- Minden újságban az áll,hogy ma hajnalban hagyta el a kórházat Gerard Piqué és,hogy biztosak benne,hogy Pep Guardiola lánya után érdeklődött. mondta Teresa.
- Szereznél nekem egy ilyen újságot? Kérlek. mondtam.
- Persze. mondta Teresa, majd elment és egy kis idő után vissza jött egy újsággal a kezében.
- Ez az. mondta Teresa majd oda nyújtotta az újságot amin ez a szöveg állt.
Szenzációs hír!
Gerard Piqué, hajnalban hagyta el a kórházat, ahol az autóbalesetben szenvedett Alexandra Guardiola tartózkodik. Mi lehet a két fiatal között? Alexandra édesapja, az FC Barcelona vezetőedzője Pep Guardiola tud erről a szerelemről? Talán Gerard egy újabb egy éjszakás kalandot keres?! Talán Alexandra, Gerard miatt szenvedett autóbalesetet? Vagy talán Alexandra nem is ártatlan kislány?! - írta ezt a sajtó.
- Ezt nem hiszem el... mondtam.
- Mi a baj? kérdezte Teresa.
- Ez az egész. Mit képzel magáról a sajtó? Mindenkinek a magánéletéről tudni akarnak?! mondtam felháborodottan.
- Nyugodj le, nem lesz semmi baj. mondta Teresa.
- Tudtam,hogy ebből az egészből ez lesz. mondtam majd eldobtam az újságot.
- Én hiszek neked. mondta Teresa.
- Kedves vagy Teresa. De ez nem segít. Folyamatosan Gerardot támadja a sajtó, pedig nem is ismerik. mondtam.
- Most veszekedni fogtok? kérdezte Teresa.
- Legfeljebb az apámmal,hogy az újság egy olcsó vérű...nem mondom meg minek tart. mondtam, de már a sírás határán voltam.
- Mi lenne ha egyszerűen bevállalnátok ezt a kapcsolatot? kérdezte Teresa.
- Persze,hogy még jobban utáljon az apám... mondtam.
- De ha szeretitek egymást. Akkor ne hallgass apádra hanem a szívedre. Egy idő után biztosan megfog békélni apukád is. mondta Teresa.
- Teresa, ez nálunk nem így működik. Lehet vissza költözök Madridba és magam mögött hagyok mindent. mondtam.
- Itt hagynád azt a személyt akit szeretsz? kérdezte Teresa.
- Nem...nem hagynám itt. De van más lehetőség? Akkor talán Gerardról is leszállna a sajtó. mondtam.
- Jól fontold meg,hogy hogyan döntesz lehet,hogy ha rosszul döntesz sosem látod viszont Gerardot. mondta Teresa.
- Nagyon aranyos vagy. mondtam mosolyogva de akkor bejött az orvos.
- Jó napot, Miss. Guardiola. Hogy van? kérdezte a doki.
- Köszönöm, doktor úr. Sokkal jobban. mondtam mosolyogva.
- Az jó hír, akkor nagy valószínűséggel még ma hazamehet. mondta a doktor.
- Már jó lenne. mondtam.
- Teresa, magának nem dolgoznia kéne? kérdezte az orvos.
- Teresa, mától nem dolgozik itt, doktor úr. mondtam.
- Ezt meg,hogy érti? kérdezte a doki.
- Teresának, én magam ajánlottam munkát. mondtam.
- Á,értem. Hát akkor, örültem Teresa. mondta az orvos.
- Pontosan mikor mehetek haza? kérdeztem.
- Amint az édesapja ideért. mondta az orvos.
- Értem, köszönöm. mondtam. Egy kis idő után bejött Christina.
- Szia. köszönt majd átkarolt.
- Szia, Christina. Hát te? kérdeztem.
- Apád, edzést tart. Gondoltam elviszlek hozzá. Mivel szerintem valamit meg kell beszélnetek. mondta Christina.
- Te is láttad? kérdeztem. Christina csak bólintott. Pont megakartam szólalni de Christina közbe vágott.
- Én neked hiszek, és szerintem Pep is neked fog. mondta Christina.
- Reménykedem. mondtam majd felültem az ágyon.
- Akkor indulhatunk? kérdezte Christina.
- Persze, csak felveszem a cipőmet. mondtam.
- Rendben, a folyosón megvárlak. mondta Christina.
- Christina, még valami. Teresának valami munkát kéne keresnem a Barcánál, de ilyen ruhában nem lenne jó,hogy apám elé áll. Szeretném ha... mondtam de nem fejeztem be a mondatot mert Christina megint belevágott.
- Elmegyek vele vásárolni. Gyere Teresa. mondta Christina mosolyogva. Teresa elment Christinával én meg nemsokkal utánuk mentem. Mikor kiértünk a kórház elé, megláttuk a sok fotós. Mindenki kérdezősködött.
- Miss. Guardiola, mióta van együtt Gerard Piquével?
- Miss. Guardiola, az apja tud arról ami maga és Gerard között zajlik?
Mindenki csak kérdezősködött, de persze én nem válaszoltam nekik csak beültem az autóba. Teresa hátraült én pedig az anyósülésre ültem. Christina beindította az autót majd elindultunk a stadionhoz.
- Nem lesz semmi gond. mondta Christina.
- Hallottad,hogy miket kérdezted tőlem? Egyáltalán van fogalmuk,hogy mit kérdeznek?! mondtam feldúltan.
- A sajtó az egy rakás szemét. Csak pletykálkodnak a józan ember nem hiszi el nekik a baromságokat, a többi emberrel meg ne foglalkozz. mondta Christina. Mikor oda értünk a stadionhoz kiszálltam majd ránéztem Christinára.
- Nem lesz semmi gond. mondta Christina.
- Otthon találkozunk. mondtam majd elindultam a stadionba. Mikor a folyosóra értem megint a nagy ablak tárult ki elém ami a stadionra nézett. Láttam,hogy a fiúk edzenek.
- Szia, Alexandra. mondta az apám.
- Szia,apu. Nézd tudom,hogy haragszol rám,hogy nem mondtam el,hogy Gerardal szoktunk találkozni és beszélgetni. De amit a sajtó ír az mind hazugság. mondtam.
- Mióta vagy együtt Gerardal? kérdezte az apám.
- Úgy, ha nagyon biztosra mondom akkor tegnap óta. mondtam.
- És mikor akartad ezt nekem elmondani? kérdezte az apám.
- Tudtam,hogy ha elmondom akkor még a stadion közelébe sem fogsz engedni sőt még a házból sem fogsz kiengedni. mondtam.
- Értem, szóval ezért titkoltad el. De viszont akkor igazak amiket az újságok írnak. mondta az apám.
- Az az igaz,hogy együtt vagyunk. Más nem. mondtam.
- Már nem tudok neked hinni, Alexandra. mondta az apám majd elment. Még egy kis ideig néztem,ahogy elmegy majd én is elindultam kifelé de már nem tudtam vissza tartani a sírást. Mikor a pálya szélénél jártam, Gerard a kispadról azt mondta.
- Ax, várj.
De én mintha nem is hallottam volna mentem tovább. Gerard utánam futott majd megfogta a kezem.
- Ax, állj meg. mondta.
- Tudtam,hogy ez lesz, Gerard. Mindent előre tudtam. mondtam majd Gerard felé fordultam. Gerard átkarolt majd elkezdte simogatni a hátamat.
- Nem lesz semmi baj, megfog vele békélni. mondta Gerard.
- Te nem ismered az apámat. Főleg,hogy most azt mondta,hogy nem bízik bennem többet. mondtam neki majd belenéztem a gyönyörű kék szempárba. Gerard a két keze közé fogta az arcom.
- Ilyen gyönyörű lányra nem lehet haragudni. mondta Gerard majd a homlokát az én homlokomra döntötte.
- Szeretlek. mondta Gerard majd hosszan megcsókolt.
- Én is szeretlek. mondtam majd viszonoztam a csókját.
2013. március 7., csütörtök
4. rész - Me and You
Mikor Gerard kiment az öltözőből levettem a mezét majd oda tettem a szekrénye elé. Kerestem egy papírt a táskámba majd azt írtam rá,hogy:
Gerard,
Ne haragudj rám. Tudom,hogy ez így nem jó. De nem tehetek mást. Ha az apám együtt látna minket akkor veled kivételezne minden esetben. Amit én nem akarok. Nagyon megkedveltelek ezért is utálom ezt az egészet. Remélem valamikor meg tudsz majd ezért bocsájtani.
by: Ax
Átöltöztem majd elindultam kifelé, a folyosón össze futottam Cesc-el.
- Hát te meg hova mész? kérdezte.
- A lehető legmesszebb ettől a helytől. mondtam.
- Mi történt? kérdezte Cesc.
- Szerintem Gerard úgyis elfogja mondani. mondtam majd elindultam haza. Megvártam még zöldre vált a lámpa majd átakartam menni az úttesten de láttam,hogy egy autó sebesen közeledik felém. Utána elvakított a sötétség.
*Pár nap elteltével...*
Mikor elkezdtem ébredezni éreztem,hogy valaki fogja a kezem. A szememet nem tudtam kinyitni mert nagyon fájt. Pár perc után egy kis résnyire ki nyitottam a szemem majd megpillantottam apát az ágyam mellett.
- Apu...mondtam miközben láttam,hogy apunak könnybe lábadt a szeme.
- Kérlek ne sírj... mondtam neki miközben megpróbáltam kicsit erősebben megfogni a kezét.
- Ne haragudj,kicsim. Minden az én hibám. mondta apu.
- Nem a te hibád. A kocsis hibája, aki áthajtott a piroson. mondtam majd megsimogattam apu arcát.
- Azt hittem örökre elveszítelek. mondta apu.
- Ilyenre még ne is gondolj,apu. mondtam majd megpróbáltam kicsit mosolyogni.
- Annyira szeretlek,kicsim. mondta apu.
- Én is szeretlek téged. mondtam majd amennyire csak tudtam átkaroltam.
- Apu haragszol? kérdeztem.
- Miért haragudnék,kicsim? kérdezte apu.
- Azért mert én mindent csak elrontok. mondtam.
- Nem rontasz el semmit,kicsim. mondta apu majd megsimogatta a kezem.
- Miért van bekötve az arcom? kérdeztem majd a kötéshez nyúltam. Apu nyelt egyet majd azt mondta.
- Hogy szépen fogalmazzak az arcod is nagyon megsebesült.
- Oda adnád azt a tükröt? kérdeztem aputól.
- Biztosan ezt akarod? kérdezte apu.
- Szeretném megnézni. mondtam.
- Rendben,kicsim. mondta apu majd oda nyújtotta a tükröt. Belenéztem majd csak néztem a tükörbe,hogy mennyire sebes az arcom.
- Én annyira sajnálom. mondta apu.
- Felfogok épülni nagyon gyorsan, megígérem. mondtam majd apura mosolyogtam.
- Reménykedünk,hogy minél hamarabb felépülsz. mondta apu. Egy kis idő után bejött Christina és a gyerekek is. Oliver oda futott hozzám, Christina pedig hozta a kezében Liamot.
- Annyira hiányoztál. mondta Oliver majd átkarolt.
- Te is nekem. mondtam majd én is átkaroltam.
- Apu, meg fog gyógyulni? kérdezte aputól Oliver.
- Igen,megfog. mondta apu majd rám nézett mosolyogva.
- És akkor újra játszhat majd velem? kérdezte Oliver.
- Igen, biztos vagyok benne. mondta apu mosolyogva.
- Hogy vagy? kérdezte Christina.
- Köszönöm, jól. mondtam majd elvettem a kezéből Liamot.
- Hiányzol már otthonról. mondta Christina. Elkezdtem mosolyogni majd azt mondtam.
- Ti is hiányoztok nekem.
- Hogy mondtad? kérdezte Christina.
- Ti is hiányoztok nekem. ismételtem meg a mondatot. Christina oda jött mellém majd átkarolt. Amit én viszonyozni nem tudtam mivel Liam a kezemben volt.
- Bocsánat. mondta Christina majd elengedett. Átadtam apunak Liamot majd én karoltam át szorosan Christinát.
- Az én két, szép hercegnőm. mondta apu mosolyogva. Christinával egymásra néztünk majd elkezdtünk mosolyogni. Apu vissza ültette Liamot az ölembe majd elkezdtünk beszélgetni. Pár óra múlva Liam elkezdett ásítani.
- Kicsim, nem haragszol ha mi most hazamegyünk? kérdezte apu.
- Nem,persze. Menjetek csak. Holnap bejöttök hozzám? kérdeztem.
- Ez nem is kérdés. Még jó,hogy bejövünk. mondta Oliver.
- Mindenképpen bejövünk. mondta apu majd egy puszit nyomott a fejemre. Őt követte Oliver és Liam is. Christina átkarolt, majd utána elmentek. Befeküdtem az ágyba betakaróztam majd megpróbáltam elaludni. Pár órát aludhattam mikor meg akartam nézni mennyi az idő. Mivel rettentően fájt a kezem ezért megpróbáltam úgy nyúlni a telefonért,hogy ne keljen sokat nyújtózni érte. De nem is kellett mivel valaki oda adta a kezembe. Lassan kinyitottam a szemem, majd megláttam,hogy Gerard ül az ágy szélén majd megfogta a kezem.
- Minden az én hibám... mondta Gerard majd lehajtotta a fejét. Felültem, megfogtam az állánál fogva a fejét majd felemeltem,hogy beletudjak nézni a szemébe.
- Nem hibáztál, és semmi nem a te hibád. mondtam.
- Ax, miattam ütötte el a kocsi. Őszinte voltál hozzám majd ott hagytalak, és még rád is csaptam az ajtót... mondta Gerard.
- Megértem,hogy dühös voltál. Ezért kérem én,hogy ne haragudj rám. mondtam majd belenéztem a szemébe ami gyönyörű kéken csillogott.
- Még te kérsz tőlem bocsánatot, amikor nekem kéne itt térden állva könyörögnöm,hogy bocsáss meg. mondta Gerard majd ő is belenézett a szemembe. Megfogtam az arcát majd oda hajoltam közel az ajkához.
- Mindent megbocsájtok. mondtam suttogva majd megcsókoltam amit Gerard viszonzott. Beletúrtam Gerard hajába majd még közelebb húztam magamhoz. Mikor Gerard megakarta simogatni az arcom, felszisszentem.
- Ne haragudj... mondta Gerard majd újra belenézett a szemembe.
- Nem haragszom. mondtam majd megfogtam a kezét.
- Valójában Cesc mondta,hogy ha nem megyek utánad akkor össze fogok törni darabokra. mondta Gerard.
- Igazán jó barátod van. mondtam neki mosolyogva.
- A legjobb. mondta Gerard majd egy röpke csókot adott az ajkamra.
- Az én legjobb barátom Madridban van. mondtam.
- Ha fiú még a végén féltékeny leszek. mondta Gerard nevetve.
- Féltékeny típus vagy? kérdeztem.
- Egyáltalán nem. mondta Gerard.
- Akkor jó, de amúgy meg lány. mondtam neki nevetve.
- Még rá is lehetek féltékeny. mondta Gerard nevetve.
- Cesc Fabrégasnak köszönhetem,hogy nem veszítettem el egy ilyen lányt mint te vagy. mondta Gerard.
- Én pedig neki köszönhetem,hogy nem veszítettem el egy ilyen fiút. mondtam mosolyogva.
- Cesc egy igaz barát. mondta Gerard.
- Mint ahogy te is. jelent meg Cesc az ajtóban.
- Nemsokára itt lesz az egész csapat? kérdeztem nevetve.
- Csak a fél csapat. mondta Cesc nevetve majd beljebb jött.
- Hogy vagy? kérdezte Cesc.
- Nem tudom,hogy hány napja feküdtem elaltatva...de egész jól vagyok. mondtam mosolyogva.
- Az jó hír, és látom,hogy kibékültetek. mondta Cesc mosolyogva.
- Igen... Hála neked. mondtam neki mosolyogva.
- Ezért most kapok egy puszit? kérdezte Cesc.
- Ha közelebb jössz,egyértelműen kapsz. mondtam mosolyogva. Cesc oda jött majd adtam az arcára egy puszit.
- Lehet,hogy most hangulat romboló leszek, de hajnali nem tudom hány óra van. És holnap Gerard korán kell kelned mivel korai edzést tart Pep. mondta Cesc.
- Akkor majd megyek fáradtan. mondta Gerard.
- Nyugodtan menj, pihend ki magad. És majd beszélünk. mondtam neki mosolyogva.
- Ó,persze. 1 hét múlva beszélünk nem?! mondta Gerard.
- Add oda a telefonod. mondtam neki. Gerard átnyújtotta a telefonját majd beírtam a telefonszámom.
- Itt mindenképpen elérsz. mondtam neki mosolyogva.
- Ó,kiérdemeltem? kérdezte nevetve Gerard.
- Nem...de kikönyörögted. mondtam neki nevetve. Gerard nyomott egy puszit az arcomra majd elmentek. Lefeküdtem az ágyba majd nem kellett sok hozzá,hogy elaludjak.
Gerard,
Ne haragudj rám. Tudom,hogy ez így nem jó. De nem tehetek mást. Ha az apám együtt látna minket akkor veled kivételezne minden esetben. Amit én nem akarok. Nagyon megkedveltelek ezért is utálom ezt az egészet. Remélem valamikor meg tudsz majd ezért bocsájtani.
by: Ax
Átöltöztem majd elindultam kifelé, a folyosón össze futottam Cesc-el.
- Hát te meg hova mész? kérdezte.
- A lehető legmesszebb ettől a helytől. mondtam.
- Mi történt? kérdezte Cesc.
- Szerintem Gerard úgyis elfogja mondani. mondtam majd elindultam haza. Megvártam még zöldre vált a lámpa majd átakartam menni az úttesten de láttam,hogy egy autó sebesen közeledik felém. Utána elvakított a sötétség.
*Pár nap elteltével...*
Mikor elkezdtem ébredezni éreztem,hogy valaki fogja a kezem. A szememet nem tudtam kinyitni mert nagyon fájt. Pár perc után egy kis résnyire ki nyitottam a szemem majd megpillantottam apát az ágyam mellett.
- Apu...mondtam miközben láttam,hogy apunak könnybe lábadt a szeme.
- Kérlek ne sírj... mondtam neki miközben megpróbáltam kicsit erősebben megfogni a kezét.
- Ne haragudj,kicsim. Minden az én hibám. mondta apu.
- Nem a te hibád. A kocsis hibája, aki áthajtott a piroson. mondtam majd megsimogattam apu arcát.
- Azt hittem örökre elveszítelek. mondta apu.
- Ilyenre még ne is gondolj,apu. mondtam majd megpróbáltam kicsit mosolyogni.
- Annyira szeretlek,kicsim. mondta apu.
- Én is szeretlek téged. mondtam majd amennyire csak tudtam átkaroltam.
- Apu haragszol? kérdeztem.
- Miért haragudnék,kicsim? kérdezte apu.
- Azért mert én mindent csak elrontok. mondtam.
- Nem rontasz el semmit,kicsim. mondta apu majd megsimogatta a kezem.
- Miért van bekötve az arcom? kérdeztem majd a kötéshez nyúltam. Apu nyelt egyet majd azt mondta.
- Hogy szépen fogalmazzak az arcod is nagyon megsebesült.
- Oda adnád azt a tükröt? kérdeztem aputól.
- Biztosan ezt akarod? kérdezte apu.
- Szeretném megnézni. mondtam.
- Rendben,kicsim. mondta apu majd oda nyújtotta a tükröt. Belenéztem majd csak néztem a tükörbe,hogy mennyire sebes az arcom.
- Én annyira sajnálom. mondta apu.
- Felfogok épülni nagyon gyorsan, megígérem. mondtam majd apura mosolyogtam.
- Reménykedünk,hogy minél hamarabb felépülsz. mondta apu. Egy kis idő után bejött Christina és a gyerekek is. Oliver oda futott hozzám, Christina pedig hozta a kezében Liamot.
- Annyira hiányoztál. mondta Oliver majd átkarolt.
- Te is nekem. mondtam majd én is átkaroltam.
- Apu, meg fog gyógyulni? kérdezte aputól Oliver.
- Igen,megfog. mondta apu majd rám nézett mosolyogva.
- És akkor újra játszhat majd velem? kérdezte Oliver.
- Igen, biztos vagyok benne. mondta apu mosolyogva.
- Hogy vagy? kérdezte Christina.
- Köszönöm, jól. mondtam majd elvettem a kezéből Liamot.
- Hiányzol már otthonról. mondta Christina. Elkezdtem mosolyogni majd azt mondtam.
- Ti is hiányoztok nekem.
- Hogy mondtad? kérdezte Christina.
- Ti is hiányoztok nekem. ismételtem meg a mondatot. Christina oda jött mellém majd átkarolt. Amit én viszonyozni nem tudtam mivel Liam a kezemben volt.
- Bocsánat. mondta Christina majd elengedett. Átadtam apunak Liamot majd én karoltam át szorosan Christinát.
- Az én két, szép hercegnőm. mondta apu mosolyogva. Christinával egymásra néztünk majd elkezdtünk mosolyogni. Apu vissza ültette Liamot az ölembe majd elkezdtünk beszélgetni. Pár óra múlva Liam elkezdett ásítani.
- Kicsim, nem haragszol ha mi most hazamegyünk? kérdezte apu.
- Nem,persze. Menjetek csak. Holnap bejöttök hozzám? kérdeztem.
- Ez nem is kérdés. Még jó,hogy bejövünk. mondta Oliver.
- Mindenképpen bejövünk. mondta apu majd egy puszit nyomott a fejemre. Őt követte Oliver és Liam is. Christina átkarolt, majd utána elmentek. Befeküdtem az ágyba betakaróztam majd megpróbáltam elaludni. Pár órát aludhattam mikor meg akartam nézni mennyi az idő. Mivel rettentően fájt a kezem ezért megpróbáltam úgy nyúlni a telefonért,hogy ne keljen sokat nyújtózni érte. De nem is kellett mivel valaki oda adta a kezembe. Lassan kinyitottam a szemem, majd megláttam,hogy Gerard ül az ágy szélén majd megfogta a kezem.
- Minden az én hibám... mondta Gerard majd lehajtotta a fejét. Felültem, megfogtam az állánál fogva a fejét majd felemeltem,hogy beletudjak nézni a szemébe.
- Nem hibáztál, és semmi nem a te hibád. mondtam.
- Ax, miattam ütötte el a kocsi. Őszinte voltál hozzám majd ott hagytalak, és még rád is csaptam az ajtót... mondta Gerard.
- Megértem,hogy dühös voltál. Ezért kérem én,hogy ne haragudj rám. mondtam majd belenéztem a szemébe ami gyönyörű kéken csillogott.
- Még te kérsz tőlem bocsánatot, amikor nekem kéne itt térden állva könyörögnöm,hogy bocsáss meg. mondta Gerard majd ő is belenézett a szemembe. Megfogtam az arcát majd oda hajoltam közel az ajkához.
- Mindent megbocsájtok. mondtam suttogva majd megcsókoltam amit Gerard viszonzott. Beletúrtam Gerard hajába majd még közelebb húztam magamhoz. Mikor Gerard megakarta simogatni az arcom, felszisszentem.
- Ne haragudj... mondta Gerard majd újra belenézett a szemembe.
- Nem haragszom. mondtam majd megfogtam a kezét.
- Valójában Cesc mondta,hogy ha nem megyek utánad akkor össze fogok törni darabokra. mondta Gerard.
- Igazán jó barátod van. mondtam neki mosolyogva.
- A legjobb. mondta Gerard majd egy röpke csókot adott az ajkamra.
- Az én legjobb barátom Madridban van. mondtam.
- Ha fiú még a végén féltékeny leszek. mondta Gerard nevetve.
- Féltékeny típus vagy? kérdeztem.
- Egyáltalán nem. mondta Gerard.
- Akkor jó, de amúgy meg lány. mondtam neki nevetve.
- Még rá is lehetek féltékeny. mondta Gerard nevetve.
- Cesc Fabrégasnak köszönhetem,hogy nem veszítettem el egy ilyen lányt mint te vagy. mondta Gerard.
- Én pedig neki köszönhetem,hogy nem veszítettem el egy ilyen fiút. mondtam mosolyogva.
- Cesc egy igaz barát. mondta Gerard.
- Mint ahogy te is. jelent meg Cesc az ajtóban.
- Nemsokára itt lesz az egész csapat? kérdeztem nevetve.
- Csak a fél csapat. mondta Cesc nevetve majd beljebb jött.
- Hogy vagy? kérdezte Cesc.
- Nem tudom,hogy hány napja feküdtem elaltatva...de egész jól vagyok. mondtam mosolyogva.
- Az jó hír, és látom,hogy kibékültetek. mondta Cesc mosolyogva.
- Igen... Hála neked. mondtam neki mosolyogva.
- Ezért most kapok egy puszit? kérdezte Cesc.
- Ha közelebb jössz,egyértelműen kapsz. mondtam mosolyogva. Cesc oda jött majd adtam az arcára egy puszit.
- Lehet,hogy most hangulat romboló leszek, de hajnali nem tudom hány óra van. És holnap Gerard korán kell kelned mivel korai edzést tart Pep. mondta Cesc.
- Akkor majd megyek fáradtan. mondta Gerard.
- Nyugodtan menj, pihend ki magad. És majd beszélünk. mondtam neki mosolyogva.
- Ó,persze. 1 hét múlva beszélünk nem?! mondta Gerard.
- Add oda a telefonod. mondtam neki. Gerard átnyújtotta a telefonját majd beírtam a telefonszámom.
- Itt mindenképpen elérsz. mondtam neki mosolyogva.
- Ó,kiérdemeltem? kérdezte nevetve Gerard.
- Nem...de kikönyörögted. mondtam neki nevetve. Gerard nyomott egy puszit az arcomra majd elmentek. Lefeküdtem az ágyba majd nem kellett sok hozzá,hogy elaludjak.
2013. március 6., szerda
3. rész - Me and You
Reggel mikor felébredtem láttam,hogy Oliver még alszik. Kimásztam halkan az ágyból majd betakartam és átmentem az én szobámba,hogy letusoljak. Felvettem egy szokásos öltözéket majd benéztem apuék szobájába. Apa és Christina mélyen aludtak gondolom,hogy este későn értek haza. Láttam,hogy Liam rugdalózik az ágyba ezért halkan bementem kiemeltem a kiságyból majd lementem vele,hogy megreggelizzünk. Liamot betettem az etetőkébe majd kerestem valami neki való kaját. Miután megetettem hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn.
- Jó reggelt,Oliver. mondtam.
- Szia. mondta Oliver miközben dörzsölgette a szemét.
- Mit kérsz reggelire? kérdeztem.
- Ma is átjön Gerard? kérdezte Oliver.
- Nézd Oliver, ezt nem szabad elmondani senkinek,hogy itt járt rendben? mondtam.
- De miért nem szabad? kérdezte Oliver.
- Mert nem szeretnék senkivel veszekedni miatta. mondtam.
- Rendben, nem mondom el senkinek. mondta Oliver.
- Köszönöm, na de akkor mit kérsz reggelire? kérdeztem újra.
- Zabpelyhet. mondta Oliver majd leült az asztalhoz.
- Máris viszem. mondtam. Oda vittem Oliverhez a zabpelyhet majd megetettem Liamot is. Csináltam apának és Christinának kávét, mert reméltem,hogy nemsokára felkelnek. Öntöttem kávét majd hallottam,hogy jönnek le a lépcsőn.
- Jó reggelt. köszöntem majd oda vittem nekik a kávét.
- Jó reggelt. mondták de apu még adott egy puszit a fejemre.
- Milyen volt tegnap? kérdeztem.
- Hát,olyan mint a többi ilyen találkozó. mondta apu majd belekortyolt a kávéjába.
- Veletek nem volt gond? kérdezte apu.
- Nem, semmi. Mikor indulunk? kérdeztem.
- Megiszom a kávém, felöltözöm és mehetünk. mondta az apám.
- Muszáj fociznom? kérdeztem.
- Szeretném. mondta az apám.
- Minden focis ruhámat kidobtam. mondtam.
- Kicsim, mond meg,hogy azért nem szeretnél focizni amiért meg kellett műteni a lábadat. mondta az apám.
- Még mindig nagy a heg. mondtam.
- Nem kell szégyellned, nincs benne semmi szégyellni való. mondta az apám.
- Ha te mondod. mondtam.
- Tudom,hogy nem szereted a Barcát de azért most az egyszer felveszed a mezünket nem? kérdezte az apám.
- Ha ennyire muszáj. mondtam.
- Nem rég vettem neked egy stoplist. Azt megtalálod a szekrényedben. mondta az apám.
- Remek. mondtam majd felmentem,hogy lehozzam a cipőmet.
- Mindjárt megyek. Várj meg a kocsiban. mondta az apám. Kimentem majd beültem a kocsiba. Benyomtam egy kis zenét majd ameddig apa nem jött azt hallgattam. Apa negyed óra múlva kitalált a kocsihoz majd beült és elindultunk. Mikor oda értünk még nem volt ott senki. Apu mondta,hogy a fiúk még nem most jönnek ezért áttudok ott öltözni, ő addig elmegy az irodájába mert van egy kis papír munkája. Átvettem a gatyámat majd mikor a felsőmet akartam átvenni kattant a zár, aki bejött éppen telefonon beszélt.
- Előbb ide értem...Siess Cesc mert nem akarom halálra unni magam mint múltkor mikor enni mentetek Carles-el.
-......
- Ne találj kifogásokat, legjobb barátod vagyok ennyit megérdemlek,hogy előbb ide érj.
-......
- Siess, szia. mondta majd letette a telefont és hirtelen rám nézett. Gerard volt az.
- Jézusom, ne haragudj,hogy benyitottam. De nem gondoltam,hogy itt vagy. Sőt miért vagy itt? kérdezte Gerard.
- Először is nem vagyok szégyenlős szóval nem zavar. Másodszor apám... mondtam.
- Á,értem. Akkor én kimegyek, aztán utána átöltözöm. mondta Gerard.
- Öltözz csak, én komolyan nem vagyok szégyenlős. De ha te az vagy akkor kimegyek csak mond. mondtam majd felálltam a padról. Gerard elkezdett nevetni majd azt mondta.
- Én egyáltalán nem vagyok szégyenlős. Nincs olyan részem amit szégyellnék. mondta Gerard.
- Nézzenek oda milyen egoista vagy. mondtam.
- Hát ez nem egoistaság. Csak bevallottam a színtiszta igazságot. mondta Gerard majd letette a táskáját és leült a padra. De én arra már nem is mondtam semmit.
- Nem tudod véletlenül,hogy melyik Fabrégas szekrénye? kérdeztem.
- De, ez mellettem az övé. Miért? kérdezte Gerard.
- Apám azt mondta,hogy az ő mezét kölcsön adja nekem. De mivel zárva van ez nem jött neki össze. mondtam majd vissza ültem a padra.
- Én oda adhatom az enyémet, ha szeretnéd. mondta Gerard majd kivette a szekrényből és oda nyújtotta nekem. Elkezdtem nevetni majd átvettem a mezét.
- Ezért ki fognak nevetni. mondtam.
- Nem fognak, csak tűrd be és olyan lenne mintha akkora lenne a mez. mondta Gerard.
- Igen, értem mire célzol. mondtam majd elfordultam és levettem a felsőmet.
- Nem vagyok szégyenlős mint mondtam, de nem gondoltam volna,hogy ez lesz a vége. mondtam.
- Mármint mi? kérdezte Gerard.
- Hát,hogy folyamatosan bámulsz. mondtam.
- Én egyáltalán nem bámullak. mondta Gerard.
- Nem,mi? kérdeztem nevetve majd felé fordultam.
- Na most már bámullak. mondta Gerard.
- Fiúkkal fociztam, és velük is öltöztem sok ideig. mondtam majd felvettem Gerard mezét.
- És Pep mit szólt,hogy fiúkkal vagy együtt? kérdezte Gerard.
- Ezt én sem értettem meg sosem. Talán mert ők voltak a csapattársaim?! Nem tudom. mondtam.
- Értem, ha nem bánod akkor most én is elkezdek öltözni. mondta Gerard majd levette a pólóját.
- Na van rajtam szégyellni való? Szerintem nincs. mondta Gerard.
- Férfiak mindig tökéletesnek hiszik magukat. mondtam.
- De ők olyanok is akiknek van szégyellni valójuk, de nekem nincs. mondta Gerard.
- Persze, ha te mondod. mondtam.
- Ne értsd félre, nem akarok nyomulni vagy ilyesmi... mondta Gerard majd elővette a táskájából a másik mezét.
- Nem úgy tűnik... mondtam.
- Mit mondtál? kérdezte Gerard.
- Szerintem jól hallottad. mondtam majd felálltam,hogy kimenjek a pályára de Gerard elém állt.
- Mit művelsz? kérdeztem majd elkezdtem hátrálni.
- Meg mutatom,hogy,hogy szoktam nyomulni. mondta Gerard majd a felsőtestét az enyémhez préselte és nekinyomott a falnak.
- Engedj el. mondtam.
- Nem akarod,hogy megmutassam,hogy nyomulok? mondta Gerard.
- Eddig sem akartam. mondtam majd ellöktem magamtól. Gerard elkezdett nevetni majd felvette a mezét.
- Jó, lenne ha apám nem tudná meg,hogy mi akármikor is beszéltünk. Nem szeretnék vele veszekedni. mondtam.
- Nem mersz felvállalni? kérdezte Gerard miközben átvette a nadrágját is és oda sétált hozzám.
- Ugyan, mit kéne felvállalnom? Azt,hogy tegnap adtál egy puszit de fogalmam sincsen,hogy miért... mondtam.
- Á,szóval neked nem esett jól? kérdezte Gerard.
- Szerettem volna a barátod lenni, de nem több... mondtam.
- Minden nő ezzel jön, aztán csak egy fotóra kellek neki miközben megcsókolom és már megy is az újságnak a kép. mondta Gerard.
- Miről beszélsz? Ilyennek látsz engem? Azok után,hogy tegnap kockáztattam apám bizalmát. Lehet mégis igaz amit az újságok írnak rólad. mondtam.
- Ha nem csak egy cikkre kellettem neked akkor bizonyítsd be. mondta Gerard.
- Ó és mégis mivel? Menjek apámhoz és mondjam el neki,hogy tegnap nálunk jártál? kérdeztem.
- Nem... Azt akarom,hogy csókolj meg. mondta Gerard majd közelebb lépett.
- Á,értem. Akkor én neked pedig egy éjszakára kellenék igaz?... Jobb lesz ha elfelejtesz...És az is jobb lesz,hogy szólok apámnak és vissza költözök Madridba. mondtam.
- Ott van a barátod igaz? kérdezte Gerard.
- Már megint butaságot beszélsz. Nincs barátom, csak nem fogom kibírni apám veszekedését,hogy folyamatosan maga mellett akar tudni. mondtam.
- Ha megcsókolsz hiszek neked. mondta Gerard.
- Tudod mit? Akkor ne higgy nekem. Nem érdekelsz. mondtam majd ki akartam nyitni az ajtót de Gerard vissza csukta majd magához húzott és megcsókolt. Elakartam lökni, de a keze a csípőm köré fonódott majd szorosabban magához húzott. Nem kellett sok, az öltözőbe benyitott Cesc,Lionel és Carles. Éreztem,hogy Gerardnak enyhül a szorítása majd elengedett.
- Bocsi, nem akarunk zavarni. mondta Cesc. Ellöktem Gerardot majd kiviharzottam az öltözőből. Kimentem a pályára majd leültem a kispadra és felvettem a cipőmet. Oda mentem a pályán heverő labdához majd elkezdtem dekázni.
- Váó, nemsokára felülmúlod Messit. mondta Cesc.
- Persze, egyértelmű. mondtam majd tovább dekáztam.
- Hé,Valdes! Hagy rúgjunk neked párat. kiáltott oda Cesc a pálya szélén sétáló Valdesnek.
- Oké! kiáltott vissza Valdes.
- Ki tudsz cselezni? kérdezte tőlem Cesc.
- Nem szeretnélek lealázni. mondtam. Cesc elkezdett nevetni.
- Nem fogsz. mondta Cesc majd elvette a labdát és elkezdett a kapu felé közeledni.
- Nem mondtad,hogy mehet! kiáltottam oda neki.
- Nem is kérdezted! kiáltott vissza Cesc. Elkezdtem futni Cesc után majd mikor utolértem elvettem tőle a labdát.
- Ez ügyes volt. mondta Cesc.
- Lesz ennél szebb is. mondtam majd újra és újra kicseleztem Cesc-t. Majd a végén a labdám sikeresen kapuba talált.
- Hogy csinálod? kérdezte Valdes majd levette a kapuskesztyűjét.
- Sokat fociztam. mondtam.
- De hát akkor miért nem folytatod? kérdezte Cesc. Nyeltem egy nagyot majd azt mondtam nekik.
- Ha megígéritek,hogy nem mondjátok el senkinek akkor megmutatom.
- Nem mondjuk el senkinek, becsszó. mondta Cesc és Valdes egyszerre. Lehúztam a sportszáram majd megmutattam neki a heget ami elég nagy volt.
- Mi történt? kérdezte Valdes.
- Meccsünk volt, és hát volt egy csúnya ütközésem. mondtam majd vissza húztam a lábamra a sportszárat.
- Sajnáljuk. mondta szintén egyszerre Valdes és Cesc. Nem kellett sok idő bejöttek a többiek is edzésre.
- Láttam lealázott titeket a lányom. mondta az apám Cescnek és Valdesnek.
- Csak mázlija volt. mondta Cesc mosolyogva.
- Persze, csak mázli. Na most pedig srácok 10 kör futás egyenlőre. mondta az apám a fiúknak.
- Ax is jöjjön akkor velünk futni! mondta Cesc.
- Ő nem fog játszani a Real Madrid ellen, de ti igen. mondta az apám.
- Hidd el,hogy még ebben is leelőzlek. mondtam Cescnek.
- Na arra kíváncsi lennék. mondta Cesc. Elkezdtem mosolyogni majd futni, mikor lefutottuk a 10 kört Cesc nyújtotta a kezét.
- Oké, nyertél.
- Köszönöm a megtiszteltetést,hogy lealázhattalak. mondtam nevetve.
- Hé,srácok. Hol van Piqué? kérdezte az apám.
- Bent dekkol az öltözőben. mondta Cesc.
- Megint sms-ezik? kérdezte az apám.
- Nevezzük úgy,hogy most inkább szomorkodik. mondta Cesc majd rám nézett. Megforgattam a szemem majd azt mondtam.
- Szólok neki apu, te addig folytasd az edzést.
- Rendben. Mond neki,hogy sürgősen jöjjön ki edzeni! mondta az apám.
- Megmondom neki! mondtam majd elkezdtem futni az öltöző felé. Mikor bementem kinyitottam az ajtót majd megpillantottam Gerardot.
- Ömm, Pep üzeni menj be sürgősen. mondtam.
- Ugyan minek? Mindegy,hogy kihagyok egy edzést vagy nem. mondta Gerard. Oda mentem hozzá majd leültem mellé.
- Nem akartam bunkó lenni veled. De fogd fel,hogy nem akarok szerelmes lenni. Mert ha egyszer elválunk egymástól sokkal jobban fog fájni mint akármi más. mondtam.
- Szóval téged csak ez érdekel? kérdezte Gerard.
- Mert ez a lényege az egésznek. mondtam.
- És az nem számít,hogy első látásra beléd szerettem? kérdezte Gerard. De én nem is válaszoltam rá. Gerard felállt majd elindult kifelé.
- Értek én mindent. Még akkor is ha nem válaszolsz. mondta Gerard majd becsapta maga mögött az ajtót.
- Jó reggelt,Oliver. mondtam.
- Szia. mondta Oliver miközben dörzsölgette a szemét.
- Mit kérsz reggelire? kérdeztem.
- Ma is átjön Gerard? kérdezte Oliver.
- Nézd Oliver, ezt nem szabad elmondani senkinek,hogy itt járt rendben? mondtam.
- De miért nem szabad? kérdezte Oliver.
- Mert nem szeretnék senkivel veszekedni miatta. mondtam.
- Rendben, nem mondom el senkinek. mondta Oliver.
- Köszönöm, na de akkor mit kérsz reggelire? kérdeztem újra.
- Zabpelyhet. mondta Oliver majd leült az asztalhoz.
- Máris viszem. mondtam. Oda vittem Oliverhez a zabpelyhet majd megetettem Liamot is. Csináltam apának és Christinának kávét, mert reméltem,hogy nemsokára felkelnek. Öntöttem kávét majd hallottam,hogy jönnek le a lépcsőn.
- Jó reggelt. köszöntem majd oda vittem nekik a kávét.
- Jó reggelt. mondták de apu még adott egy puszit a fejemre.
- Milyen volt tegnap? kérdeztem.
- Hát,olyan mint a többi ilyen találkozó. mondta apu majd belekortyolt a kávéjába.
- Veletek nem volt gond? kérdezte apu.
- Nem, semmi. Mikor indulunk? kérdeztem.
- Megiszom a kávém, felöltözöm és mehetünk. mondta az apám.
- Muszáj fociznom? kérdeztem.
- Szeretném. mondta az apám.
- Minden focis ruhámat kidobtam. mondtam.
- Kicsim, mond meg,hogy azért nem szeretnél focizni amiért meg kellett műteni a lábadat. mondta az apám.
- Még mindig nagy a heg. mondtam.
- Nem kell szégyellned, nincs benne semmi szégyellni való. mondta az apám.
- Ha te mondod. mondtam.
- Tudom,hogy nem szereted a Barcát de azért most az egyszer felveszed a mezünket nem? kérdezte az apám.
- Ha ennyire muszáj. mondtam.
- Nem rég vettem neked egy stoplist. Azt megtalálod a szekrényedben. mondta az apám.
- Remek. mondtam majd felmentem,hogy lehozzam a cipőmet.
- Mindjárt megyek. Várj meg a kocsiban. mondta az apám. Kimentem majd beültem a kocsiba. Benyomtam egy kis zenét majd ameddig apa nem jött azt hallgattam. Apa negyed óra múlva kitalált a kocsihoz majd beült és elindultunk. Mikor oda értünk még nem volt ott senki. Apu mondta,hogy a fiúk még nem most jönnek ezért áttudok ott öltözni, ő addig elmegy az irodájába mert van egy kis papír munkája. Átvettem a gatyámat majd mikor a felsőmet akartam átvenni kattant a zár, aki bejött éppen telefonon beszélt.
- Előbb ide értem...Siess Cesc mert nem akarom halálra unni magam mint múltkor mikor enni mentetek Carles-el.
-......
- Ne találj kifogásokat, legjobb barátod vagyok ennyit megérdemlek,hogy előbb ide érj.
-......
- Siess, szia. mondta majd letette a telefont és hirtelen rám nézett. Gerard volt az.
- Jézusom, ne haragudj,hogy benyitottam. De nem gondoltam,hogy itt vagy. Sőt miért vagy itt? kérdezte Gerard.
- Először is nem vagyok szégyenlős szóval nem zavar. Másodszor apám... mondtam.
- Á,értem. Akkor én kimegyek, aztán utána átöltözöm. mondta Gerard.
- Öltözz csak, én komolyan nem vagyok szégyenlős. De ha te az vagy akkor kimegyek csak mond. mondtam majd felálltam a padról. Gerard elkezdett nevetni majd azt mondta.
- Én egyáltalán nem vagyok szégyenlős. Nincs olyan részem amit szégyellnék. mondta Gerard.
- Nézzenek oda milyen egoista vagy. mondtam.
- Hát ez nem egoistaság. Csak bevallottam a színtiszta igazságot. mondta Gerard majd letette a táskáját és leült a padra. De én arra már nem is mondtam semmit.
- Nem tudod véletlenül,hogy melyik Fabrégas szekrénye? kérdeztem.
- De, ez mellettem az övé. Miért? kérdezte Gerard.
- Apám azt mondta,hogy az ő mezét kölcsön adja nekem. De mivel zárva van ez nem jött neki össze. mondtam majd vissza ültem a padra.
- Én oda adhatom az enyémet, ha szeretnéd. mondta Gerard majd kivette a szekrényből és oda nyújtotta nekem. Elkezdtem nevetni majd átvettem a mezét.
- Ezért ki fognak nevetni. mondtam.
- Nem fognak, csak tűrd be és olyan lenne mintha akkora lenne a mez. mondta Gerard.
- Igen, értem mire célzol. mondtam majd elfordultam és levettem a felsőmet.
- Nem vagyok szégyenlős mint mondtam, de nem gondoltam volna,hogy ez lesz a vége. mondtam.
- Mármint mi? kérdezte Gerard.
- Hát,hogy folyamatosan bámulsz. mondtam.
- Én egyáltalán nem bámullak. mondta Gerard.
- Nem,mi? kérdeztem nevetve majd felé fordultam.
- Na most már bámullak. mondta Gerard.
- Fiúkkal fociztam, és velük is öltöztem sok ideig. mondtam majd felvettem Gerard mezét.
- És Pep mit szólt,hogy fiúkkal vagy együtt? kérdezte Gerard.
- Ezt én sem értettem meg sosem. Talán mert ők voltak a csapattársaim?! Nem tudom. mondtam.
- Értem, ha nem bánod akkor most én is elkezdek öltözni. mondta Gerard majd levette a pólóját.
- Na van rajtam szégyellni való? Szerintem nincs. mondta Gerard.
- Férfiak mindig tökéletesnek hiszik magukat. mondtam.
- De ők olyanok is akiknek van szégyellni valójuk, de nekem nincs. mondta Gerard.
- Persze, ha te mondod. mondtam.
- Ne értsd félre, nem akarok nyomulni vagy ilyesmi... mondta Gerard majd elővette a táskájából a másik mezét.
- Nem úgy tűnik... mondtam.
- Mit mondtál? kérdezte Gerard.
- Szerintem jól hallottad. mondtam majd felálltam,hogy kimenjek a pályára de Gerard elém állt.
- Mit művelsz? kérdeztem majd elkezdtem hátrálni.
- Meg mutatom,hogy,hogy szoktam nyomulni. mondta Gerard majd a felsőtestét az enyémhez préselte és nekinyomott a falnak.
- Engedj el. mondtam.
- Nem akarod,hogy megmutassam,hogy nyomulok? mondta Gerard.
- Eddig sem akartam. mondtam majd ellöktem magamtól. Gerard elkezdett nevetni majd felvette a mezét.
- Jó, lenne ha apám nem tudná meg,hogy mi akármikor is beszéltünk. Nem szeretnék vele veszekedni. mondtam.
- Nem mersz felvállalni? kérdezte Gerard miközben átvette a nadrágját is és oda sétált hozzám.
- Ugyan, mit kéne felvállalnom? Azt,hogy tegnap adtál egy puszit de fogalmam sincsen,hogy miért... mondtam.
- Á,szóval neked nem esett jól? kérdezte Gerard.
- Szerettem volna a barátod lenni, de nem több... mondtam.
- Minden nő ezzel jön, aztán csak egy fotóra kellek neki miközben megcsókolom és már megy is az újságnak a kép. mondta Gerard.
- Miről beszélsz? Ilyennek látsz engem? Azok után,hogy tegnap kockáztattam apám bizalmát. Lehet mégis igaz amit az újságok írnak rólad. mondtam.
- Ha nem csak egy cikkre kellettem neked akkor bizonyítsd be. mondta Gerard.
- Ó és mégis mivel? Menjek apámhoz és mondjam el neki,hogy tegnap nálunk jártál? kérdeztem.
- Nem... Azt akarom,hogy csókolj meg. mondta Gerard majd közelebb lépett.
- Á,értem. Akkor én neked pedig egy éjszakára kellenék igaz?... Jobb lesz ha elfelejtesz...És az is jobb lesz,hogy szólok apámnak és vissza költözök Madridba. mondtam.
- Ott van a barátod igaz? kérdezte Gerard.
- Már megint butaságot beszélsz. Nincs barátom, csak nem fogom kibírni apám veszekedését,hogy folyamatosan maga mellett akar tudni. mondtam.
- Ha megcsókolsz hiszek neked. mondta Gerard.
- Tudod mit? Akkor ne higgy nekem. Nem érdekelsz. mondtam majd ki akartam nyitni az ajtót de Gerard vissza csukta majd magához húzott és megcsókolt. Elakartam lökni, de a keze a csípőm köré fonódott majd szorosabban magához húzott. Nem kellett sok, az öltözőbe benyitott Cesc,Lionel és Carles. Éreztem,hogy Gerardnak enyhül a szorítása majd elengedett.
- Bocsi, nem akarunk zavarni. mondta Cesc. Ellöktem Gerardot majd kiviharzottam az öltözőből. Kimentem a pályára majd leültem a kispadra és felvettem a cipőmet. Oda mentem a pályán heverő labdához majd elkezdtem dekázni.
- Váó, nemsokára felülmúlod Messit. mondta Cesc.
- Persze, egyértelmű. mondtam majd tovább dekáztam.
- Hé,Valdes! Hagy rúgjunk neked párat. kiáltott oda Cesc a pálya szélén sétáló Valdesnek.
- Oké! kiáltott vissza Valdes.
- Ki tudsz cselezni? kérdezte tőlem Cesc.
- Nem szeretnélek lealázni. mondtam. Cesc elkezdett nevetni.
- Nem fogsz. mondta Cesc majd elvette a labdát és elkezdett a kapu felé közeledni.
- Nem mondtad,hogy mehet! kiáltottam oda neki.
- Nem is kérdezted! kiáltott vissza Cesc. Elkezdtem futni Cesc után majd mikor utolértem elvettem tőle a labdát.
- Ez ügyes volt. mondta Cesc.
- Lesz ennél szebb is. mondtam majd újra és újra kicseleztem Cesc-t. Majd a végén a labdám sikeresen kapuba talált.
- Hogy csinálod? kérdezte Valdes majd levette a kapuskesztyűjét.
- Sokat fociztam. mondtam.
- De hát akkor miért nem folytatod? kérdezte Cesc. Nyeltem egy nagyot majd azt mondtam nekik.
- Ha megígéritek,hogy nem mondjátok el senkinek akkor megmutatom.
- Nem mondjuk el senkinek, becsszó. mondta Cesc és Valdes egyszerre. Lehúztam a sportszáram majd megmutattam neki a heget ami elég nagy volt.
- Mi történt? kérdezte Valdes.
- Meccsünk volt, és hát volt egy csúnya ütközésem. mondtam majd vissza húztam a lábamra a sportszárat.
- Sajnáljuk. mondta szintén egyszerre Valdes és Cesc. Nem kellett sok idő bejöttek a többiek is edzésre.
- Láttam lealázott titeket a lányom. mondta az apám Cescnek és Valdesnek.
- Csak mázlija volt. mondta Cesc mosolyogva.
- Persze, csak mázli. Na most pedig srácok 10 kör futás egyenlőre. mondta az apám a fiúknak.
- Ax is jöjjön akkor velünk futni! mondta Cesc.
- Ő nem fog játszani a Real Madrid ellen, de ti igen. mondta az apám.
- Hidd el,hogy még ebben is leelőzlek. mondtam Cescnek.
- Na arra kíváncsi lennék. mondta Cesc. Elkezdtem mosolyogni majd futni, mikor lefutottuk a 10 kört Cesc nyújtotta a kezét.
- Oké, nyertél.
- Köszönöm a megtiszteltetést,hogy lealázhattalak. mondtam nevetve.
- Hé,srácok. Hol van Piqué? kérdezte az apám.
- Bent dekkol az öltözőben. mondta Cesc.
- Megint sms-ezik? kérdezte az apám.
- Nevezzük úgy,hogy most inkább szomorkodik. mondta Cesc majd rám nézett. Megforgattam a szemem majd azt mondtam.
- Szólok neki apu, te addig folytasd az edzést.
- Rendben. Mond neki,hogy sürgősen jöjjön ki edzeni! mondta az apám.
- Megmondom neki! mondtam majd elkezdtem futni az öltöző felé. Mikor bementem kinyitottam az ajtót majd megpillantottam Gerardot.
- Ömm, Pep üzeni menj be sürgősen. mondtam.
- Ugyan minek? Mindegy,hogy kihagyok egy edzést vagy nem. mondta Gerard. Oda mentem hozzá majd leültem mellé.
- Nem akartam bunkó lenni veled. De fogd fel,hogy nem akarok szerelmes lenni. Mert ha egyszer elválunk egymástól sokkal jobban fog fájni mint akármi más. mondtam.
- Szóval téged csak ez érdekel? kérdezte Gerard.
- Mert ez a lényege az egésznek. mondtam.
- És az nem számít,hogy első látásra beléd szerettem? kérdezte Gerard. De én nem is válaszoltam rá. Gerard felállt majd elindult kifelé.
- Értek én mindent. Még akkor is ha nem válaszolsz. mondta Gerard majd becsapta maga mögött az ajtót.
2013. március 5., kedd
2. rész - Me and You
Apuval elindultunk hazafelé. Mikor haza értünk egy nagy kutya fogadott az ajtóban.
- Váó, ez Christina kutyája? kérdeztem.
- Igen, Suzy a neve. mondta az apám majd bezárta a kocsiajtaját. Bementünk a házba, de csak a konyhában égett a villany.
- Sziasztok. köszönt Christina halkan.
- Szia,drágám. mondta az apám majd adott egy csókot Christinának.
- Azt hiszem én megkeresem a szobámat. mondtam majd elindultam felfelé.
- Ax, ne csináld már. mondta az apám. De én csak mentem tovább. Fent bekukkantottam a gyerek szobába, ahol Oliver aludt. Oliver a fél testvérem de édestestvérként tekintek rá. Apámék szobájában volt az 1 éves Liam. Nagyon szerettem mind a két testvéremet. Az én szobám a folyosó végén volt, de szerettem ott lenni mert egy hatalmas erkélyem van ami a gyönyörű kertre néz. Elég nagy kertünk volt, és persze...hát miért is ne. Olivernek kialakítva egy kisebb focipálya. A bőröndjeimet lepakoltam a szekrény elé gondoltam majd holnap kicsomagolok. Elmentem letusolni majd befeküdtem az ágyba és elkezdtem laptopozni. Pár perc után kopogtattak.
- Szia, bejöhetek? kérdezte Christina. Ránéztem de nem is szóltam hozzá csak folytattam a laptopozást. Christina leült az ágyamra majd azt mondta.
- Nézd, én... szeretném újra kezdeni a kapcsolatunkat. Nem tudom,hogy miért haragszol rám, de szeretném ha kibékülnél velem.
- Nézd,Christina. Neked,hogy esne az,hogy anyukád halála után, lenne egy "új" anyukád? kérdeztem.
- Valószínűleg...nem esne jól. mondta Christina.
- Na látod... mondtam neki.
- Nézd, én nem azt akarom,hogy tekints az anyukádnak hanem azt szeretném,hogy ne legyen köztünk ez a feszültség...Szeretném ha kedvelnél engem. mondta Christina.
- Ehhez nekem idő kell. mondtam majd lecsuktam a laptopot és ránéztem Christinára.
- Persze, megértelek. Remélem,hogy jól fogsz dönteni. Aludj jól. mondta Christina majd kisétált az ajtón. Nem szerettem anyuról beszélgetni mert nagyon hiányzott. Eldőltem az ágyon de már nem bírtam vissza tartani elkezdtem sírni. Nem kellett sok bejött apa az ajtón majd leült az ágyra és magához ölelt.
- Apa,nekem nagyon hiányzik... mondtam sírva majd én is átkaroltam.
- Tudom, kicsikém. Nekem is hiányzik. mondta majd szorosan átkarolt.
- Tudod,hogy nem szeretnék Christinával rosszban lenni, de nem tudok rá úgy tekinteni mint ha az anyám lenne. mondtam továbbra is sírva.
- Megértelek, kincsem. mondta az apám majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Szeretlek,apu. mondtam.
- Én is szeretlek. mondta az apám. Apa nyomott még egy puszit a fejemre majd ő is elment aludni. Jól betakaróztam, majd el is aludtam. Reggel arra ébredtem,hogy valaki ugrál az ágyamon. Ránéztem majd láttam,hogy Oliver az.
- Oliver, ne ugrálj az ágyon! mondtam neki.
- Végre már,hogy felkeltél. Már hosszú ideje itt ugrálok. mondta Oliver majd leugrott a földre.
- Ne hidd magad Pókembernek. Inkább hagyj aludni. mondtam.
- Játssz, velem Alex. mondta Oliver.
- Oliver, korán van még. mondtam.
- De apa mondta,hogy már felkelthetlek. mondta Oliver.
- Akkor üzend meg apunak,hogy túl korán van. mondtam majd a fejemet belehúztam a párnába.
- Oliver, gyere ki. Hagy aludjon a nővéred. mondta Christina.
- Kösz,Christina. mondtam.
- Igazán nincs mit. mondta majd becsukta az ajtót maguk mögött. Vissza tudtam aludni egy-két órára majd apu keltett fel.
- Kicsim, ugye nem felejtetted el,hogy ma te vigyázol a kicsikre. mondta az apám.
- Nem felejtettem el. mondtam.
- Nem szeretnél már felkelni? Jövőhéttől kezdődik a munkád, de holnap eljössz velem és focizol a srácokkal, mert megígérted. mondta az apám.
- Ó,igen. Emlékszem. mondtam majd a takarót a fejemre húztam. Hallottam,hogy apa suttog valamit de pillanatok alatt csak annyit vettem észre,hogy tiszta víz vagyok.
- Bepisiltél, bepisiltél. gúnyolódott Oliver.
- Oliver! kiáltottam egy nagyot. Majd kipattantam az ágyból és elkezdtem kergetni a házban. Mikor elkaptam elkezdtem csikizni ő pedig hangosan nevetett.
- Gyertek, kész a reggeli. mondta Christina.
- Apa! Alex nem hagy békén. kiabált Oliver.
- Még,hogy én nem hagylak ki öntött le egy vödör vízzel? Mi? kérdeztem nevetve.
- Apa a hibás. mentegetőzött Oliver.
- Megbocsájtok ha segítesz nekem valamiben. mondtam.
- Segítek, segítek. mondta Oliver.
- Reggeli után kicsalogatjuk apát az udvarra, majd slaggal lelocsoljuk. Rendben? mondtam mosolyogva.
- Jóóóó. örvendezett Oliver.
- Na most nyomás reggelizni. mondtam majd Oliver felpattant és elfutott a konyhába. Felmentem a szobába majd gyorsan felöltöztem és lementem én is reggelizni.
- Kávé van? kérdeztem.
- Igen van. Öntsek? kérdezte Christina.
- Igen, az jó lenne. mondtam.
- Alex, nézd csak kit hoztam le. mondta apa aki a kezében tartotta Liamot. Felálltam a székből majd oda mentem és átvettem Liamot apa kezéből.
- Mekkorát nőtél, nagyfiú. mondtam mosolyogva majd megpusziltam az arcát.
- Kész a kávéd. mondta Christina.
- Megyek, egy pillanat. mondtam.
- Most vissza vesz egy kicsit apu, jó?! mondtam majd vissza adtam apu kezébe és oda mentem a kávémért.
- Biztosan elleszel velük? kérdezte Christina.
- Kifogom bírni. mondtam majd belekortyoltam a kávéba.
- Lányok, nem tudom mióta nem láttalak titeket beszélgetni. mondta apu.
- Ő, hát igen. Amúgy mikor indultok? kérdeztem.
- Már indulni kellene. mondta az apám.
- Akkor mire vártok? Induljatok. Majd én vigyázok a kicsikre. mondtam majd letettem a kávés bögrét az asztalra és átvettem Liamot apa kezéből.
- Biztosan ne maradjunk még? kérdezte apu.
- Nem kell, na menjetek. mondtam.
- A kutyát majd engedd be a házba. Oliver eljátszik vele. mondta Christina.
- Rendben. mondtam majd apuék felmentek készülődni. Kis idő után kész is lettek majd elindultak.
- Sietünk haza. mondta az apám majd becsukta az ajtót maguk mögött.
- Alex, focizol velem? kérdezte Oliver.
- Liamot nem hagyhatom egyedül. mondtam majd leültem a kanapéra.
- Kérlek, Alex. Csak egy kicsit játszunk. mondta Oliver majd elkezdte rángatni a kezemet.
- Ha kibírsz 15:00 óráig más játék mellett, akkor jönni fog valaki aki majd szívesen focizik veled. mondtam.
- Ki az? A szerelmed? kérdezte Oliver.
- Nem,dehogyis. mondtam nevetve.
- Akkor kicsoda? kérdezősködött Oliver.
- Majd meglátod. mondtam neki mosolyogva. Oliver behozta a kutyát majd elkezdett vele játszani. Kereken 15:00 órakor megszólalt a csengő.
- Ő lesz az? kapta fel a fejét Oliver.
- Valószínűleg. mondtam majd felálltam és Liammal a kezemben elindultam,hogy kinyissam az ajtót. Oliver kíváncsian ment előre. Kinyitottam az ajtót majd láttam,hogy Geri áll az ajtóban.
- Szia, hoztam virágot. Remélem szereted a rózsát. mondta Geri majd átnyújtotta a rózsát.
- Szia, persze,hogy szeretem. mondtam majd elvettem tőle a rózsát. Oliver csak tátott szájjal állt Gerard előtt.
- Oliver, csukd össze a szádat. mondtam.
- Te Gerard Piquét hoztad el nekem,hogy focizzon velem? kérdezte Oliver.
- Nem, mondtam neki,hogy veled fog focizni. mondtam.
- Gerard, focizol velem? kérdezte Oliver kutya szemekkel.
- Persze, ha a nővéred megengedi. mondta Gerard.
- Oliver, kérlek menj még játssz egy kicsit Suzyval. mondtam majd Oliver elment játszani a kutyával.
- Aranyos öcséd van. mondta Gerard.
- Mint egy ördög. mondtam.
- Ő is aranyos, meg Oliver is. mondta Gerard majd megsimogatta Liam arcát.
- Ó, bocsi. Gyere be. mondtam majd Gerard bejött és elmentünk a nappaliba. Oliver oda jött majd leült Gerard mellé.
- Gerard, kérdezhetek valamit? De ha szeretnéd súghatom is. mondta.
- Kérdezz nyugodtan. mondta Gerard majd Oliver oda hajolt hozzá és valamit belesúgott a fülébe.
- Társaságban nem illik sugdolózni. mondtam.
- Ez egy férfi téma, ne szólj bele Alex. mondta Oliver.
- Ó, bocsánat...te férfi. kezdtem el nevetni. Oliver elkezdett nevetni, majd vissza ment a kutyához.
- Szóval, akkor... miről szeretnél beszélgetni? kérdeztem majd Liamot letettem a földre aki oda mászott Oliver mellé.
- Azt mondtad előbb ismerkedni szeretnél. Akkor kérdezz nyugodtan. mondta Gerard.
- Húha. Jobb lenne ha te kérdeznél és utána én. mondtam neki.
- Rendben, akkor... kezdjük egy könnyűvel. Hány éves vagy? kérdezte Gerard.
- Ez úgy hangzott mintha kivégzésem előtt lennék, amúgy 20. mondta nevetve.
- Bocsi, nem akartam úgy kérdezni csak kíváncsi vagyok. mondta Gerard nevetve.
- Gerard, gyere focizni. mondta Oliver. Gerard rám nézett majd azt mondtam neki.
- Menj csak.
Gerard felállt majd kiment Oliverhez. Én addig felvettem az ölembe Liamot. Egy fél óra múlva bejöttek a fiúk.
- Oliver, ideje lefeküdni. mondtam.
- Hagy maradjak még. könyörgött Oliver.
- Holnap is lesz nap. Most pedig nyomás aludni. mondtam.
- Komolyan ne haragudj,hogy nem tudunk beszélgetni. De te erősködtél,hogy így is át jössz. mondtam Gerardnak.
- Semmi baj, nincs gond. mondta Gerard.
- Liamot is el kéne altatni. Ha gondolod feljöhetsz. mondtam neki.
- Segítsek elaltatni a picit? kérdezte Gerard.
- Nem kértelek rá. Csak kérdeztem. mondtam majd elindultam felfelé a lépcsőn.
- Szívesen,felmegyek veled. mondta Gerard majd jött utánam. Benyitottam Oliverhez de ő még játszott.
- Oliver, menj aludni. mondtam.
- Csak még egy kicsit játszok. mondta Oliver.
- Vissza jövök addigra aludj. mondtam majd bevittem Liamot apámék szobájába.
- Ez Pep szobája? kérdezte Gerard.
- Ő, igen... mondtam majd betettem a kiságyba Liamot.
- Azt hittem neki olyan... nagy szobája van. mondta Gerard.
- Miért talán neked nagy szobád van? kérdeztem.
- Nagyobb. mondta Gerard majd oda sétált a szekrényhez.
- Mit csinálsz? kérdeztem.
- Ez te vagy, kicsinek? mutatott Gerard az egyik képre.
- Igen, én. mondtam neki nevetve.
- Baromi aranyos voltál. mondta Gerard mosolyogva.
- Hát, köszi. mondtam majd elkezdtem simogatni Liam kezét mert tudom,hogy akkor elalszik.
- Bár, most is az vagy. Nehogy félre értsd. mondta Gerard.
- Nem fogom. mondta halkan.
- El aludt? kérdezte Gerard.
- Igen, el. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Az én öcsém sosem aludt el ilyen gyorsan. mondta Gerard.
- Nekem van egy jó trükköm. mondtam mosolyogva majd kimentünk a szobából. Elindultunk lefelé de még benéztem Oliverhez aki elaludt a földön.
- Komolyan, nem tudott volna bemászni az ágyába?! bosszankodtam.
- Betehetem az ágyába ha szeretnéd. mondta Gerard.
- Megtennéd? kérdeztem.
- Persze. mondta Gerard majd bement a szobába, felemelte Olivert a földről majd betette az ágyába. Betakarta majd megsimogatta a fejét majd kisétált és becsukta maga mögött az ajtót.
- Teljesen más vagy... kezdtem a mondatot.
- Mint? kérdezte Gerard majd rám nézett.
- Mint ahogy állítanak az újságok téged. mondtam.
- Szerinted mi nem igaz az újságokból? kérdezte Gerard.
- Hát szerintem semmi... mondtam majd leültünk a kanapéra.
- A sajtó mindent össze pletykál amit csak tud. mondta Gerard.
- Mint például? kérdeztem.
- Hogy én minden éjjel más nővel vagyok. Vagy,hogy utálok a Barcánál focizni és csak megjátszás az egész amit csinálok... mondta Gerard.
- Ez hülyeség... mondtam.
- Örülök,hogy te nem csak a pénzt és a hírnevet látod bennem. mondta Gerard.
- Engem azok sosem érdekeltek. mondtam majd Gerardra néztem. Geri csak mosolygott. Egy kis idő után megcsörrent Gerard telefonja.
- Igen? szólt bele.
-........
- Értem, persze. Ott leszek. mondta Geri.
-........
- Sietek, szia. mondta Geri.
- Menned kell? kérdeztem.
- Úgy tűnik. Ne haragudj...Holnap majd valahogy megpróbállak elérni. Megígérem,hogy beszélünk. mondta Gerard.
- Rendben. mondtam majd kikísértem az ajtóig.
- Akkor majd holnap valahogyan elérlek. mondta Gerard majd hirtelen adott egy puszit az arcomra amitől meg is lepődtem. Gerard beült a kocsijába majd elhajtott. Hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn.
- Alex. mondta Oliver.
- Hát te még nem alszol? kérdeztem majd felvettem a karjaimba.
- Rosszat álmodtam. Aludnál velem? kérdezte Oliver majd elkezdte dörzsölni a szemét.
- Most az egyszer alszom veled. mondtam majd felvittem Olivert lefektettem az ágyába majd el is aludt. Nem kellett sok hozzá,hogy én is elaludjak.
- Váó, ez Christina kutyája? kérdeztem.
- Igen, Suzy a neve. mondta az apám majd bezárta a kocsiajtaját. Bementünk a házba, de csak a konyhában égett a villany.
- Sziasztok. köszönt Christina halkan.
- Szia,drágám. mondta az apám majd adott egy csókot Christinának.
- Azt hiszem én megkeresem a szobámat. mondtam majd elindultam felfelé.
- Ax, ne csináld már. mondta az apám. De én csak mentem tovább. Fent bekukkantottam a gyerek szobába, ahol Oliver aludt. Oliver a fél testvérem de édestestvérként tekintek rá. Apámék szobájában volt az 1 éves Liam. Nagyon szerettem mind a két testvéremet. Az én szobám a folyosó végén volt, de szerettem ott lenni mert egy hatalmas erkélyem van ami a gyönyörű kertre néz. Elég nagy kertünk volt, és persze...hát miért is ne. Olivernek kialakítva egy kisebb focipálya. A bőröndjeimet lepakoltam a szekrény elé gondoltam majd holnap kicsomagolok. Elmentem letusolni majd befeküdtem az ágyba és elkezdtem laptopozni. Pár perc után kopogtattak.
- Szia, bejöhetek? kérdezte Christina. Ránéztem de nem is szóltam hozzá csak folytattam a laptopozást. Christina leült az ágyamra majd azt mondta.
- Nézd, én... szeretném újra kezdeni a kapcsolatunkat. Nem tudom,hogy miért haragszol rám, de szeretném ha kibékülnél velem.
- Nézd,Christina. Neked,hogy esne az,hogy anyukád halála után, lenne egy "új" anyukád? kérdeztem.
- Valószínűleg...nem esne jól. mondta Christina.
- Na látod... mondtam neki.
- Nézd, én nem azt akarom,hogy tekints az anyukádnak hanem azt szeretném,hogy ne legyen köztünk ez a feszültség...Szeretném ha kedvelnél engem. mondta Christina.
- Ehhez nekem idő kell. mondtam majd lecsuktam a laptopot és ránéztem Christinára.
- Persze, megértelek. Remélem,hogy jól fogsz dönteni. Aludj jól. mondta Christina majd kisétált az ajtón. Nem szerettem anyuról beszélgetni mert nagyon hiányzott. Eldőltem az ágyon de már nem bírtam vissza tartani elkezdtem sírni. Nem kellett sok bejött apa az ajtón majd leült az ágyra és magához ölelt.
- Apa,nekem nagyon hiányzik... mondtam sírva majd én is átkaroltam.
- Tudom, kicsikém. Nekem is hiányzik. mondta majd szorosan átkarolt.
- Tudod,hogy nem szeretnék Christinával rosszban lenni, de nem tudok rá úgy tekinteni mint ha az anyám lenne. mondtam továbbra is sírva.
- Megértelek, kincsem. mondta az apám majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Szeretlek,apu. mondtam.
- Én is szeretlek. mondta az apám. Apa nyomott még egy puszit a fejemre majd ő is elment aludni. Jól betakaróztam, majd el is aludtam. Reggel arra ébredtem,hogy valaki ugrál az ágyamon. Ránéztem majd láttam,hogy Oliver az.
- Oliver, ne ugrálj az ágyon! mondtam neki.
- Végre már,hogy felkeltél. Már hosszú ideje itt ugrálok. mondta Oliver majd leugrott a földre.
- Ne hidd magad Pókembernek. Inkább hagyj aludni. mondtam.
- Játssz, velem Alex. mondta Oliver.
- Oliver, korán van még. mondtam.
- De apa mondta,hogy már felkelthetlek. mondta Oliver.
- Akkor üzend meg apunak,hogy túl korán van. mondtam majd a fejemet belehúztam a párnába.
- Oliver, gyere ki. Hagy aludjon a nővéred. mondta Christina.
- Kösz,Christina. mondtam.
- Igazán nincs mit. mondta majd becsukta az ajtót maguk mögött. Vissza tudtam aludni egy-két órára majd apu keltett fel.
- Kicsim, ugye nem felejtetted el,hogy ma te vigyázol a kicsikre. mondta az apám.
- Nem felejtettem el. mondtam.
- Nem szeretnél már felkelni? Jövőhéttől kezdődik a munkád, de holnap eljössz velem és focizol a srácokkal, mert megígérted. mondta az apám.
- Ó,igen. Emlékszem. mondtam majd a takarót a fejemre húztam. Hallottam,hogy apa suttog valamit de pillanatok alatt csak annyit vettem észre,hogy tiszta víz vagyok.
- Bepisiltél, bepisiltél. gúnyolódott Oliver.
- Oliver! kiáltottam egy nagyot. Majd kipattantam az ágyból és elkezdtem kergetni a házban. Mikor elkaptam elkezdtem csikizni ő pedig hangosan nevetett.
- Gyertek, kész a reggeli. mondta Christina.
- Apa! Alex nem hagy békén. kiabált Oliver.
- Még,hogy én nem hagylak ki öntött le egy vödör vízzel? Mi? kérdeztem nevetve.
- Apa a hibás. mentegetőzött Oliver.
- Megbocsájtok ha segítesz nekem valamiben. mondtam.
- Segítek, segítek. mondta Oliver.
- Reggeli után kicsalogatjuk apát az udvarra, majd slaggal lelocsoljuk. Rendben? mondtam mosolyogva.
- Jóóóó. örvendezett Oliver.
- Na most nyomás reggelizni. mondtam majd Oliver felpattant és elfutott a konyhába. Felmentem a szobába majd gyorsan felöltöztem és lementem én is reggelizni.
- Kávé van? kérdeztem.
- Igen van. Öntsek? kérdezte Christina.
- Igen, az jó lenne. mondtam.
- Alex, nézd csak kit hoztam le. mondta apa aki a kezében tartotta Liamot. Felálltam a székből majd oda mentem és átvettem Liamot apa kezéből.
- Mekkorát nőtél, nagyfiú. mondtam mosolyogva majd megpusziltam az arcát.
- Kész a kávéd. mondta Christina.
- Megyek, egy pillanat. mondtam.
- Most vissza vesz egy kicsit apu, jó?! mondtam majd vissza adtam apu kezébe és oda mentem a kávémért.
- Biztosan elleszel velük? kérdezte Christina.
- Kifogom bírni. mondtam majd belekortyoltam a kávéba.
- Lányok, nem tudom mióta nem láttalak titeket beszélgetni. mondta apu.
- Ő, hát igen. Amúgy mikor indultok? kérdeztem.
- Már indulni kellene. mondta az apám.
- Akkor mire vártok? Induljatok. Majd én vigyázok a kicsikre. mondtam majd letettem a kávés bögrét az asztalra és átvettem Liamot apa kezéből.
- Biztosan ne maradjunk még? kérdezte apu.
- Nem kell, na menjetek. mondtam.
- A kutyát majd engedd be a házba. Oliver eljátszik vele. mondta Christina.
- Rendben. mondtam majd apuék felmentek készülődni. Kis idő után kész is lettek majd elindultak.
- Sietünk haza. mondta az apám majd becsukta az ajtót maguk mögött.
- Alex, focizol velem? kérdezte Oliver.
- Liamot nem hagyhatom egyedül. mondtam majd leültem a kanapéra.
- Kérlek, Alex. Csak egy kicsit játszunk. mondta Oliver majd elkezdte rángatni a kezemet.
- Ha kibírsz 15:00 óráig más játék mellett, akkor jönni fog valaki aki majd szívesen focizik veled. mondtam.
- Ki az? A szerelmed? kérdezte Oliver.
- Nem,dehogyis. mondtam nevetve.
- Akkor kicsoda? kérdezősködött Oliver.
- Majd meglátod. mondtam neki mosolyogva. Oliver behozta a kutyát majd elkezdett vele játszani. Kereken 15:00 órakor megszólalt a csengő.
- Ő lesz az? kapta fel a fejét Oliver.
- Valószínűleg. mondtam majd felálltam és Liammal a kezemben elindultam,hogy kinyissam az ajtót. Oliver kíváncsian ment előre. Kinyitottam az ajtót majd láttam,hogy Geri áll az ajtóban.
- Szia, hoztam virágot. Remélem szereted a rózsát. mondta Geri majd átnyújtotta a rózsát.
- Szia, persze,hogy szeretem. mondtam majd elvettem tőle a rózsát. Oliver csak tátott szájjal állt Gerard előtt.
- Oliver, csukd össze a szádat. mondtam.
- Te Gerard Piquét hoztad el nekem,hogy focizzon velem? kérdezte Oliver.
- Nem, mondtam neki,hogy veled fog focizni. mondtam.
- Gerard, focizol velem? kérdezte Oliver kutya szemekkel.
- Persze, ha a nővéred megengedi. mondta Gerard.
- Oliver, kérlek menj még játssz egy kicsit Suzyval. mondtam majd Oliver elment játszani a kutyával.
- Aranyos öcséd van. mondta Gerard.
- Mint egy ördög. mondtam.
- Ő is aranyos, meg Oliver is. mondta Gerard majd megsimogatta Liam arcát.
- Ó, bocsi. Gyere be. mondtam majd Gerard bejött és elmentünk a nappaliba. Oliver oda jött majd leült Gerard mellé.
- Gerard, kérdezhetek valamit? De ha szeretnéd súghatom is. mondta.
- Kérdezz nyugodtan. mondta Gerard majd Oliver oda hajolt hozzá és valamit belesúgott a fülébe.
- Társaságban nem illik sugdolózni. mondtam.
- Ez egy férfi téma, ne szólj bele Alex. mondta Oliver.
- Ó, bocsánat...te férfi. kezdtem el nevetni. Oliver elkezdett nevetni, majd vissza ment a kutyához.
- Szóval, akkor... miről szeretnél beszélgetni? kérdeztem majd Liamot letettem a földre aki oda mászott Oliver mellé.
- Azt mondtad előbb ismerkedni szeretnél. Akkor kérdezz nyugodtan. mondta Gerard.
- Húha. Jobb lenne ha te kérdeznél és utána én. mondtam neki.
- Rendben, akkor... kezdjük egy könnyűvel. Hány éves vagy? kérdezte Gerard.
- Ez úgy hangzott mintha kivégzésem előtt lennék, amúgy 20. mondta nevetve.
- Bocsi, nem akartam úgy kérdezni csak kíváncsi vagyok. mondta Gerard nevetve.
- Gerard, gyere focizni. mondta Oliver. Gerard rám nézett majd azt mondtam neki.
- Menj csak.
Gerard felállt majd kiment Oliverhez. Én addig felvettem az ölembe Liamot. Egy fél óra múlva bejöttek a fiúk.
- Oliver, ideje lefeküdni. mondtam.
- Hagy maradjak még. könyörgött Oliver.
- Holnap is lesz nap. Most pedig nyomás aludni. mondtam.
- Komolyan ne haragudj,hogy nem tudunk beszélgetni. De te erősködtél,hogy így is át jössz. mondtam Gerardnak.
- Semmi baj, nincs gond. mondta Gerard.
- Liamot is el kéne altatni. Ha gondolod feljöhetsz. mondtam neki.
- Segítsek elaltatni a picit? kérdezte Gerard.
- Nem kértelek rá. Csak kérdeztem. mondtam majd elindultam felfelé a lépcsőn.
- Szívesen,felmegyek veled. mondta Gerard majd jött utánam. Benyitottam Oliverhez de ő még játszott.
- Oliver, menj aludni. mondtam.
- Csak még egy kicsit játszok. mondta Oliver.
- Vissza jövök addigra aludj. mondtam majd bevittem Liamot apámék szobájába.
- Ez Pep szobája? kérdezte Gerard.
- Ő, igen... mondtam majd betettem a kiságyba Liamot.
- Azt hittem neki olyan... nagy szobája van. mondta Gerard.
- Miért talán neked nagy szobád van? kérdeztem.
- Nagyobb. mondta Gerard majd oda sétált a szekrényhez.
- Mit csinálsz? kérdeztem.
- Ez te vagy, kicsinek? mutatott Gerard az egyik képre.
- Igen, én. mondtam neki nevetve.
- Baromi aranyos voltál. mondta Gerard mosolyogva.
- Hát, köszi. mondtam majd elkezdtem simogatni Liam kezét mert tudom,hogy akkor elalszik.
- Bár, most is az vagy. Nehogy félre értsd. mondta Gerard.
- Nem fogom. mondta halkan.
- El aludt? kérdezte Gerard.
- Igen, el. mondtam majd elindultam az ajtó felé.
- Az én öcsém sosem aludt el ilyen gyorsan. mondta Gerard.
- Nekem van egy jó trükköm. mondtam mosolyogva majd kimentünk a szobából. Elindultunk lefelé de még benéztem Oliverhez aki elaludt a földön.
- Komolyan, nem tudott volna bemászni az ágyába?! bosszankodtam.
- Betehetem az ágyába ha szeretnéd. mondta Gerard.
- Megtennéd? kérdeztem.
- Persze. mondta Gerard majd bement a szobába, felemelte Olivert a földről majd betette az ágyába. Betakarta majd megsimogatta a fejét majd kisétált és becsukta maga mögött az ajtót.
- Teljesen más vagy... kezdtem a mondatot.
- Mint? kérdezte Gerard majd rám nézett.
- Mint ahogy állítanak az újságok téged. mondtam.
- Szerinted mi nem igaz az újságokból? kérdezte Gerard.
- Hát szerintem semmi... mondtam majd leültünk a kanapéra.
- A sajtó mindent össze pletykál amit csak tud. mondta Gerard.
- Mint például? kérdeztem.
- Hogy én minden éjjel más nővel vagyok. Vagy,hogy utálok a Barcánál focizni és csak megjátszás az egész amit csinálok... mondta Gerard.
- Ez hülyeség... mondtam.
- Örülök,hogy te nem csak a pénzt és a hírnevet látod bennem. mondta Gerard.
- Engem azok sosem érdekeltek. mondtam majd Gerardra néztem. Geri csak mosolygott. Egy kis idő után megcsörrent Gerard telefonja.
- Igen? szólt bele.
-........
- Értem, persze. Ott leszek. mondta Geri.
-........
- Sietek, szia. mondta Geri.
- Menned kell? kérdeztem.
- Úgy tűnik. Ne haragudj...Holnap majd valahogy megpróbállak elérni. Megígérem,hogy beszélünk. mondta Gerard.
- Rendben. mondtam majd kikísértem az ajtóig.
- Akkor majd holnap valahogyan elérlek. mondta Gerard majd hirtelen adott egy puszit az arcomra amitől meg is lepődtem. Gerard beült a kocsijába majd elhajtott. Hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn.
- Alex. mondta Oliver.
- Hát te még nem alszol? kérdeztem majd felvettem a karjaimba.
- Rosszat álmodtam. Aludnál velem? kérdezte Oliver majd elkezdte dörzsölni a szemét.
- Most az egyszer alszom veled. mondtam majd felvittem Olivert lefektettem az ágyába majd el is aludt. Nem kellett sok hozzá,hogy én is elaludjak.
2013. március 4., hétfő
1. rész - Me and You
Megérkeztem Barcelonába, mikor a reptéren vártam megcsörrent a telefonom.
- Igen? szóltam bele.
- Szia, kicsim. Apa vagyok. szólt bele az apám.
- Szia,apu. Merre jársz? kérdeztem.
- Kicsim, ne haragudj. De nem tudok kimenni eléd a reptérre mert edzést tartok a srácoknak. A lakás címemet biztosan tudod, amúgy meg otthon van Christina. mondta az apám.
- Pep! A masszőr beszélni akar veled! kiabálták oda apámnak.
- Megyek!... Kicsim, most mennem kell. Otthon találkozunk. Puszillak. mondta az apám majd letette a telefont. Fantasztikus...gondoltam magamban. De úgy gondoltam nem megyek haza, inkább elmegyek a stadionba. Apám feleségét ki nem állhatom. Ezért inkább majd apámmal megyek haza. Beültem egy taxiba majd elindultam a stadionhoz.
- Itt jó lesz. Köszönöm. mondtam a taxisnak majd kifizettem az utazást és elindultam be a stadionba. Mikor bementem egy nagy folyosó tárult elém ahol ki tudtam látni a pályára.
Mikor elindultam a folyosón,hogy kimenjek a pályára egy fiú jött velem szemben.
- Szia,Segíthetek valamiben? kérdezte.
- Hello. Nem... vagyis de... kint van Pep a pályán? kérdeztem.
- Igen, szerintem még mindig a középpályánál dekkol. mondta a srác.
- Értem, kösz. mondtam majd tovább indultam.
- Amúgy a nevem Gerard Piqué. mondta majd nyújtotta a kezét. Oda mentem majd azt mondtam neki.
- Alexandra Guardiola. mondtam majd újra elindultam kifelé.
- Pep, ismerőse vagy? kérdezte. Elkezdtem mosolyogni majd azt mondtam.
- A lánya vagyok.
- Nem is tudtam,hogy van egy ekkora lánya. mondta Gerard.
- Most komolyan így ismeretlenül beszélgetünk itt? kérdeztem.
- Világ egyik legjobb védőjével állsz szemben. mondta Gerard.
- Nem szurkolok a barcának. mondtam.
- Pep Guardiola lánya nem a Barcának szurkol? Ez furcsa. mondta Gerard majd megfogta a fejét.
- Eddig a Real Madridnál voltam. Most pedig ide költöztem az apámhoz szóval onnan el kellett jönnöm. mondtam.
- Á, szóval Madridos vagy. mondta Gerard. Elkezdtem nevetni.
- Min nevetsz? kérdezte Gerard.
- Nem vagyok Madridos. A Chelseát szeretem. mondtam nevetve.
- Nem tudták a madridosok,hogy Chelseás vagy? kérdezte Gerard.
- Igazából nem. mondtam.
- Akkor mindent értek. mondta Gerard.
- Amúgy neked nem kéne edzened? kérdeztem.
- De...de,hogyha ilyen jól elbeszélgettünk akkor majd rád fogom. mondta Gerard majd mosolyra húzta a száját.
- Kedves... mondtam majd elindultam kifelé.
- Hé! Látlak még? kiabálta utánam Gerard.
- Valószínű... de lehet,hogy nem. Apámtól függ. mondtam majd kisétáltam. Mikor vissza néztem láttam,hogy Gerard a fejét fogta. Mikor a pályára értem megpillantottam apámat a középpályánál. A bőröndjeimet letettem a pálya szélére majd elindultam apám felé. Hallottam,hogy valaki odakiabál neki.
- Pep, azt hiszem jöttek hozzád.
Apám felém fordult majd elkezdett mosolyogni.
- Szia apu. köszöntem majd szorosan átkaroltam.
- Szia,kicsim. Hát te nem mentél haza? kérdezte.
- Tudod,hogy nem bírom Christinát. mondtam.
- Adhatnál neki egy esélyt. mondta az apám.
- Sokat adtam már neki. Szerinted mi volt a második ok,hogy elköltöztem tőled? kérdeztem.
- Nem gondoltam volna,hogy Christina. mondta az apám.
- Szeretném most is nagy ívben kerülni. A gyerekeket szeretem, de Christinát nem. mondtam.
- Csak még egy esélyt adj neki,kicsim. mondta az apám.
- Apa, ne kérj tőlem ilyet. mondtam.
- De egy esélybe még nem halsz bele. mondta az apám.
- Á, ez már nem egy esély. mondtam.
- Akkor még egyet adj neki, kérlek. mondta az apám.
- Jó, rendben. Ha te nem tartasz folyamatosan magad mellett. mondtam.
- Ezt szeretted volna,mi? kérdezte az apám.
- Jaj, nemár apu. 20 éves vagyok de nem engedsz el sehova. Ezért szerettem Madridban lakni. Ott legalább mehettem ahová csak akartam. mondtam.
- Igen, lehet kicsim. De én nem engedem. Ezt te is tudod. mondta az apám.
- Mindig ezt csinálod. mondtam.
- Csak féltelek. mondta az apám.
- Ó, persze. mondtam.
- Nem állsz be a fiúkhoz egy kicsit focizni? kérdezte az apám.
- Ó, szóval a focira is vissza akarsz szoktatni? kérdeztem tőle.
- Szeretném ha folytatnád a focit. mondta.
- Talán majd máskor focizok a srácokkal de nem ilyen ruhában. mondtam.
- Van bent váltó ruha a srácoknak. Xavi, Messi vagy Fabrégas ruháját ajánlom. Ők akkorák mint te. mondta az apám.
- Kösz, apu. De most kihagyom. mondtam.
- Rendben. De ígérd meg,hogy pl. holnap focizol egyet a srácokkal. mondta az apám.
- Munkát kell keresnem. mondtam.
- Azt én már kerestem neked, és találtam is. mondta az apám mosolyogva.
- Mégis hol? kérdeztem.
- Itt a stadionban. Papír munka? kérdezte az apám.
- Tökéletes. mondtam majd apám nyakába ugrottam.
- Így legalább a közelemben leszel. mondta az apám.
- Á, szóval erre ment ki a játék. mondtam. De akkor apám elnézett a pálya széléhez.
- Vissza tért a jómadarunk. Csak nem sms-eztél? kérdezte az apám Gerardtól.
- Bocs,Pep. Ez élet halál kérdése volt. mondta Gerard majd rám pillantott.
- Húha, Gerard ismerem ezt a pillantásodat. mondta az egyik focista.
- Milyen pillantást,Cesc? kérdezte Gerard.
- Ne akard,hogy hangosan mondjam Rómeó. mondta Fabrégas majd elkezdett futni.
- Megöllek. mondta Gerard majd elkezdett Cesc után futni. Cesc oda futott hozzám majd megfogta a kezem és megcsókolta a kézfejem.
- Be sem mutatkoztam. Cesc Fabrégas a nevem. Neked gondolom Júlia. mondta Cesc majd tovább futott. A fiúk elkezdtek nevetni, mert Gerard még mindig Cesc-t kergette.
- Piqué, Fabrégas! Látom futni akartok. Akkor 10 kör nagy pályán! mondta az apám.
- Ne már főnök. Cesc kezdte. mondta Gerard.
- Oké, akkor az egész csapat 10 nagy kör! mondta az apám.
- Ne már főnök. mondták a többiek.
- Köszönjétek a két jómadárnak. mondta az apám. A többiek elkezdtek futni de láttam,hogy az apám mögött grimaszokat vágnak majd nevetnek. Én is elkezdtem nevetni de akkor az apám hátra fordult majd seggbe rúgta Cesc-t. De Cesc csak nevetve futott tovább. Mikor apám vissza fordult hozzám láttam,hogy Piqué kihúzza Fabrégas lábát. De akkor újra elkezdtem nevetni.
- Min nevetsz? kérdezte az apám.
- Én...semmin. mondtam.
- Menj, ülj le a kispadra. Edzés végén beszélünk. mondta az apám majd a fiúkhoz kiabálta.
- Na mi van kislányok?! Nem megy a futás?
Leültem a kispadra majd vártam,hogy a fiúk befejezzék a futást. Utána a fiúk elkezdtek nyújtani. Láttam,hogy Piqué folyamatosan engem néz, de én csak néha néha pillantottam rá.
Edzés végén a srácok elindultak az öltözőbe.
- Hallottuk,hogy Pep az apukád. Hogy bírod ki mellette? kérdezték a srácok.
- Valahogy ki kell bírnom, hiszen az apám. mondtam.
- Szigorú? kérdezték.
- Attól függ milyen téren. mondtam.
- Á, mi értjük,hogy milyen téren nem enged. mondták a srácok.
- Oké, srácok. Nem fogom kibeszélni az életemet. mondtam.
- Fiúk, azt mondtam öltözni menjetek. De ha akartok futhattok még köröket. mondta az apám.
- Nem kell főnök. Megyünk. mondták a srácok.
- Mindjárt jövök. Várj meg. mondta az apám majd egy puszi kíséretében elment.
- Kösz,hogy nem árultad el,hogy kihúztam Cesc lábát. mondta Gerard.
- Nem volt szándékomban. Nem vagyok árulkodós. mondtam.
- Na ez egy jó hír. mondta Gerard majd leült mellém.
- Nézd,Gerard...kezdtem bele a mondatba, de Gerard közbe vágott.
- Hívj csak Gerinek. mondta Gerard.
- Oké...Geri. Figyelj, én szívesen beszélgetnék veled meg a többiekkel. De apám nem szereti,hogy fiúkkal beszélgetek. Vagyis olyanokkal akiket nem is ismerek. mondtam.
- Akkor ismerjük meg egymást. mondta Geri.
- Igen? És ezt,hogy tervezed? kérdeztem.
- Mondjuk,hogy elmehetnénk vacsorázni?! mondta Geri.
- Jó lenne, de apám nem enged el sehova...mondtam.
- Váó, akkor biztos szigorú. mondta Geri.
- Hát az nem kifejezés. mondtam.
- És sosincs olyan pillanat amikor egyedül lehetnél? kérdezte Geri.
- Holnap apu tárgyalásra megy, de a két kisöcsémre kell vigyáznom. mondtam.
- Akkor átmegyek hozzátok. mondta Geri.
- Persze, és pont megjön apám és azt veszi észre,hogy nem az öcsémre vigyázok,hanem veled beszélgetek. mondtam.
- Akkor majd vigyázunk. mondta.
- Nézd, én szinte nem is láttalak életemben sosem. Talán mikor játszott a Chelsea veletek. mondtam.
- És,hogy játszottam? kérdezte Geri.
- Hidd el nem meccset nézni mentem ki, hanem dolgozni. mondtam.
- Voltál már olyan meccsen amit néztél? kérdezte Geri.
- Valójában, nem. mondtam.
- Akkor a következő meccsre kiviszlek. mondta Geri.
- Majd ellógok otthonról. mondtam nevetve.
- Nekem megfelel. mondta Geri mosolyogva.
- Alex! Indulunk! kiabálta az apám.
- Azt hiszem én megyek. mondtam majd felálltam.
- Megadnád a telefonszámod? kérdezte Geri.
- Azt nem adom még meg, de viszont a címemet tudod. Holnap csak 21:00 körül jön haza apa, szóval ha a 15:00 megfelel neked akkor beszélgethetünk nálunk. mondtam.
- Rendben, ott leszek. mondta Geri.
- Akkor... jó éjszakát. mondtam majd megkerestem apámat.
- Jó éjszakát. mondta Geri majd elment az öltőkhöz.
- Igen? szóltam bele.
- Szia, kicsim. Apa vagyok. szólt bele az apám.
- Szia,apu. Merre jársz? kérdeztem.
- Kicsim, ne haragudj. De nem tudok kimenni eléd a reptérre mert edzést tartok a srácoknak. A lakás címemet biztosan tudod, amúgy meg otthon van Christina. mondta az apám.
- Pep! A masszőr beszélni akar veled! kiabálták oda apámnak.
- Megyek!... Kicsim, most mennem kell. Otthon találkozunk. Puszillak. mondta az apám majd letette a telefont. Fantasztikus...gondoltam magamban. De úgy gondoltam nem megyek haza, inkább elmegyek a stadionba. Apám feleségét ki nem állhatom. Ezért inkább majd apámmal megyek haza. Beültem egy taxiba majd elindultam a stadionhoz.
- Itt jó lesz. Köszönöm. mondtam a taxisnak majd kifizettem az utazást és elindultam be a stadionba. Mikor bementem egy nagy folyosó tárult elém ahol ki tudtam látni a pályára.
Mikor elindultam a folyosón,hogy kimenjek a pályára egy fiú jött velem szemben.
- Szia,Segíthetek valamiben? kérdezte.
- Hello. Nem... vagyis de... kint van Pep a pályán? kérdeztem.
- Igen, szerintem még mindig a középpályánál dekkol. mondta a srác.
- Értem, kösz. mondtam majd tovább indultam.
- Amúgy a nevem Gerard Piqué. mondta majd nyújtotta a kezét. Oda mentem majd azt mondtam neki.
- Alexandra Guardiola. mondtam majd újra elindultam kifelé.
- Pep, ismerőse vagy? kérdezte. Elkezdtem mosolyogni majd azt mondtam.
- A lánya vagyok.
- Nem is tudtam,hogy van egy ekkora lánya. mondta Gerard.
- Most komolyan így ismeretlenül beszélgetünk itt? kérdeztem.
- Világ egyik legjobb védőjével állsz szemben. mondta Gerard.
- Nem szurkolok a barcának. mondtam.
- Pep Guardiola lánya nem a Barcának szurkol? Ez furcsa. mondta Gerard majd megfogta a fejét.
- Eddig a Real Madridnál voltam. Most pedig ide költöztem az apámhoz szóval onnan el kellett jönnöm. mondtam.
- Á, szóval Madridos vagy. mondta Gerard. Elkezdtem nevetni.
- Min nevetsz? kérdezte Gerard.
- Nem vagyok Madridos. A Chelseát szeretem. mondtam nevetve.
- Nem tudták a madridosok,hogy Chelseás vagy? kérdezte Gerard.
- Igazából nem. mondtam.
- Akkor mindent értek. mondta Gerard.
- Amúgy neked nem kéne edzened? kérdeztem.
- De...de,hogyha ilyen jól elbeszélgettünk akkor majd rád fogom. mondta Gerard majd mosolyra húzta a száját.
- Kedves... mondtam majd elindultam kifelé.
- Hé! Látlak még? kiabálta utánam Gerard.
- Valószínű... de lehet,hogy nem. Apámtól függ. mondtam majd kisétáltam. Mikor vissza néztem láttam,hogy Gerard a fejét fogta. Mikor a pályára értem megpillantottam apámat a középpályánál. A bőröndjeimet letettem a pálya szélére majd elindultam apám felé. Hallottam,hogy valaki odakiabál neki.
- Pep, azt hiszem jöttek hozzád.
Apám felém fordult majd elkezdett mosolyogni.
- Szia,kicsim. Hát te nem mentél haza? kérdezte.
- Tudod,hogy nem bírom Christinát. mondtam.
- Adhatnál neki egy esélyt. mondta az apám.
- Sokat adtam már neki. Szerinted mi volt a második ok,hogy elköltöztem tőled? kérdeztem.
- Nem gondoltam volna,hogy Christina. mondta az apám.
- Szeretném most is nagy ívben kerülni. A gyerekeket szeretem, de Christinát nem. mondtam.
- Csak még egy esélyt adj neki,kicsim. mondta az apám.
- Apa, ne kérj tőlem ilyet. mondtam.
- De egy esélybe még nem halsz bele. mondta az apám.
- Á, ez már nem egy esély. mondtam.
- Akkor még egyet adj neki, kérlek. mondta az apám.
- Jó, rendben. Ha te nem tartasz folyamatosan magad mellett. mondtam.
- Ezt szeretted volna,mi? kérdezte az apám.
- Jaj, nemár apu. 20 éves vagyok de nem engedsz el sehova. Ezért szerettem Madridban lakni. Ott legalább mehettem ahová csak akartam. mondtam.
- Igen, lehet kicsim. De én nem engedem. Ezt te is tudod. mondta az apám.
- Mindig ezt csinálod. mondtam.
- Csak féltelek. mondta az apám.
- Ó, persze. mondtam.
- Nem állsz be a fiúkhoz egy kicsit focizni? kérdezte az apám.
- Ó, szóval a focira is vissza akarsz szoktatni? kérdeztem tőle.
- Szeretném ha folytatnád a focit. mondta.
- Talán majd máskor focizok a srácokkal de nem ilyen ruhában. mondtam.
- Van bent váltó ruha a srácoknak. Xavi, Messi vagy Fabrégas ruháját ajánlom. Ők akkorák mint te. mondta az apám.
- Kösz, apu. De most kihagyom. mondtam.
- Rendben. De ígérd meg,hogy pl. holnap focizol egyet a srácokkal. mondta az apám.
- Munkát kell keresnem. mondtam.
- Azt én már kerestem neked, és találtam is. mondta az apám mosolyogva.
- Mégis hol? kérdeztem.
- Itt a stadionban. Papír munka? kérdezte az apám.
- Tökéletes. mondtam majd apám nyakába ugrottam.
- Így legalább a közelemben leszel. mondta az apám.
- Á, szóval erre ment ki a játék. mondtam. De akkor apám elnézett a pálya széléhez.
- Vissza tért a jómadarunk. Csak nem sms-eztél? kérdezte az apám Gerardtól.
- Bocs,Pep. Ez élet halál kérdése volt. mondta Gerard majd rám pillantott.
- Húha, Gerard ismerem ezt a pillantásodat. mondta az egyik focista.
- Milyen pillantást,Cesc? kérdezte Gerard.
- Ne akard,hogy hangosan mondjam Rómeó. mondta Fabrégas majd elkezdett futni.
- Megöllek. mondta Gerard majd elkezdett Cesc után futni. Cesc oda futott hozzám majd megfogta a kezem és megcsókolta a kézfejem.
- Be sem mutatkoztam. Cesc Fabrégas a nevem. Neked gondolom Júlia. mondta Cesc majd tovább futott. A fiúk elkezdtek nevetni, mert Gerard még mindig Cesc-t kergette.
- Ne már főnök. Cesc kezdte. mondta Gerard.
- Oké, akkor az egész csapat 10 nagy kör! mondta az apám.
- Ne már főnök. mondták a többiek.
- Köszönjétek a két jómadárnak. mondta az apám. A többiek elkezdtek futni de láttam,hogy az apám mögött grimaszokat vágnak majd nevetnek. Én is elkezdtem nevetni de akkor az apám hátra fordult majd seggbe rúgta Cesc-t. De Cesc csak nevetve futott tovább. Mikor apám vissza fordult hozzám láttam,hogy Piqué kihúzza Fabrégas lábát. De akkor újra elkezdtem nevetni.
- Min nevetsz? kérdezte az apám.
- Én...semmin. mondtam.
- Menj, ülj le a kispadra. Edzés végén beszélünk. mondta az apám majd a fiúkhoz kiabálta.
- Na mi van kislányok?! Nem megy a futás?
Leültem a kispadra majd vártam,hogy a fiúk befejezzék a futást. Utána a fiúk elkezdtek nyújtani. Láttam,hogy Piqué folyamatosan engem néz, de én csak néha néha pillantottam rá.
Edzés végén a srácok elindultak az öltözőbe.
- Hallottuk,hogy Pep az apukád. Hogy bírod ki mellette? kérdezték a srácok.
- Valahogy ki kell bírnom, hiszen az apám. mondtam.
- Szigorú? kérdezték.
- Attól függ milyen téren. mondtam.
- Á, mi értjük,hogy milyen téren nem enged. mondták a srácok.
- Oké, srácok. Nem fogom kibeszélni az életemet. mondtam.
- Fiúk, azt mondtam öltözni menjetek. De ha akartok futhattok még köröket. mondta az apám.
- Nem kell főnök. Megyünk. mondták a srácok.
- Mindjárt jövök. Várj meg. mondta az apám majd egy puszi kíséretében elment.
- Kösz,hogy nem árultad el,hogy kihúztam Cesc lábát. mondta Gerard.
- Nem volt szándékomban. Nem vagyok árulkodós. mondtam.
- Na ez egy jó hír. mondta Gerard majd leült mellém.
- Nézd,Gerard...kezdtem bele a mondatba, de Gerard közbe vágott.
- Hívj csak Gerinek. mondta Gerard.
- Oké...Geri. Figyelj, én szívesen beszélgetnék veled meg a többiekkel. De apám nem szereti,hogy fiúkkal beszélgetek. Vagyis olyanokkal akiket nem is ismerek. mondtam.
- Akkor ismerjük meg egymást. mondta Geri.
- Igen? És ezt,hogy tervezed? kérdeztem.
- Mondjuk,hogy elmehetnénk vacsorázni?! mondta Geri.
- Jó lenne, de apám nem enged el sehova...mondtam.
- Váó, akkor biztos szigorú. mondta Geri.
- Hát az nem kifejezés. mondtam.
- És sosincs olyan pillanat amikor egyedül lehetnél? kérdezte Geri.
- Holnap apu tárgyalásra megy, de a két kisöcsémre kell vigyáznom. mondtam.
- Akkor átmegyek hozzátok. mondta Geri.
- Persze, és pont megjön apám és azt veszi észre,hogy nem az öcsémre vigyázok,hanem veled beszélgetek. mondtam.
- Akkor majd vigyázunk. mondta.
- Nézd, én szinte nem is láttalak életemben sosem. Talán mikor játszott a Chelsea veletek. mondtam.
- És,hogy játszottam? kérdezte Geri.
- Hidd el nem meccset nézni mentem ki, hanem dolgozni. mondtam.
- Voltál már olyan meccsen amit néztél? kérdezte Geri.
- Valójában, nem. mondtam.
- Akkor a következő meccsre kiviszlek. mondta Geri.
- Majd ellógok otthonról. mondtam nevetve.
- Nekem megfelel. mondta Geri mosolyogva.
- Alex! Indulunk! kiabálta az apám.
- Azt hiszem én megyek. mondtam majd felálltam.
- Megadnád a telefonszámod? kérdezte Geri.
- Azt nem adom még meg, de viszont a címemet tudod. Holnap csak 21:00 körül jön haza apa, szóval ha a 15:00 megfelel neked akkor beszélgethetünk nálunk. mondtam.
- Rendben, ott leszek. mondta Geri.
- Akkor... jó éjszakát. mondtam majd megkerestem apámat.
- Jó éjszakát. mondta Geri majd elment az öltőkhöz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)