- Elnézést hölgyem, nem akartam felébreszteni. mondta a lány.
- Semmi baj, úgyse kellene ilyen sokáig aludnom. mondtam.
- Esetleg hozhatok magának valamit? kérdezte a lány.
- Megkérdezhetem,hogy hány éves vagy? kérdeztem.
- 17 éves vagyok. mondta a lány.
- És ilyen fiatalon dolgozol? Nem kellene inkább tanulnod? kérdeztem.
- Tudja hölgyem, én szegény családból származom. Édesanyám a testvéreimmel van otthon én pedig dolgozom,hogy legyen mit ennünk. mondta a lány.
- Ez szomorú, és nem találtál ennél jobb munkát? kérdeztem.
- Nem hinném,hogy egy ilyen lányt mint én felvennének valahová is dolgozni. Örültem,hogy ide felvettek. mondta a lány.
- Szereted a focit? kérdeztem.
- Igen, amikor csak tudok focizok a testvéreimmel. mondta a lány.
- Beszélek az apámmal ő biztosan tud valami munkát ajánlani neked. mondtam.
- Az édesapja? kérdezte a lány.
- Szerintem van munka a Nou Camp-ban. mondtam mosolyogva.
- Hogy én dolgozhatok a Barcelonánál? kérdezte a lány.
- Remélem,hogy még ma hazaengednek és veszünk neked pár ruhát, elmegyünk mindenféle szalonokba. Biztosan befutó leszel. mondtam neki mosolyogva. A lány oda jött majd szorosan átkarolt. Amire én kicsit felszisszentem.
- Ne haragudjon. De nagyon örülök, köszönöm szépen. mondta mosolyogva.
- Igazán nincs mit. És megkérhetlek,hogy tegeződjünk? Tudod azért 20. évesen nem vagyok öreg. mondtam mosolyogva.
- Persze, természetesen. Teresa vagyok. mondta a lány.
- Én Alexandra vagyok. mondtam mosolyogva.
- Igen, tudom. Gerard Piqué barátnője. mondta Teresa mosolyogva.
- Mi? Hogy kinek, mije vagyok? kérdeztem meglepetten.
- Minden újságban az áll,hogy ma hajnalban hagyta el a kórházat Gerard Piqué és,hogy biztosak benne,hogy Pep Guardiola lánya után érdeklődött. mondta Teresa.
- Szereznél nekem egy ilyen újságot? Kérlek. mondtam.
- Persze. mondta Teresa, majd elment és egy kis idő után vissza jött egy újsággal a kezében.
- Ez az. mondta Teresa majd oda nyújtotta az újságot amin ez a szöveg állt.
Szenzációs hír!
Gerard Piqué, hajnalban hagyta el a kórházat, ahol az autóbalesetben szenvedett Alexandra Guardiola tartózkodik. Mi lehet a két fiatal között? Alexandra édesapja, az FC Barcelona vezetőedzője Pep Guardiola tud erről a szerelemről? Talán Gerard egy újabb egy éjszakás kalandot keres?! Talán Alexandra, Gerard miatt szenvedett autóbalesetet? Vagy talán Alexandra nem is ártatlan kislány?! - írta ezt a sajtó.
- Ezt nem hiszem el... mondtam.
- Mi a baj? kérdezte Teresa.
- Ez az egész. Mit képzel magáról a sajtó? Mindenkinek a magánéletéről tudni akarnak?! mondtam felháborodottan.
- Nyugodj le, nem lesz semmi baj. mondta Teresa.
- Tudtam,hogy ebből az egészből ez lesz. mondtam majd eldobtam az újságot.
- Én hiszek neked. mondta Teresa.
- Kedves vagy Teresa. De ez nem segít. Folyamatosan Gerardot támadja a sajtó, pedig nem is ismerik. mondtam.
- Most veszekedni fogtok? kérdezte Teresa.
- Legfeljebb az apámmal,hogy az újság egy olcsó vérű...nem mondom meg minek tart. mondtam, de már a sírás határán voltam.
- Mi lenne ha egyszerűen bevállalnátok ezt a kapcsolatot? kérdezte Teresa.
- Persze,hogy még jobban utáljon az apám... mondtam.
- De ha szeretitek egymást. Akkor ne hallgass apádra hanem a szívedre. Egy idő után biztosan megfog békélni apukád is. mondta Teresa.
- Teresa, ez nálunk nem így működik. Lehet vissza költözök Madridba és magam mögött hagyok mindent. mondtam.
- Itt hagynád azt a személyt akit szeretsz? kérdezte Teresa.
- Nem...nem hagynám itt. De van más lehetőség? Akkor talán Gerardról is leszállna a sajtó. mondtam.
- Jól fontold meg,hogy hogyan döntesz lehet,hogy ha rosszul döntesz sosem látod viszont Gerardot. mondta Teresa.
- Nagyon aranyos vagy. mondtam mosolyogva de akkor bejött az orvos.
- Jó napot, Miss. Guardiola. Hogy van? kérdezte a doki.
- Köszönöm, doktor úr. Sokkal jobban. mondtam mosolyogva.
- Az jó hír, akkor nagy valószínűséggel még ma hazamehet. mondta a doktor.
- Már jó lenne. mondtam.
- Teresa, magának nem dolgoznia kéne? kérdezte az orvos.
- Teresa, mától nem dolgozik itt, doktor úr. mondtam.
- Ezt meg,hogy érti? kérdezte a doki.
- Teresának, én magam ajánlottam munkát. mondtam.
- Á,értem. Hát akkor, örültem Teresa. mondta az orvos.
- Pontosan mikor mehetek haza? kérdeztem.
- Amint az édesapja ideért. mondta az orvos.
- Értem, köszönöm. mondtam. Egy kis idő után bejött Christina.
- Szia. köszönt majd átkarolt.
- Szia, Christina. Hát te? kérdeztem.
- Apád, edzést tart. Gondoltam elviszlek hozzá. Mivel szerintem valamit meg kell beszélnetek. mondta Christina.
- Te is láttad? kérdeztem. Christina csak bólintott. Pont megakartam szólalni de Christina közbe vágott.
- Én neked hiszek, és szerintem Pep is neked fog. mondta Christina.
- Reménykedem. mondtam majd felültem az ágyon.
- Akkor indulhatunk? kérdezte Christina.
- Persze, csak felveszem a cipőmet. mondtam.
- Rendben, a folyosón megvárlak. mondta Christina.
- Christina, még valami. Teresának valami munkát kéne keresnem a Barcánál, de ilyen ruhában nem lenne jó,hogy apám elé áll. Szeretném ha... mondtam de nem fejeztem be a mondatot mert Christina megint belevágott.
- Elmegyek vele vásárolni. Gyere Teresa. mondta Christina mosolyogva. Teresa elment Christinával én meg nemsokkal utánuk mentem. Mikor kiértünk a kórház elé, megláttuk a sok fotós. Mindenki kérdezősködött.
- Miss. Guardiola, mióta van együtt Gerard Piquével?
- Miss. Guardiola, az apja tud arról ami maga és Gerard között zajlik?
Mindenki csak kérdezősködött, de persze én nem válaszoltam nekik csak beültem az autóba. Teresa hátraült én pedig az anyósülésre ültem. Christina beindította az autót majd elindultunk a stadionhoz.
- Nem lesz semmi gond. mondta Christina.
- Hallottad,hogy miket kérdezted tőlem? Egyáltalán van fogalmuk,hogy mit kérdeznek?! mondtam feldúltan.
- A sajtó az egy rakás szemét. Csak pletykálkodnak a józan ember nem hiszi el nekik a baromságokat, a többi emberrel meg ne foglalkozz. mondta Christina. Mikor oda értünk a stadionhoz kiszálltam majd ránéztem Christinára.
- Nem lesz semmi gond. mondta Christina.
- Otthon találkozunk. mondtam majd elindultam a stadionba. Mikor a folyosóra értem megint a nagy ablak tárult ki elém ami a stadionra nézett. Láttam,hogy a fiúk edzenek.
- Szia, Alexandra. mondta az apám.
- Szia,apu. Nézd tudom,hogy haragszol rám,hogy nem mondtam el,hogy Gerardal szoktunk találkozni és beszélgetni. De amit a sajtó ír az mind hazugság. mondtam.
- Mióta vagy együtt Gerardal? kérdezte az apám.
- Úgy, ha nagyon biztosra mondom akkor tegnap óta. mondtam.
- És mikor akartad ezt nekem elmondani? kérdezte az apám.
- Tudtam,hogy ha elmondom akkor még a stadion közelébe sem fogsz engedni sőt még a házból sem fogsz kiengedni. mondtam.
- Értem, szóval ezért titkoltad el. De viszont akkor igazak amiket az újságok írnak. mondta az apám.
- Az az igaz,hogy együtt vagyunk. Más nem. mondtam.
- Már nem tudok neked hinni, Alexandra. mondta az apám majd elment. Még egy kis ideig néztem,ahogy elmegy majd én is elindultam kifelé de már nem tudtam vissza tartani a sírást. Mikor a pálya szélénél jártam, Gerard a kispadról azt mondta.
- Ax, várj.
De én mintha nem is hallottam volna mentem tovább. Gerard utánam futott majd megfogta a kezem.
- Ax, állj meg. mondta.
- Tudtam,hogy ez lesz, Gerard. Mindent előre tudtam. mondtam majd Gerard felé fordultam. Gerard átkarolt majd elkezdte simogatni a hátamat.
- Nem lesz semmi baj, megfog vele békélni. mondta Gerard.
- Te nem ismered az apámat. Főleg,hogy most azt mondta,hogy nem bízik bennem többet. mondtam neki majd belenéztem a gyönyörű kék szempárba. Gerard a két keze közé fogta az arcom.
- Ilyen gyönyörű lányra nem lehet haragudni. mondta Gerard majd a homlokát az én homlokomra döntötte.
- Szeretlek. mondta Gerard majd hosszan megcsókolt.
- Én is szeretlek. mondtam majd viszonoztam a csókját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése