Mikor Gerard kiment az öltözőből levettem a mezét majd oda tettem a szekrénye elé. Kerestem egy papírt a táskámba majd azt írtam rá,hogy:
Gerard,
Ne haragudj rám. Tudom,hogy ez így nem jó. De nem tehetek mást. Ha az apám együtt látna minket akkor veled kivételezne minden esetben. Amit én nem akarok. Nagyon megkedveltelek ezért is utálom ezt az egészet. Remélem valamikor meg tudsz majd ezért bocsájtani.
by: Ax
Átöltöztem majd elindultam kifelé, a folyosón össze futottam Cesc-el.
- Hát te meg hova mész? kérdezte.
- A lehető legmesszebb ettől a helytől. mondtam.
- Mi történt? kérdezte Cesc.
- Szerintem Gerard úgyis elfogja mondani. mondtam majd elindultam haza. Megvártam még zöldre vált a lámpa majd átakartam menni az úttesten de láttam,hogy egy autó sebesen közeledik felém. Utána elvakított a sötétség.
*Pár nap elteltével...*
Mikor elkezdtem ébredezni éreztem,hogy valaki fogja a kezem. A szememet nem tudtam kinyitni mert nagyon fájt. Pár perc után egy kis résnyire ki nyitottam a szemem majd megpillantottam apát az ágyam mellett.
- Apu...mondtam miközben láttam,hogy apunak könnybe lábadt a szeme.
- Kérlek ne sírj... mondtam neki miközben megpróbáltam kicsit erősebben megfogni a kezét.
- Ne haragudj,kicsim. Minden az én hibám. mondta apu.
- Nem a te hibád. A kocsis hibája, aki áthajtott a piroson. mondtam majd megsimogattam apu arcát.
- Azt hittem örökre elveszítelek. mondta apu.
- Ilyenre még ne is gondolj,apu. mondtam majd megpróbáltam kicsit mosolyogni.
- Annyira szeretlek,kicsim. mondta apu.
- Én is szeretlek téged. mondtam majd amennyire csak tudtam átkaroltam.
- Apu haragszol? kérdeztem.
- Miért haragudnék,kicsim? kérdezte apu.
- Azért mert én mindent csak elrontok. mondtam.
- Nem rontasz el semmit,kicsim. mondta apu majd megsimogatta a kezem.
- Miért van bekötve az arcom? kérdeztem majd a kötéshez nyúltam. Apu nyelt egyet majd azt mondta.
- Hogy szépen fogalmazzak az arcod is nagyon megsebesült.
- Oda adnád azt a tükröt? kérdeztem aputól.
- Biztosan ezt akarod? kérdezte apu.
- Szeretném megnézni. mondtam.
- Rendben,kicsim. mondta apu majd oda nyújtotta a tükröt. Belenéztem majd csak néztem a tükörbe,hogy mennyire sebes az arcom.
- Én annyira sajnálom. mondta apu.
- Felfogok épülni nagyon gyorsan, megígérem. mondtam majd apura mosolyogtam.
- Reménykedünk,hogy minél hamarabb felépülsz. mondta apu. Egy kis idő után bejött Christina és a gyerekek is. Oliver oda futott hozzám, Christina pedig hozta a kezében Liamot.
- Annyira hiányoztál. mondta Oliver majd átkarolt.
- Te is nekem. mondtam majd én is átkaroltam.
- Apu, meg fog gyógyulni? kérdezte aputól Oliver.
- Igen,megfog. mondta apu majd rám nézett mosolyogva.
- És akkor újra játszhat majd velem? kérdezte Oliver.
- Igen, biztos vagyok benne. mondta apu mosolyogva.
- Hogy vagy? kérdezte Christina.
- Köszönöm, jól. mondtam majd elvettem a kezéből Liamot.
- Hiányzol már otthonról. mondta Christina. Elkezdtem mosolyogni majd azt mondtam.
- Ti is hiányoztok nekem.
- Hogy mondtad? kérdezte Christina.
- Ti is hiányoztok nekem. ismételtem meg a mondatot. Christina oda jött mellém majd átkarolt. Amit én viszonyozni nem tudtam mivel Liam a kezemben volt.
- Bocsánat. mondta Christina majd elengedett. Átadtam apunak Liamot majd én karoltam át szorosan Christinát.
- Az én két, szép hercegnőm. mondta apu mosolyogva. Christinával egymásra néztünk majd elkezdtünk mosolyogni. Apu vissza ültette Liamot az ölembe majd elkezdtünk beszélgetni. Pár óra múlva Liam elkezdett ásítani.
- Kicsim, nem haragszol ha mi most hazamegyünk? kérdezte apu.
- Nem,persze. Menjetek csak. Holnap bejöttök hozzám? kérdeztem.
- Ez nem is kérdés. Még jó,hogy bejövünk. mondta Oliver.
- Mindenképpen bejövünk. mondta apu majd egy puszit nyomott a fejemre. Őt követte Oliver és Liam is. Christina átkarolt, majd utána elmentek. Befeküdtem az ágyba betakaróztam majd megpróbáltam elaludni. Pár órát aludhattam mikor meg akartam nézni mennyi az idő. Mivel rettentően fájt a kezem ezért megpróbáltam úgy nyúlni a telefonért,hogy ne keljen sokat nyújtózni érte. De nem is kellett mivel valaki oda adta a kezembe. Lassan kinyitottam a szemem, majd megláttam,hogy Gerard ül az ágy szélén majd megfogta a kezem.
- Minden az én hibám... mondta Gerard majd lehajtotta a fejét. Felültem, megfogtam az állánál fogva a fejét majd felemeltem,hogy beletudjak nézni a szemébe.
- Nem hibáztál, és semmi nem a te hibád. mondtam.
- Ax, miattam ütötte el a kocsi. Őszinte voltál hozzám majd ott hagytalak, és még rád is csaptam az ajtót... mondta Gerard.
- Megértem,hogy dühös voltál. Ezért kérem én,hogy ne haragudj rám. mondtam majd belenéztem a szemébe ami gyönyörű kéken csillogott.
- Még te kérsz tőlem bocsánatot, amikor nekem kéne itt térden állva könyörögnöm,hogy bocsáss meg. mondta Gerard majd ő is belenézett a szemembe. Megfogtam az arcát majd oda hajoltam közel az ajkához.
- Mindent megbocsájtok. mondtam suttogva majd megcsókoltam amit Gerard viszonzott. Beletúrtam Gerard hajába majd még közelebb húztam magamhoz. Mikor Gerard megakarta simogatni az arcom, felszisszentem.
- Ne haragudj... mondta Gerard majd újra belenézett a szemembe.
- Nem haragszom. mondtam majd megfogtam a kezét.
- Valójában Cesc mondta,hogy ha nem megyek utánad akkor össze fogok törni darabokra. mondta Gerard.
- Igazán jó barátod van. mondtam neki mosolyogva.
- A legjobb. mondta Gerard majd egy röpke csókot adott az ajkamra.
- Az én legjobb barátom Madridban van. mondtam.
- Ha fiú még a végén féltékeny leszek. mondta Gerard nevetve.
- Féltékeny típus vagy? kérdeztem.
- Egyáltalán nem. mondta Gerard.
- Akkor jó, de amúgy meg lány. mondtam neki nevetve.
- Még rá is lehetek féltékeny. mondta Gerard nevetve.
- Cesc Fabrégasnak köszönhetem,hogy nem veszítettem el egy ilyen lányt mint te vagy. mondta Gerard.
- Én pedig neki köszönhetem,hogy nem veszítettem el egy ilyen fiút. mondtam mosolyogva.
- Cesc egy igaz barát. mondta Gerard.
- Mint ahogy te is. jelent meg Cesc az ajtóban.
- Nemsokára itt lesz az egész csapat? kérdeztem nevetve.
- Csak a fél csapat. mondta Cesc nevetve majd beljebb jött.
- Hogy vagy? kérdezte Cesc.
- Nem tudom,hogy hány napja feküdtem elaltatva...de egész jól vagyok. mondtam mosolyogva.
- Az jó hír, és látom,hogy kibékültetek. mondta Cesc mosolyogva.
- Igen... Hála neked. mondtam neki mosolyogva.
- Ezért most kapok egy puszit? kérdezte Cesc.
- Ha közelebb jössz,egyértelműen kapsz. mondtam mosolyogva. Cesc oda jött majd adtam az arcára egy puszit.
- Lehet,hogy most hangulat romboló leszek, de hajnali nem tudom hány óra van. És holnap Gerard korán kell kelned mivel korai edzést tart Pep. mondta Cesc.
- Akkor majd megyek fáradtan. mondta Gerard.
- Nyugodtan menj, pihend ki magad. És majd beszélünk. mondtam neki mosolyogva.
- Ó,persze. 1 hét múlva beszélünk nem?! mondta Gerard.
- Add oda a telefonod. mondtam neki. Gerard átnyújtotta a telefonját majd beírtam a telefonszámom.
- Itt mindenképpen elérsz. mondtam neki mosolyogva.
- Ó,kiérdemeltem? kérdezte nevetve Gerard.
- Nem...de kikönyörögted. mondtam neki nevetve. Gerard nyomott egy puszit az arcomra majd elmentek. Lefeküdtem az ágyba majd nem kellett sok hozzá,hogy elaludjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése