10. rész - Me and You

Amint megláttam a többieket a szám elé tettem a kezem úgy mosolyogtam.
- Ezt ki tervezte? kérdeztem mosolyogva Gerardtól.
- Hát úgy mindenki. mondta Geri mosolyogva majd homlokon puszilt.
- Hát erre tényleg nem számítottam. mondtam majd vissza fordultam a többiekhez.
- Köszönöm.
Mindenki oda jött külön külön is boldog szülinapot kívánni, majd két puszi keretében elmentek máshova társalogni.
- Boldog Szülinapot,kicsim. mondta apu mosolyogva.
- Köszönöm,apu. Többiek? kérdeztem mosolyogva.
- Bent vannak, Liam játszik Oliverrel. Christina meg sürög forog. mondta apu.
- Bemegyek és segítek neki. mondtam majd adtam egy puszit apunak és bementem.
- Szia! köszöntem Christinának majd adtam neki két puszit.
- Szia, milyen csinos vagy. mondta Christina mosolyogva.
- Van egy jó divatdiktátor a családban. mondtam mosolyogva. Christina is mosolygott.
- Van itthon valami erős vodka? Viszek a fiúknak. biccentettem a fejem kifelé.
- A szekrényben találsz. De szerintem már így is elég ittasok. mondta Christina.
- Isznak még egyet a kedvemért. mondtam mosolyogva majd kivettem a vodkát a szekrényből és elindultam vele kifelé.
- Srácok! Hoztam nektek frissítőt. mondtam majd letettem eléjük.
- Egy isten vagy,Ax. mondta Cesc.
- Ne túlozz, Cesc.
- Ini te nem iszol? kérdeztem.
- Én nem szoktam inni. mondta mosolyogva.
- Jól teszed. Amúgy nem láttátok Gerit? kérdeztem.
- Jobb ha nem látod ittas állapotban, kicsit...bolond olyankor. mondta Carles.
- Csak olyankor?! mondta nevetve a csapat. Én is elkezdtem nevetni.
- Megkeresem, ha valamit szeretnétek csak kiabáljátok a nevem. mondtam mosolyogva majd pont a kapuval szembe fordultam ahol megláttam,hogy Sergio és pár ember lép be az ajtón.
- Hát ezek meg mit keresnek itt? kérdezte Leo.
- Nyugi,Leo. Elintézem. mondtam.
- Nem akarod,hogy veled menjek? kérdezte Ini.
- Nem kell, köszönöm. Megoldom. mondtam mosolyogva majd elindultam a kapu felé.
- Sziasztok! köszöntem mosolyogva.
- Szia! köszönt Sergio majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Hát ti? kérdeztem.
- Szerinted kihagyom a szülinapi bulidat? kérdezte mosolyogva Sergio.
- Nem számítottam rád. De kiket hoztál? kérdeztem.
- Iker, Pepe, Cristiano, Karim, Mesut, Marcelo, Gonzalo és nemsokára ide ér Xabi is. mondta Sergio mosolyogva.
- Örülnek nektek biztosan a Barca játékosai. mondtam majd megforgattam a szemem.
- De ugye nem baj? kérdezte Sergio.
- Nem persze. mondtam de akkor a többiek is oda jöttek egy puszira és,hogy boldog szülinapot kívánjanak.
- Oké srácok, piát bent lehet kérni. mondtam.
- Már tudod egyből mit akarunk, csajszi. mondta Pepe.
- Oké Pepe, de ha lehet ne csináljatok balhét. Oké? kérdeztem.
- Majd figyelek rájuk. köszönt a kapuból Iker.
- Atya úr isten, te még élsz? Istenem de hiányzott egy igaz barát. mondtam majd Iker nyakába ugrottam.
- Te is hiányoztál nekünk. mondta Iker mosolyogva majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Oké srácok, ne itt álljatok menjetek és...igyatok. mondtam.
- De később te is iszol velünk. mondta Cris.
- Most jöttem ki a kórházból nem ihatok. mondtam majd meghúztam a szám.
- Akkor majd felhígítjuk. mondta Pepe majd kacsintott és elmentek befelé. Vissza mentem a srácokhoz akik csak nagy szemekkel bámultak.
- Ne nézzetek már rám így. Régi barátok. mondtam majd megforgattam a szemem.
- Pepe? Cristiano? Marcelo? Benzema? Te az élők sorában vagy? kérdezte Leo.
- Tudom...ismerem őket. mondtam majd leültem én is egy székre. 

- Azt hiszem megjött a nagy legény. mondta Xavi majd a kapu felé biccentett.
- Oké, srácok. Tudom,hogy ez fura lesz de... Xabiiiiii. kiáltottam oda egy nagy mosoly keretében.
- Ezt csak álmodom. kiáltotta vissza Xabi.
- Nem nem álmodsz, de megharagszom ha a legjobb barátom nem jön ide. kiáltottam oda majd "szomorú" pozícióba váltottam. Xabi oda sétált majd szorosan átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.
- Hiányoztál. mondta Xabi.
- Te is nekem. mondtam mosolyogva majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Nézzenek oda, a lányom egy Madridistával barátkozik? Nem is tudom mit csináljak... Szia,Xabi! köszönt apa mosolyogva majd átkarolták egymást.
- Hello,Pep. Na még nem ment csődbe a csapatod? kérdezte Xabi egy nagy mosoly kíséretében. A többiek direkt megköszörülték a torkukat.
- Nyugi,srácok. Csak poén volt. mondta Xabi majd kezet fogott a többiekkel.
- Megkeresem Gerit, sietek vissza. mondtam majd elmentem megkeresni. A házba csak a Madridistákat találtam. Megnéztem az udvaron de ott sem volt. Elindultam hátra a kert fele ott is körbe néztem. Egyszer csak két erős kéz fogta meg hátulról a derekam és magához húzott, majd belecsókolt a nyakamba.
- Mindenhol kerestelek. mondtam majd megfordultam az ölelésében.
- Kicsit sokat ittam. mondta Geri majd mosolyra húzta a száját.
- Azt érzem. Pia szagod van. mondtam majd belenéztem azokba a gyönyörű kék szemekbe.
- Menjünk vissza. mondta Geri majd összekulcsolta az ujjainkat.
- Valamit el kell mondanom... mondtam majd újra belenéztem azokba a szép szemekbe.
- Mi a baj? kérdezte.
- Jött még pár ember... mondtam majd nyeltem egyet.
- Az nem baj. mondta Geri majd újra el akart indulni de én egyből rá vágtam.
- Madridból érkeztek.
Geri hátrafordult majd oda jött közvetlen elém.
- Sergio? kérdezte.
- Meg még páran. mondtam.
- Kik? kérdezte.
- Iker, Xabi, Pepe, Cristiano, Mesut, Karim, Marcelo, Gonzalo. mondtam.
- Pont a "fantasztikus" párosok jöttek. mondta Geri.
- Nem gondoltam volna,hogy jönnek. mondtam majd belenéztem a szemébe. Geri eltűrt egy hajtincset a fülem mögé majd hosszan megcsókolt.
- Engem nem zavarnak. mondta Geri mosolyogva.
- Akkor megnyugodtam. mondtam mosolyogva majd kézen fogva vissza mentünk. Leültünk a többiekhez majd nekem is oda nyújtottak egy pohár narancslevet.
- Aranyos vagy,Ini. mondtam mosolyogva.
- Emberek! Figyelem! kiabált Oliver. Nem is kellett sok a házból kitoltak egy gyönyörű tortát és elkezdték énekelni a boldog szülinapot.
- Szeretem amikor mosolyogsz. súgta oda Geri a fülembe. Felnéztem rá majd adtam az arcára egy puszit.
- Kislányom, még egyszer Nagyon Boldog Születésnapot! mondta apu majd adott egy puszit az arcomra.
- Köszönöm,apa. Szeretlek. mondtam mosolyogva.
- Fújd el a gyertyát és kívánj valamit. mondta apu. Oda mentem a tortához, kívántam és elfújtam a gyertyákat. Mindenki leült beszélgetni de nekem kicsit fájt a fejem ezért elmentem a kertbe és ott leültem a teraszra.  Nem sokkal később Sergio ült le mellém.
- Na mi van sztár focista? kérdeztem mosolyogva.
- Semmi,hogy érzed magad? kérdezte.

- Jól, csak kicsit fáradt vagyok már. mondtam mosolyogva.
- Holnap sokáig aludhatsz de most gyere igyunk valamit. mondta Sergio.
- Nem ihatok, maradok inkább a narancslénél. mondtam mosolyogva.
- Táncolsz velem? kérdezte Sergio.
- Tudod,hogy utálok táncolni. mondtam mosolyogva.
- Kivételezz velem csak ma éjjel. mondta Sergio.
- Jó, meggyőztél. mondtam mosolyogva majd felálltam, megfogtuk egymás kezét majd majd elkezdtünk táncolni. Öt perc tánc után megszólaltam.
- Elfáradtam.
- Jó, mert én is. Hozok neked narancslevet oké? kérdezte Sergio.
- Azt megköszönném. mondtam mosolyogva, de akkor megpillantottam Gerit a kapuban.
- Hello,Gerard. köszönt neki Sergio.
- Hello, Sergio. mondta Geri majd oda jött mellém.
- Akkor mindjárt jövök. mondta Sergio.
- Rendben. mondtam mosolyogva, majd Sergio elment.
- Mi volt neki olyan fontos? kérdezte Gerard.
- Táncolni akart. mondtam neki nevetve.
- Most féltékenynek kéne lennem? kérdezte Gerard.
- Nem. De kiengesztellek gyere. mondtam mosolyogva majd össze kulcsoltam az ujjainkat.
- Hova megyünk? kérdezte Gerard.
- Mikor kicsi voltam, találtam egy kis ösvényt ami le vezet a tengerparthoz, és ez a kis rész teljesen el van zárva mindentől. Szerettem itt tölteni az időmet. mondtam mosolyogva.
- És ezt a titkos helyedet meg osztod velem? kérdezte Geri.
- Igen, mert szeretlek. mondtam neki majd adtam egy puszit az arcára.
- Én is szeretlek. mondta Geri mosolyogva. Egy kis séta után leértünk a partra.
- Váó, ez tényleg szép. mondta Geri mosolyogva.
- Gyere, van szebb is. mondtam majd elindultunk a tenger felé. De Geri felkapott és elkezdett velem futni a víz felé.
- Tegyél le. Geri, tegyél már le. mondtam nevetve.
- Mit kapok ha leteszlek? kérdezte Geri.

- Bármit csak tegyél le. mondtam neki nevetve. Geri kicsit megállt aztán újra elindult a víz felé. Mikor már bent állt a vízbe engem is letett. Lefröcsköltem amit ő vissza adott. Kiakart menni a vízből de én ráugrottam a hátára.
- Jól van te akartad. mondta Geri. Majd a karjaiba vett és eldőlt velem a vízben. Mikor felbukkantam a víz alól Geri csak nevetett.
- Ez volt a kedvenc szoknyám. mondtam majd lekonyítottam a szám sarkát. Geri elkezdett nevetni majd oda jött elém eltűrte a vizes hajtincseket az arcomból és azt mondta.
- Szeretlek.
- Ez az érzés kölcsönös. mondtam mosolyogva majd megfogtam Geri arcát és hosszan megcsókoltuk egymást de aztán csak annyit vettem észre,hogy újra a vízbe csobbanunk.
- Bolond vagy. mondtam nevetve.
- Szájon át lélegeztettelek. mondta nevetve Geri.
- Hát akkor köszönöm doktor úr. Megmentette az életemet. mondtam nevetve.
- Kiengesztelésül kapok valamit? kérdezte Geri.
- Mit kíván doktor úr? kérdeztem mosolyogva majd átkaroltam a nyakát és egymásnak döntöttük a homlokunkat.
- Szeretném még egyszer megmenteni az életét. mondta Geri.
- Állok elébe doktor úr. mondtam nevetve majd megcsókolt. Megfogtam a kezét össze kulcsoltam az ujjainkat majd azt mondtam.
- Gyere menjünk ki a vízből mert megfázol.
- Még mutatni akartál valamit. mondta Geri.
- Ja tényleg, gyere. mondtam mosolyogva majd elindultunk a sziklák felé. Felmásztunk egy nagyobb sziklára és úgy néztük a naplementét. Nekidőltem a vállának ő pedig derekamnál fogva magához húzott.
- Nem akarlak soha elveszíteni. mondta Geri majd belenézett a szemembe.
- Azt hiszem ez is kölcsönös doktor úr. mondtam nevetve. Geri elkezdett nevetni de én sem maradtam ki belőle mert Geri elkezdett csikizni.
- Ne! Hagyd abba, Geri! Ne csináld! mondtam nevetve. Geri megfogta a kezem felhúzott magához majd hosszan megcsókolt. 

Alexandra tortája:

9. rész - Me and You

- Várj! utasítottam majd eltoltam magamtól.
- Mi a baj? kérdezte Gerard.
- Amikor felhívtalak...szóval...egy lány vette fel a telefont. mondtam miközben elcsuklott a hangom. Gerard rám mosolygott majd az arcomat a keze közé fogta majd hosszan megcsókolt.
- Miatta nem kell aggódnod, csak a nővérem. mondta Gerard mosolyogva.
- Sosem mondtad,hogy van egy nővéred. mondtam majd belenéztem a gyönyöré kék szemeibe.
- Akkor inkább úgy mondom,hogy nagyon jó barátom. De tényleg semmi komoly. mondta Gerard.
- Hiszek neked. mondtam majd megfogtam a kabátját és a szája már az én számon volt. Jó volt újra érezni ezt az értést,hogy megcsókol. Nem kellett sok bejött az orvos az ajtón.
- Elnézést kérek, de egy hölgy azt állítja,hogy a barátnője és szeretne beszélni magával. Be engedhetem? kérdezte az orvos.
- Legyen szíves megkérdezni a nevét. mondta Gerard. Az orvos kinézett majd vissza is fordult és mondta is a nevet.
- Beengedhetni. mondtam mosolyogva, hirtelen Teresa jött be és átkarolt.
- Istenem, Ax. Úgy hiányoztál. mondta Teresa mosolyogva.
- Te is nekem. mondtam mosolyogva. Nem kellett sok Teresa el kezdett sírni.
- Ne sírj. mondtam neki majd megfogtam a kezét.
- Nem szeretnék de...valamit meg szeretnék veled beszélni. mondta Teresa. Gerard kérdően ránézett majd megkérdezte tőle.
- Lionel?
- Igen. szipogta Teresa.
- Ki menjek? kérdezte Gerard.
- Megtennéd? kérdezte Teresa.
- Természetesen, de ne beszéljétek ki annyira a végén még csuklani fog. mondta Gerard nevetve majd kisétált.
- Na mi újság? Mesélj. mondtam.
- Tudod...Lionel...szóval...szerelmes vagyok belé. De nem tudom ő mit érez irántam. mondta továbbra is sírva Teresa.
- Ezért nem kell sírnod. Aranyos, kedves, szép lány vagy. Biztosan ugyan úgy érez irántad csak tudod férfiból van és hát...igen. mondtam nevetve majd megsimogattam a kezét.
- Gerard és közted,hogy jött össze a dolog? kérdezte Teresa. Hallottam,hogy nyitódik az ajtó.
- Mi van velem? kukucskált be Gerard. Megfogtam a kispárnát majd nekidobtam.
- Menj ki,Geri. mondtam neki nevetve. Gerard mosolyogva becsukta az ajtót.
- Valójában ez hosszú történet. Nem is emlékszem,hogy történt már. mondtam mosolyogva majd kinéztem a a folyosóra ahol Geri várakozott.
- Szerinted van esélyem Leonál? kérdezte Teresa.
- Ebben biztos vagyok. mondtam neki mosolyogva.
- Hát köszönöm, hogy meghallgattál. mondta Teresa mosolyogva.
- Ugyan már, barátoknak ez a dolguk. mondtam mosolyogva. Majd hallottam,hogy Geri újra benyit.
- Életem, itt van Leo. mondta Geri.
- Behívnád? kérdezte mosolyogva.
- Persze. mondta Gerard majd oda kiabált Leonak. "Hé törpetenor, szépségem beszélni akar veled. Kapkodd a lábaid." Nem kellett sok Leo megjelent az ajtóban.
- Szia, Leo. köszöntem mosolyogva.
- Sziasztok. köszönt mosolyogva Leo.
- Akkor én kint leszek. mondta Teresa mosolyogva majd felállt és kiment.
- Na mi a helyzet hercegnő? Hogy vagy? kérdezte mosolyogva majd két puszit adott.
- Kösz, jól vagyok. mondtam mosolyogva.
- Teresa miért jött? kérdezte Leo majd leült.
- Nézd Leo...Teresa...szóval. Szerelmes beléd. mondtam neki mosolyogva.
- Komolyan? kérdezte Leo.
- Komolyan. És nem szeretném ha...
De nem tudtam befejezni a mondatomat mert Leo felpattant az ágyról kiment a folyosóra és csak annyit vettem észre,hogy Leo már Teresa ajkaira tapadt. Geri bejött a kórterembe majd felhúzta a szemöldökét.
- Te aztán tudod a dolgod. mondta Geri mosolyogva majd leült az ágyam szélére és a lábaimat feltette a lábaira és elkezdte simogatni. Ránéztem majd elkezdtem mosolyogni.
- Én már az első találkozásuknál tudtam,hogy együtt lesznek. mondta Geri mosolyogva.
- Rakd el az egod. mondtam neki.
- Amúgy nem rossz csaj ez a Teresa. mondta Gerard de láttam,hogy félszemmel figyeli a reakcióm. De én csak "megütöttem" a párnámmal. Geri elkezdett mosolyogni majd oda hajolt közel a számhoz és azt súgta:
- Te vagy a legszebb.
Elkezdtem mosolyogni majd megcsókoltuk egymást.
- Fúj, szólalt meg valaki az ajtóból, oda fordultunk majd elkezdtünk nevetni.
- Szia,Oliver. mondtam mosolyogva majd kitártam a karomat. Oliver hozzám futott majd átkarolt.
- Úgy hiányoztál,Alex. mondta Oliver.
- Te is nekem. mondtam mosolyogva majd megpusziltam az arcát. Oliver, Gerard felé fordult majd azt mondta neki.
- Gerard, igazad volt. mondta Oliver majd beült közénk.
- Miben? kérdeztem.
- Emlékszel, Alex. Amikor Gerard elsőnek jött hozzánk, akkor a fülébe súgtam,hogy "Tetszik neked,Alex?" és Gerard azt mondta,hogy nagyon és,hogy reméli,hogy szeretni fogjátok egymást. mondta Oliver. Gerardra néztem majd elkezdtem mosolyogni.
- Azt hittem ez köztünk marad,öcskös. mondta Geri mosolyogva majd megsimogatta Oliver fejét.
- Apuék hol vannak? kérdeztem.
- Az újság írók miatt nem tudnak olyan gyorsan haladni. mondta Oliver.
- Ó, basszus. El is felejtettem őket. mondtam majd megfogtam a fejem.
- Nézd meg őket,Oliver. Lehet a segítségedre lesz szükség. mondta Gerard majd megsimogatta Oliver fejét. Oliver felpattant majd kifutott.
- Ugye nem gondoltad komo...
De nem tudtam befejezni a mondatot mert Gerard megcsókolt.
- Ne haragudj, de nem bírtam ki. mondta Geri mosolyogva.
- Milyen kis...
De szintén nem hagyta,hogy befejezzem újra megcsókolt.
- Nézzenek oda a szerelmes pár. szólalt meg Leo az ajtóban.
- Ti se panaszkodhattok. mondtam mosolyogva. Leo csak mosolygott és megpuszilta Teresa arcát. Erős fájdalmat éreztem a fejembe majd hirtelen oda is kaptam.
- Mi a baj? Hívjak orvost? kérdezte Geri kicsit rémültem.
- Csak a fejem...de semmi komoly. mondtam.
- Azért megnézetünk egy orvossal. mondta Leo majd elment egy orvosért. Nem sokkal később be jött egy orvos.
- Miss Guardiola, minden rendben? kérdezte az orvos.
- Igen, csak a fejem fáj egy kicsit. mondtam.
- Szólok egy nővérnek és hoz magának egy fájdalomcsillapítót. mondta az orvos.
- Köszönöm. mondtam mosolyogva.
- Doktor úr, mikor mehetek haza? kérdeztem.
- Talán már holnap, meglátjuk,hogy milyen állapotban lesz. mondta az orvos majd mosolyogva távozott.
- Azt hiszem mi megyünk, remélem nem baj Ax. mondta Leo.
- Nem persze, menjetek csak. mondtam mosolyogva.
- Holnap bulit tartunk ha ki jössz! jelentette ki Leo.
- Rendben! mondtam mosolyogva.
- Sziasztok! köszöntek majd elmentek. Nem sokkal később apuék is beértek.
- Sziasztok! köszöntem mosolyogva. Christina gyorsan oda jött majd átkarolt.
- Annyira hiányoztál nekünk. mondta Christina mosolyogva.
- Ti is nekem. mondtam mosolyogva. Apu oda tette az ölembe Liamot.
- Szia, nagyfiú. mondtam majd adtam egy puszit az arcára.
- Hogy vagy? kérdezte Christina.
- Köszönöm, jól. mondtam mosolyogva.
- Beszéltél az orvossal kicsim? kérdezte apu.
- Igen, azt mondta ha minden rendben van akkor holnap már haza mehetek. mondtam.
- Tökéletes. mondta apu.
- Mihez tökéletes? kérdeztem majd felhúztam a szemöldököm.
- Ja, csak már hiányzol otthonról. mondta apu.
- Igen, persze. mondtam.
- Kicsim, haragszol ha most haza megyünk? Pihenned kell. mondta apu.
- Menjetek csak. Kicsit tényleg fáradt vagyok. mondtam.
- Holnap jövünk. mondta apu majd egy puszi keretében elmentek.
- Azt hiszem én is hagylak pihenni. mondta Geri.
- Már most hiányzol. mondtam mosolyogva.
- Te is nekem. súgta oda majd hosszan megcsókolt.
- Jó éjt. mondtam mosolyogva.
- Jó éjt szépségem. mondta Geri majd adott még egy röpke csókot és elment. Becsuktam a szemem és nem kellett sok el is aludtam. Reggel egy telefoncsörgésre ébredtem. Megláttam a képernyőn Sergio nevét.
- Igen? kérdeztem fáradtan.
- Annyira sajnálom,hogy nem lehettem ott veled. Ne haragudj, most tudtam meg,hogy mi történt. mondta Sergio.
- Sergio, ne akadj ennyire ki. Nincs semmi baj. mondtam neki nevetve.
- De nem. Komolyan sajnálom.
- Nincs semmi gond. mondtam a telefonba.
- Kiengesztellek majd egy vacsival vagy ebéddel vagy akármivel amit kérsz. Oké? kérdezte Sergio.
- De nem kell. mondtam neki nevetve.
- Örülök,hogy mosolyogsz. De szeretném ha eljönnél velem egyik nap akkor egy vacsira. mondta Sergio.
- Oké, beleegyezem. mondtam.
- Örülök neki. De most le kell tennem, még beszélünk. Puszi,Ax. mondta Sergio.
- Szia. mondtam majd bontottam a vonalat. Letettem a telefont majd kikászálódtam az ágyból,hogy le tudja végre tusolni. Mikor mentem vissza megpillantottam Gerit.
- Jó reggelt. mondta majd egy virágcsokrot adott a kezembe és megcsókolt.
- Jó reggelt. mondtam mosolyogva.

- Beszéltem az orvossal és hát...jöhetsz haza. mondta Geri mosolyogva.
- Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. mondtam mosolyogva.
- Akkor majd én adok valamit amitől még jobb kedved lesz. mondta Geri majd egy dobozt húzott elő a kabátzsebéből.
- Boldog Születésnapot! mondta Geri majd megcsókolt.
- Honnan tudtad? kérdeztem mosolyogva majd elkezdtem kibontani a dobozt.
- Hát ez egy hosszú sztori. mondta Geri mosolyogva.
- Lego? mondtam nevetve majd kivettem a nyakláncokat a dobozból.
- Kettő? kérdeztem.
- Hát azt úgy gondoltam,hogy az egyik fele tied a másik pedig az enyém. mondta Geri mosolyogva.
- Van ebben valami logika? kérdeztem nevetve. Geri elvette a kezemből majd eltűrte a hajam és beleakasztotta a nyakamba. Geri is felvette majd össze kapcsolta a kettőt.
- Ez a logika. mondta mosolyogva.
- Hát ez egyszerűen a legjobb ajándék. mondtam mosolyogva majd megcsókoltam Gerit.
- Christina küldött neked egy ruhát. mondta Geri majd oda adta egy szatyorba.
- Váó, hát ez...szép. mondtam mosolyogva.
- Főleg rajtad. mondta Geri.
- A végén még elpirulok. mondtam mosolyogva.
- Kimenjek még felveszed? kérdezte Geri.
- Nem kell kimenned. Mindjárt jövök. mondtam majd bementem a "fürdőbe". Mikor kicsi sminket is tettem az arcomra, felvettem a szoknyát és kimentem. Geri az ablaknál állt.
- Na,hogy festek? kérdeztem mosolyogva.
- Fordulj csak meg. mondta Geri.
- Na? kérdeztem nevetve.
- Hát...kezdett bele Geri majd oda jött mögém megcsókolt és azt súgta a fülembe.
- Gyönyörű vagy.
- Indulhatunk? kérdeztem mosolyogva.
- Ez csak természetes. Indulás. mondta majd adott egy csókot és indultunk is. Kint hát persze,hogy a fotósok és újság írok vártak minket. Geri összekulcsolta az ujjainkat és úgy indultunk el a kocsihoz. Nagy nehezen beültünk az autóba és végre valahára elindultunk haza. Mikor oda értünk fura érzésem támadt túlságosan is csend volt. Geri kinyitotta az ajtót majd csak annyit hallottam.
- Boldog Születésnapot! kiáltották egyszerre.

 Geri és Ax nyaklánca. ( Geri születésnapi ajándéka, Axnak)






























Alexandra ruhája:

8. rész - Me and You

Egy kis idő után apa jött be.
- Mi történt,kicsim? kérdezi.
- Semmi, apu. Csak....mindegy. mondtam.
- Kicsim, nekem bármit elmondhatsz. mondta apu.
- Tudom, de ez komolyan nem fontos. mondtam majd könnyes lett a szemem. Apa oda jött majd megfogta az arcom.
- Ne sírj, kicsim. mondta apu.

- Nem akarok. mondtam majd megfogtam apu kezét. 
- Mond el,hogy mi történt. Talán tudok segíteni. mondta apu.
- Nem apa, ezen nem tudsz. mondtam.
- De mi történt? kérdezte apu ismét.
- Nem szeretnék erről beszélni. mondtam.
- Rendben kicsim, te tudod. mondta apu.
- Apu, mikor mehetek haza? kérdeztem. 
- Nem tudom, kicsim. Elmegyek és megkérdezem az orvost rendben? kérdezte apu.
- Köszönöm. mondtam majd elengedtem apu kezét. Apu kiment majd elővettem a telefonomat és elkezdtem Gerardot hívni. Gerard nem vette fel ezért küldtem neki egy üzenetet. 

Gerard!

Kérlek. Hidd el,hogy nem én csókoltam meg Sergiot. Könyörgöm,hogy hívj vissza. Beszéljük meg. Megígérted,hogy nem hagysz itt, de megtetted. Komolyan, nagyon sajnálom. De kérlek, bocsáss meg nekem. 
                                                                                                    Alexandra


Nem kellett sok apu vissza jött.
- Ha holnapig nem lesz semmi gond. Holnap már hazajöhetsz. mondta apu.
- Örülök,hogy nem kell itt maradnom. mondtam.
- Szeretnéd,hogy maradjak. Vagy hagyjalak pihenni? kérdezi apu.
- Nyugodtan haza mehetsz. Neked is jó lenne a pihenés. mondtam.
- Aranyos vagy,kicsim. Akkor holnap érted jövök. mondta apu mosolyogva majd adott egy puszit a homlokomra és elment. Én is megpróbáltam elaludni. Arra ébredtem,hogy valaki a kezemet fogja. Kinyitottam a szemem majd megpillantottam Sergiot.
- Szia! köszönt.
- Mit keresel itt? kérdeztem majd elhúztam a kezem a kezéből.
- Nem bírtam ki,hogy ne lássalak. Aggódtam érted. mondta Sergio.
- Ó, persze. Te meg az aggódás... mondtam neki majd megforgattam a szemem.
- Legalább én melletted vagyok nem úgy mint a drága "barátod" Gerard... mondta Sergio.
- Ha nem csókoltál volna meg... itt lenne. mondtam.
- Elmondtad neki? kérdezte Sergio.
- Miért? Mit gondoltál? Majd hazudok neki?! mondtam.
- Nézd, ne haragudj. Én komolyan sajnálom, de én tényleg szeretlek, Ax. mondta Sergio majd megfogta a kezem.
- Sergio... kérlek szépen hagyj engem békén. mondtam.
- Ne mond,hogy nem érzel irántam semmit. mondta Sergio. Kicsit csöndbe maradtam majd sóhajtottam egyet.
- Tudtam,hogy még mindig szeretsz. mondta Sergio.
- Sergio... kérlek. Menj el. mondtam.
- Elmegyek ha bevallod,hogy még mindig szeretsz. mondta Sergio. 
- Jó, igen még mindig szeretlek mint barátot. mondtam.
- Nem fogom hagyni,hogy Gerard elvegyen tőlem. mondta Sergio.
- Sergio...Kérlek, hagyj békén minket. Menj vissza Madridba. Ott van neked Marichuy. mondtam.
- Marichuy? Remélem csak viccnek szántad. mondta Sergio. 
- Nem. Nem viccnek szántam. Kérlek, Sergio. Most menj el. mondtam. 
- Rendben. Elmegyek. Ha megígéred,hogy ugyan úgy tartjuk a kapcsolatot. mondta Sergio. 
- Megígérem. mondtam. 
- Köszönöm. mondta majd egy puszit adott a homlokomra. 
- Jó éjt, Sergio. mondtam.
- Jó éjt, Ax. mondta majd mosolyogva távozott. Miután elment elkezdtem tárcsázni Gerardot. Sokadik hívásra sem vette fel. Nem múlott semmin ezért megpróbáltam még egyszer. Valaki felvette a telefont. 
- Igen? szólt bele egy női hang. 
- Gerard? kérdeztem a telefonba. 
- Geri most éppen elfoglalt. mondta a lány, majd hallottam,hogy Gerard kiabál. 
- Hé,csajszi. Dobj be egy törölközőt. Kösz. mondta Gerard. 
- Most le kell tennem. Mondjak valamit neki? kérdezte a csaj.
- Nem...nem...nem kell. dadogtam a telefonba.
- Valami probléma van? kérdezte a csaj. De nem válaszoltam a telefonba csak letettem. Felültem az ágyon, felhúztam a térdemet majd elkezdtem sírni. Nem sokra rá kihúztam az infúziókat és elindultam a folyosón. Tudtam,hogy hülyeséget csinálok de amin hallottam,hogy egy lány vette fel a telefont egyből megakartam halni. Kiértem a kórház elé de nem tettem sok lépést mert a kórház előtt elvesztettem az eszméletem. Utána már csak sötétség. Mikor elkezdtem ébredezni nem tudtam mozgatni a végtagjaimat, még a szememet sem tudtam kinyitni. Hallottam,hogy az emberek beszélnek körülöttem. Néha-néha még érthetően hallottam is őket. Egyszer azt,hogy az apám veszekedik az orvossal. 

- Miért nem lehet végre elmondani,hogy mi a baja a kislányomnak? kérdezte apám felháborodottan. 
- Uram, a lánya 2 hónapja kómában van. Nem lehet tudni,hogy mi lehet a baja a lányának. Az orvosokkal már mindent megtettünk annak érdekében,hogy a lánya felébredjen. Most már minden a lányán múlik. mondta az orvos.

2 hónapja vagyok kómában?!

- Uram, a lányának most pihennie kell. Ha a lánya elkezd mozogni mindenképpen értesíteni fogjuk. Önnek is jót tenne már a pihenés. mondta az orvos.
- Hogy tud ilyeneket mondani? A lányom élet-halál között, és azt kéri tőlem,hogy menjek haza?! Azt el lehet felejteni. mondta az apám.
- Kérem,uram. A lányának pihenésre van szüksége. mondta az orvos. 
- Nem megyek a lányom mellől egy lépést sem. mondta az apám. 
- Kérem, uram. Muszáj lesz kimennie. mondta az orvos. 

De utána már nem is hallottam semmit újra álomba merültem. Nem tudom,hogy mennyit aludhattam de még mindig nem tudtam csinálni semmit legszívesebben sírtam volna de nem tudtam, ezért megint csak hallgatóztam. 

- Engedjen be hozzá! Látni akarom! mondta egy ismerős hang. 
- Uram, maga talán hozzá tartozója? kérdezte az orvos. 
- Nem, én Gerard Piqué vagyok és mindenképpen látnom kell. mondta Gerard. 

Nem sokkal később meghallottam az apám hangját.

- Mit keresel itt Gerard? kérdezte az apám.
- Muszáj látnom, Alexandrát. mondta Gerard.
- Uram, nem tudom,hogy maga ki tudja-e küldeni a kórteremből de megköszönném. mondta az orvos.
- Gerard! Miattad van a lányom ilyen állapotban és te még ide jössz hozzá,hogy látni akarod? kérdezte az apám.
- Muszáj vele beszélnem. Tudom,hogy nem hall engem de muszáj. mondta Gerard.
- Szerintem meg jobb lenne ha elmennél. mondta az apám. 
- Csak 2 percet kérek, és megígérem,hogy elmegyek. mondta Gerard.
- Rendben. 2 perc, se több! mondta az apám majd hallottam,hogy az ajtó becsukódik. 

Egy kis idő után érzem,hogy valaki megfogja a kezem. Ez az első dolog amit érzek. Majd megsimogatja az arcom.
- Ax...én úgy sajnálom. Hinnem kellett volna neked és nem itt hagyni. Remélem valamikor újra megfogsz nekem bocsájtani. Tudom,hogy ezt most nem hallod de azért még reménykedek. Nagyon szeretlek, Alexandra, és nem akarlak elveszíteni. mondta Gerard. 
- Kérlek szépen valamikor bocsájts meg nekem. Próbálj meg minél előbb meggyógyulni. Nem tudnám elképzelni nélküled az életem. mondta Gerard. 

Egyszer csak azt vettem észre,hogy megtudtam mozdítani az ujjam. Gerard kicsit erősebben megfogta a kezem majd újra elkezdett beszélni.

- Ax, hallasz engem? Ha hallasz mozgasd meg újra az ujjad. Kérlek. mondta Gerard. 

Újra megpróbáltam megmozgatni az ujjam de nem sikerült. Folyamatosan próbálkoztam de nem sikerült. Majd azt hallottam,hogy valaki bejön a kórterembe. 

- Pep, esküszöm az előbb megmozdította az ujját. mondta Gerard.
- Hogy mi? kérdezte az apám.
- Komolyan. Beszéltem hozzá és csak úgy megmozdult az ujja. mondta Gerard.
- Reménykedhetünk, de szerintem csak képzelődtél. mondta az apám.
- Nem. Komolyan fogd meg a kezét és beszélj hozzá. mondta Gerard.

Aztán valaki újra megfogta a kezem.

- Kicsim. Hallasz engem? Apa vagyok. mondta az apám.
- Csak mondj neki olyat ami készteti arra,hogy megmozduljon. mondta Gerard. 
- Kicsim, otthon a gyerekek és Christina is nagyon aggódik érted. Mindenki már vár téged haza. Szeretnek téged és hiányzol nekik. mondta apa. 

Akármennyire is akartam nem mozdult semmim. Már sírni akartam de nem jött ki egy könnycsepp sem.

- Gyere, Gerard. Holnap nagy meccset játszol. Ki kell pihenned magad. Örülök,hogy reménykedsz abban,hogy Ax felépül. Én is nagyon szeretném. mondta apa.

Csend lett a kórterembe, én pedig újra elaludtam. Másnap arra keltem,hogy megtudom mozdítani a karom és a lábam. Megpróbáltam kinyitni a szemem de az még nem ment.   Éreztem,hogy valami van a lábamon ezért megpróbáltam lenyúlni érte. Mikor sikerült a szemem résnyire kinyílt. Aztán mikor nagy nehezen kitudtam nyitni a szemem láttam,hogy az újságok teli vannak olyan hírekkel,hogy: 

" Pep Guardiola lánya életveszélyben. 2 hónapja kómában fekszik.."
" - Mindenki reménykedik abban,hogy a lányom felépül. Az orvosok mindent megtesznek azért,hogy a lányom életben maradjon. Tudják ezt nehéz mondani mert a lányommal éppen nem voltunk jóban mikor ez történt. Szégyellem magam amiért veszekedtünk, pedig igaza volt.... mint mindig."- nyilatkozta Pep.

Letettem az egyik székre az újságot majd bekapcsolta a TV-t mert tudtam,hogy ma meccs lesz. Átkapcsoltam arra az adóra amelyik ment a meccs. Még nem kezdődött el csak riportokat készítettek. Apám nem volt hajlandó nyilatkozni, nagyon le volt törve. Ezért csak újra pletykálkodni kezdtek
.
- Pep Guardiola nem nyilatkozik. Mennyire tesz ez jót a csapatnak,hogy Pep ennyire le van törve a lánya miatt? A fiúk mindent beleadva fognak játszani nyilatkozta ezt az előbb nekünk Lionel Messi. Reméljük,hogy így is lesz. Most pedig átadjuk a szót a stúdiónak. mondta a riporter. 

Miért kell folyamatosan gyötörni apámat ezekkel a témákkal?! gondolkodtam magamban. Elkezdődött a meccs és sokszor fordították a figyelmet apám felé.

Mikor az ellenfél rúgott egy gólt apám felállt,hogy utasítsa a csapatot. Ez sikerült is neki mivel nem sokkal később Messi is betalált. Apám ennek örült de nem ült vissza a kispadra hanem erőt vett magán és tovább folytatta az utasítgatást. De a pálya mellett sem tudta elrejteni az érzelmeit. Mikor félidő lett a riporter újra elkezdett csámcsogni azon,hogy kórházban vagyok. 

- Látjuk,hogy a csapatnak nem megy a játék mi ennek az oka? Pepnek köze van a dologhoz? kérdezte a riporter. 
- Talán kicsit szomorúak vagyunk,hogy Pep nem utasít arra,hogy mit csináljunk. De természetesen mindent belefogunk adni a következő félidőben. mondta Cesc.
- Piqué hibázott az első félidőben ezért kaptátok a gólt. Szerinted mi az oka,hogy Piqué nincs formában? kérdezte a riporter. 
- Ez egyáltalán nem Piqué hibája. Nekünk is védekezni kellett volna ugyan úgy. Piqué kicsit le van törve, Pep lánya miatt. De hát ki nem?! Mindenki megszerette Alexandrát. Talán Piquét azért viselte meg jobban mert ő többet beszélt Ax-al. mondta Cesc.
- Talán van köztük valami? kérdezte a riporter. Cesc elkezdett nevetni.
- Ez egyáltalán nem tartozik rám. mondta Cesc.
- De állítólag te vagy a legjobb barátja nem igaz? kérdezte a riporter.
- Igen, én vagyok a legjobb barátja. De ha nekem elmond valamit azt magamba szoktam tartani. De erre a kérdésre legjobban, csak Gerard tud válaszolni. mondta Cesc.
- Köszönjük a riportert Fábregasnak. mondta a riporter. Cesc mosolyogva bólintott majd elment. 

Hogy tudnak ennyit csámcsogni ezen?! Még fel sem ébredtem a kómából már az fogad,hogy Alexandra így, Alexandra úgy. Úgy sajnálom a többieket. Elkezdődik a második félidő. 

Egy kis idő után bejön egy nővér. Ránézek majd a nővér elkezd mosolyogni és elrohan. Pár perc múlva vissza jön egy orvossal. 
- Miss. Guardiola. Miért nem nyomta meg a nővércsengőt? kérdezte az orvos.
- Elnézést, csak a Barca meccs elterelte a figyelmem. mondtam.
- Hogy van? kérdezte az orvos.
- Köszönöm, jól. mondtam. 
- Na ez egy jó hír. Mikor ébredt fel? kérdezte az orvos. 
- Kb. 1 órája. mondtam.
- Ez egy jó hír. mondta az orvos.
- Mi történt? kérdeztem. 
- Az egyik mentősünk hozta vissza a kórházba. mondta az orvos. De én arra már nem is válaszoltam. 
- Egy pillanat hölgyem. Mindjárt vissza jövünk. mondta az orvos majd kiment. Elkezdtem újra a meccsre fordítani a figyelmemet. Csak annyit láttam,hogy apám felpattan a kispadról, és elkezd kiabálni egy nevet. Nem tudom leolvasni a szájáról de aztán mondta a riporter. 

- Guardiola elkezdett kiabálni Gerard Piquének, és egy fura kézmozdulatot tett. Ez talán azt jelenti amire itt mindannyian gondolhatunk?!- mondta a riporter. 

- A meccs utolsó perceiben járhatunk... De Gerard Piqué megindul a labdával...átpasszolja Messinek, Messitől vissza kapja és igeeen. Góóóól. Gerard Piqué az utolsó másodpercekben betalált... A bíró a meccset lefújja és Gerard Piqué kiviharzik a stadionból. Ahogy látom Pep már előbb elhagyta a stadiont. - mondta ezt a riporter. 

Nem kellett sok apám rontott be a kórterembe. Amikor meglátott könnyes lett a szeme nagy léptekkel mellettem teremt majd szorosan átkarolt.
- Istenem, kislányom. Már azt hittem,hogy... mondta apa de nem hagytam,hogy befejezze.
- Ne...apa. Ez nem történhet meg. mondtam majd én is átkaroltam.
- Annyira hiányoztál mindenkinek. mondta apu.
- Igen, tudom. Mondtad. mondtam mosolyogva.
- Mi? Én nem... Te hallottad amikor mondtam neked? kérdezte apa mosolyogva.
- Igen, hallottam. Próbáltam megmozdítani az ujjam de nem tudtam. mondtam majd kicsit félre húztam a számat.
- Jaj,kicsim. Annyira örülök,hogy újra hallom a csodálatos hangod. mondta apa.
- Én meg azért,hogy újra az élők között lehetek. mondtam,hogy kicsit poénkodjak.
- Elmondjam kinek hiányoztál a legjobban? kérdezte apu de akkor már ő is berontott a kórterembe. Oda jött hozzám majd szorosan átkarolt.
- Istenem, Ax. Még egyszer ne csinálj ilyet. Nagyon hiányoztál. mondta Gerard aztán elhúzódott tőlem.
- Ne! utasítottam majd én húztam oda,hogy átkarolhassam. Gerard megpuszilta az arcom.
- Most ki megyek. Azt hiszem van mit megbeszélnetek. Addig én meg felhívom Christinát,hogy hozza be a gyerekeket. mondta apa mosolyogva majd kiment. Gerard rám nézett majd megfogta a kezem. Éppen mondani akart valamint de megállítottam.
- Tudom... mondtam mosolyogva majd én is megfogtam a kezét.
- Ne haragudj,hogy elmentem. El kellett volna neked hinnem,hogy nem te csókoltad meg Sergiot. mondta Gerard.
- Gerard én... szeretlek. mondtam majd belenéztem a szemébe.
- Én is szeretlek. mondta Gerard majd elkezdett közeledni a szám felé. Megfogtam a tarkóját majd hosszan megcsókoltuk egymást. 

7. rész - Me and You

Felmentem a VIP térségbe majd megpillantottam a régi barátnőmet.
- Marichuy. mondtam majd mosolyogva átöleltem.
- Ax, istenem. De jó újra látni, de hiányoztál. mondta Marichuy.
- Hogy-hogy itt vagy? kérdeztem majd leültem mellé.
- Sergio mondta,hogy jöjjek el. mondta Marichuy.
- Ó,igen...Sergio. mondtam.
- Ax, gyere vissza Madridba. Hiányzol Sergionak. mondta Marichuy.
- Nem érdekel Sergio. Elegem van belőle. mondtam.
- Mond el nekem,hogy miért nem békültök ki. mondta Marichuy.
- Marichuy, nekem van barátom. mondtam.
- Mi? Kicsoda? kérdezte.
- Gerard... Gerard Piqué. mondtam.
- Mi van? A Barcelona játékosa? kérdezte Marichuy.
- Igen,ő. mondtam.
- Ugye tudod,hogy Sergio nagyon szeret téged és mindent megfog tenni,hogy elszakítson Piquétől. mondta Marichuy.
- Ahhoz túlságosan is szeretem Gerardot. mondtam. Marichuy elkezdett nevetni majd azt mondta.
- Hogy lehet szeretni egy Barca játékost?!
- Túlságosan is szeretem. Sergio nem fog elszakítani tőle. mondtam. Marichuy már nem is válaszolt. Elkezdődött a meccs. Éppen a félidő előtt voltunk mikor Gerardot felrúgták. Megsérült, ezért hordágyon hozták le. Elindultam kifelé de Marichuy megfogta a kezem.
- Hová mész? kérdezte.
- Szerinted hova?! mondtam majd kifutottam. Oda siettem Gerardhoz.
- Mi történt? Nagyon fáj? kérdeztem.
- Ne aggódj, nem vészes. mondta Gerard.
- Ne mond ezt, ha nem lenne vészes nem hoztak volna le. Ki rúgott fel? kérdeztem.
- Sergio... mondta Gerard.
- És a bíró ennyivel elintézte? Még ki sem állította? kérdeztem felháborodottan.
- Nem haragszom rá. mondta Gerard. Nem tudtam elmondani Gerardnak,hogy Sergio megcsókolt. Nem bírtam volna ki,hogy haragszik rám.
- Mi a baj? kérdezte Gerard majd megfogta az arcom.
- Semmi. mondtam majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Tudom,hogy van valami. Mond el, Ax. Kérlek. mondta Gerard majd az államnál fogva felemelte a fejem.
- Ne haragudj. mondtam neki majd könnyes szemmel elmentem.
- Ax! kiabálta utánam Gerard. De hátra sem fordultam csak mentem tovább. Bementem a lány mosdóba,hogy kicsit rendbe tegyem magam. Mikor kicsit lenyugodtam kimentem a mosdóból de nekiütköztem valakinek.
- Még jó,hogy eljöttem erre. mondta Sergio.
- Miért is? kérdeztem. Sergio megfogta az arcom majd azt mondta.
- Te sírtál?
- Nem. Miért gondolod ezt? kérdeztem majd megtöröltem a szemem.
- Miért sírtál? kérdezte majd belenézett a szemembe.
- Én...én nem sírtam. mondtam.
- Engem nem tudsz átverni,Ax. mondta Sergio.
- Sergio, kérlek. Hagyj békén. Nem akarok veled kibékülni, nem akarok vissza menni Madridba. mondtam majd levettem a kezét az arcomról.
- Miért nem adsz nekem még egy esélyt? kérdezte Sergio.
- Mert már nem szeretlek. Sőt, nem is kellett volna soha Madridba költöznöm. mondtam.
- Ax, neked van barátod? kérdezte Sergio.
- Igen,van. És ezért szeretném,hogy békén hagyj. mondtam.
- Amióta te elmentél Madridból nem volt barátnőm. Te pedig egyből beleszeretsz valakibe? Megkérdezhetem,hogy melyik az a suttyó akibe beleszerettél? kérdezte Sergio.
- Az a suttyó ma sérült meg, mivel képes voltál felrúgni. mondtam.
- Mi van? Neked Gerard Piqué a barátod? kérdezte Sergio.
- Igen, és szeretem. Szóval, Sergio... felejts el! Örökre! mondtam majd elindultam kifelé. Sergio a kezem után nyúlt majd maga felé fordított.
- Engedj el, kérlek. mondtam majd megpróbáltam kihúzni a kezem a kezéből.
- Tudom,hogy még mindig szeretsz. Ezért most megkönnyítem a dolgod. mondta Sergio majd kinyitott egy mögöttünk lévő öltözőt majd behúzott nekitolt a falnak majd megcsókolt. Ellöktem magamtól de ő újra megcsókolt.
- Engedj el! mondtam de ó újra és újra megcsókolt.
- Tudom,hogy még mindig szeretsz és akarsz engem. mondta Sergio.
- De miért gondolod ezt? Sergio, én már nem szeretlek! És nem teheted ezt velem. mondtam.
- Nem szeretem ha ilyen vagy, mi lesz,hogyha ezt szegény Gerard megtudja. Össze fog törni a szíve. mondta Sergio.
- Nem teheted. mondtam.
- De megtehetem, és tudod Gerard kicsit hiszékeny szóval...mondta Sergio.
- Ezért jöttem el Madridból Sergio, mert tudom,hogy milyen vagy, és ezért is utállak téged. Menj vissza Madridba és etesd ezzel a dumáddal Marichuyt. mondtam majd ellöktem magamtól. Kimentem az ajtón majd sírva elindultam kifelé. De megpillantottam Gerardot,ahogy éppen jön ki az öltözőből. Láttam,hogy a lába be van kötözve. Gerard elém állt majd azt mondta.
- Mi a baj,Ax?
- Kérlek, hagyj békén. mondtam sírva. Gerard megfogta az arcom majd felemelte és belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe.
- Ax, mond el,hogy mi a baj. Kérlek. mondta Gerard.
- Nem vagyok rá képes,hogy elmondjam, Gerard. Nem...tudom...el... De nem fejeztem be a mondatot, mert elöntött a sötétség.

*2-3 nappal később este...*

Elkezdtem ébredezni majd lenéztem a karomra és láttam,hogy infúzióra vagyok kötve és lélegeztető gépen is vagyok. Nem sokkal később bejött a doki.
- Jó estét, Miss Guardiola. mondta az orvos majd megnézte az infúziót.
- Hogy van? kérdezte az orvos. De nem tudtam mondani semmit egyszerűen nem jött ki hang a számon. Elkezdtem sírni.
- Nyugodjon meg, Miss Guardiola. Nincs semmi gond. mondta az orvos. De én akkor sem tudtam befejezni a sírást. A doktor egy injekciót vett ki a zsebéből majd befecskendezte az infúzióba. Elkezdtem lenyugodni majd elaludtam. Másnap reggel mikor elkezdtem felébredni apa ült az ágyam mellett.
- Apu... mondtam majd apu megfogta a kezem.
- Szia,kicsim. mondta apu mosolyogva.
- Hol vagyok? Mi történt? kérdeztem.
- Kórházban, Gerard hozott be mert elvesztetted az eszméleted. mondta apu.
- Ő most hol van? kérdeztem.
- Kint van a folyosón, el sem mozdul mellőled. mondta apu.
- Apa,ne haragudj,hogy nem mondtam el neked. mondtam.
- Nem haragszom,kicsim. mondta apu.
- Apu,beszélhetnék Gerardal? kérdeztem.
- Persze,kicsim. Szólok neki. mondta apu majd felállt és kisétált. Nemsokkal később Gerard jött be.
- Máskor ne csináld ezt velem. mondta Gerard majd oda jött és megcsókolt.
- Ne haragudj. mondtam neki majd megsimogattam az arcát. - Nem haragszom, de miért ájultál el? Mi történt? kérdezte.
- Gerard... ne haragudj. mondtam majd elkezdett folyni a könnyem. Gerard megfogta az arcom majd azt mondta.
- Hé, ne sírj. Itt vagyok és nem hagylak itt.
- Gerard, én olyat tettem amit nem kellett volna. mondtam majd belenéztem a szemébe.
- Ezt meg,hogy érted? kérdezte Gerard.
- Én nem akartam, de csak megjelent és nem engedett el. mondtam.
- Mond el mit csináltál. mondta Gerard.
- Csókolóztam Ramossal. mondtam. Gerard elengedte az arcom majd kiegyenesedett.
- Miért? Miért csináltad? kérdezte Gerard.
- Nem én csináltam, Ramos nem engedett el. Mindig hívogat, nem hagy békén. mondtam.
- Ugye nem azt akarod mondani,hogy Madridban együtt voltál Ramossal? kérdezte Gerard. De én nem válaszoltam rá. Gerard kiment majd maga mögött becsapta az ajtót. 

6. rész - Me and You

Mikor elváltak ajkaink, Gerard szorosan átkarolt. Majd nemsokkal később Messi jött be a stadionba.
- Hello, szépségek. mondta mosolyogva.
- Szia, Leo. köszönt Gerard. Utána pedig én is köszöntem.
- Ax, egy lány kint vár azt mondta,hogy szóljak neked. mondta Leo.
- Ó,igen el is felejtettem Teresát. mondtam.
- Vissza jössz még? kérdezte Gerard.
- Pillanatokon belül, ha akartok várjatok meg itt. mondtam mosolyogva majd egy puszit adtam Gerard arcára.

* Messi szemszöge...*

- Tesó, jó barátnőt találtál magadnak. mondta Leo miközben megütögette Gerard hátát.
- Én is tudom. mondta Gerard.
- Figyu, haver. Kéne a segítséged. mondta Leo.
- Mégis miben? kérdezte Gerard.
- Az a lány ott kint baromi dögös, és szeretnék vele találkozgatni. Megtaníthatnál pár csajozós trükkre. Mivel látom,hogy Axnál bejött. mondta Leo.
- Ax-ot elég nehéz volt megfűznöm. Ő más mint a többi lány. mondta Gerard.
- Jó igen lehet. De meg kell szereznem azt a lányt. Bár szerintem esélyes vagyok mivel én vagyok a világ legjobb focistája. mondta Leo kicsit nagyképűen.
- Oké,haver. Azért ne szállj el magadtól. mondta Gerard.
- Pletyka partit másra halasszátok, mert edzeni nem nekem kell. mondta Pep mögülük.
- Bocs,főnök. mondta Leo majd elindultak a pálya felé. Mikor látták,hogy Pep eltűnik az irodájába akkor vissza kukucskáltak majd vissza mentek oda ahol eddig voltak.

* Saját szemszög...*

- Szia,Teresa. köszöntem.
- Szia,Ax. Hogy vagy? kérdezte Teresa.
- Köszönöm jól, csinos vagy. mondtam mosolyogva.
- Köszönöm szépen. Chritstina szép ruhákat vett nekem. mondta Teresa.
- Hát igen, Christina tudja a divatot. mondtam mosolyogva.
- És milyen munkát kapok? kérdezte Teresa.
- Ez apámtól függ. Meg attól,hogy milyen kedve van. mondtam majd elindultunk be a stadionba. Mikor beértünk Gerard és Leo még mindig ott álltak.
- Gerard, Leo. Ő,itt Teresa. mondtam.
- Jó napot. köszönt Teresa.
- Olyan öregnek látszunk,hogy jó napot köszönsz? kérdezte mosolyogva Leo.
- Elnézést csak... mondta Teresa de Leo közelebb lépett és azt mondta.
- Hívj, csak Leonak.
- Rendben, Leo. mondta Teresa mosolyogva. Gerardra néztem majd felhúztam a szemöldököm. Gerard csak intett a fejével,hogy mennyek oda hozzá. Oda mentem majd azt mondtam.
- Mond,hogy Leonak nem tetszik Teresa.
- Egyenesen oda van érte. mondta Gerard.
- Valamit el kell mondanom. mondtam majd leültünk egy székre.
- Mond,hogy nem egy boszorkány... mondta nevetve Gerard.
- Ne humorizálj már. mondtam majd megütöttem a vállát.
- Elnézést...mondta Gerard mosolyogva.
- Teresa valójában...szegény családból származik. És lehet,hogy most ilyen szép ruhában van, de... én ajánlottam neki a munkát,hogy többet tudjon keresni a családjának. mondtam majd belenéztem Gerard gyönyörű szemeibe.
- Annyira aranyos vagy. mondta Gerard majd megsimogatta az arcom.
- Miért is? kérdeztem nevetve.
- Mert segítesz másokon. mondta Gerard. Gerardra mosolyogtam.
- Nem tudod,hogy merre van az apám? kérdeztem.
- Nemrég ment be az irodájába. mondta Gerard.
- Akkor azt hiszem megpróbálom,hogy valami jó munkát adjon Teresának. mondtam majd felálltam.
- Remélem sikerülni fog. mondta Gerard majd egy puszit nyomott a homlokomra. Szóltam Teresának aki éppen Leoval beszélgetett.
- Gyere Teresa, menjünk. mondtam majd elindultunk az iroda fele. Bekopogtam majd benyitottam.
- Apa...ő... jöttek hozzád. mondtam majd beküldtem Teresát.
- Köszönöm,Alexandra. mondta az apám majd becsuktam az ajtót Teresa mögött. Elindultam vissza felé majd kimentem a pályára és leültem a kispadra. A fiúk éppen pihentek. Gerard oda jött majd leült mellém.
- Holnap meccsünk lesz a Madriddal. Ugye jössz? kérdezte Gerard.
- Nem tudom,Gerard. Szerintem nem jó ötlet. mondtam.
- Ugyan miért nem? Azt mondtad vannak barátaid a Madridnál. Akkor most találkozhatsz velük. mondta Gerard. 
- Nem nagyon szeretnék. mondtam.
- Tudtam én,hogy nem szívesen dolgoztál ott. mondta Gerard.
- Lehet igazad van. mondtam.
- Szerinted meddig vannak még bent Peppék? kérdezte Gerard.
- Nem tudom, de szeretnék már haza menni és lepihenni. Nagyon fáradt vagyok. mondtam. Gerard megsimogatta az arcom majd elmosolyodott.
- Miért mosolyogsz? kérdeztem.
- Egyszerűen boldog vagyok. mondta Gerard. Megfogtam a kezét majd én is elmosolyodtam.
- Én is nagyon. mondtam.
- Ha most megcsókollak mit csinálnál? kérdezte Gerard.
- Nehéz kérdés... mondtam mosolyogva majd a vállára hajtottam a fejem. Nemsokkal később oda kocogott hozzánk Cesc.
- Szia Ax, rég láttalak. mondta mosolyogva majd leült mellém.
- Szia, Cesc. Én is téged. Hogy vagy? kérdeztem.
- Ahhoz képest,hogy Leo folyamatosan egy lányról beszél és már szétrobban tőle a fejem. Ahhoz képest semmi. mondta Cesc nevetve.
- Valószínűleg tetszik neki. mondta Gerard.
- Na nem mondod,tesó. mondta nevetve Cesc. Nemsokkal később kijött a pályára Teresa.
- Na,hogy ment? kérdeztem.
- Azt mondta Pep,hogy még meggondolja. Addig felvesz próbára. mondta Teresa.

- Beszélek Christinával,hogy beszéljen apával. mondtam. 
- Köszönöm. mondta Teresa.
- Ez csak természetes. Hívok neked egy taxit. mondtam mosolyogva majd hívtam neki egy taxit. Teresa elment majd én is készülődtem.
- Holnap gyere el a meccsre, kérlek. mondta Gerard.
- Azért jöjjek el,hogy újabb pletykák keringjenek rólunk? kérdeztem.
- Nem fog keringeni semmi. Csak gyere el, és megengedem,hogy meccs végén kritizáld a játékomat. mondta Gerard.
- Na így már talán eljövök. mondtam mosolyogva.
- Úgy sem fogsz hibát találni. mondta Gerard nevetve.
- Megszólalt az egoisták királya. mondta nevetve Cesc majd elfutott a többiekhez.
- Holnap hívni foglak. mondta Gerard mosolyogva majd megcsókolt és Cesc után futott. Én is elindultam ki a parkolóba. Hívtam egy taxit majd hazamentem. Mikor hazaértem felmentem a szobámba letusoltam majd befeküdtem az ágyba. Nemsokára megrezzent a telefonom. Üzenet érkezett. 

'Már most hiányzol! Holnap ha szeretnéd meccs előtt érted megyek, bármikor felhívhatsz ha beszélgetni szeretnél!  Szeretlek.
                                                                                         Gerard

 Vissza írtam Gerardnak majd letettem a telefont és elaludtam. Másnap Christina keltett fel délután.
- Szia, ne haragudj,hogy felkeltettelek csak...valaki jött hozzád. mondta Christina mosolyogva.
- Mi? Kicsoda? kérdeztem.
- Beengedhetem a szobádba? kérdezte Christina.
- Be, csak hagy aludjak még tovább. mondtam majd a fejemre húztam a párnámat és a plüssállatomat is magamhoz húztam. Christina kiment majd egy kis idő után valaki leült az ágyamra.
- Oliver, menj ki a szobámból. mondtam majd elkezdtem lelökni az ágyról. De nem ment le az ágyról hanem oda hajolt az arcomhoz és megpuszilta. Elkezdtem tapogatózni majd egy borostás archoz értem. De az a személy elkezdett nevetni majd megfogta a kezem.
- Oliver, miért lettél ilyen szőrös? kérdeztem majd megfordultam de a fejemre megint ráhúztam a párnát. Megint oda hajolt hozzám de akkor levette a fejemről a párnát majd megcsókolt. Kinyitottam a szemem majd megláttam,hogy Gerard ól az ágyamon, és ő csókol.
- Gerard, te mit keresel itt? kérdeztem majd magamra húztam a takarót.
- Christina engedett be. Azt mondta Pep már reggel elment a stadionba. mondta Gerard.
- Nem engedtelek be a szobámba. mondtam majd egy kicsit kibújtam a takaróból.
- Nem baj. mondta Gerard majd meghúzta a vállát.
- Tudod,hogy nézek ki reggel? Mint egy boszorkány. mondtam nevetve.
- Engem nem zavar. mondta Gerard majd újra megcsókolt.
- Most ha megbocsájtasz készülődnék. mondtam majd felültem.
- Menjek ki? kérdezte Gerard.
- Légyszíves. mondtam.
- Rendben, lent megvárlak. mondta Gerard majd adott egy puszit és kiment. Gyorsan elkészülődtem majd lementem. Gerard kint focizott Oliverrel. Ittam egy pohár kávét majd a fiúk is bejöttek.
- Indulhatunk? kérdezte Gerard.
- Már annyi az idő? kérdeztem.
- Sokáig aludtál, és sokáig készültél. Elment az idő. Nekem pedig sokkal előbb oda kell érnem. mondta Gerard.
- Akkor menjünk. mondtam mosolyogva majd beültünk Gerard kocsijába és elindultunk. Mikor oda értünk beparkoltunk majd bementünk a stadionba. Láttam,hogy a Madrid is megérkezett már.
- Elmegyek átöltözni, még megkereslek. mondta Gerard majd adott egy puszit és elment. Úgy gondoltam én is megkeresem apámat. Elindultam az irodája felé amikor megpillantottam egy nem várt személyt. 

- Szia, Ax. köszönt.
- Sergio...mondtam majd elmentem mellette.
- Állj már meg. mondta Ramos, majd megfogta a kezem.
- Mit akarsz? kérdeztem.
- Beszélni veled. mondta Ramos.
- Nincs mit beszélnünk. Most pedig engedj el. mondtam majd kirántottam a kezéből a kezemet.
- Ax, költözz vissza Madridba. mondta Ramos majd közelebb lépett.
- Azt el is felejtheted... mondtam majd elindultam apám irodája felé. Ramos a kezem után nyúlt majd magához húzott.
- Engedj el! mondtam kicsit hangosabban.
- Sergio... engedd el! mondta Gerard majd oda lépett mellém.
- Nézzenek oda, régen láttalak Gerard. mondta Ramos majd nyújtotta a kezét Gerardnak. Ránéztem Gerardra majd elmentem. Bementem apám irodájába de nem találtam ott, ezért kinéztem az ablakon. A stadion már tele volt. Kimentem apám irodájából majd elindultam a VIP térségbe. De valaki megragadta a kezem és behúzott az egyik öltözőbe.
- Beszéljük meg ami köztünk történt. mondta Ramos.
- Sergio... hagyj békén. Nem beszélek meg veled semmit. mondtam majd ki akartam menni de vissza csukta az ajtót.
- Neked nem a meccsen kéne lenned?! mondtam.
- Szeretnék veled kibékülni. mondta Ramos.
- Megmondtam neked,hogy szállj le rólam. Ne hívogass. Engem hagyjál békén! mondtam majd ki akartam menni. De Ramos magához húzott majd megcsókolt. Elakartam lökni magamtól de ő erősen szorított.
- Undorító féreg vagy. mondtam majd arcon vágtam.
- Tudom,hogy te is élvezted. mondta Ramos egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Rohadj meg, Sergio! mondtam majd kimentem és rácsaptam az ajtót. 

5. rész - Me and You

Reggel arra ébredtem,hogy valaki igazgatja a párnámat.
- Elnézést hölgyem, nem akartam felébreszteni. mondta a lány.
- Semmi baj, úgyse kellene ilyen sokáig aludnom. mondtam.
- Esetleg hozhatok magának valamit? kérdezte a lány.
- Megkérdezhetem,hogy hány éves vagy? kérdeztem.
- 17 éves vagyok. mondta a lány.
- És ilyen fiatalon dolgozol? Nem kellene inkább tanulnod? kérdeztem.
- Tudja hölgyem, én szegény családból származom. Édesanyám a testvéreimmel van otthon én pedig dolgozom,hogy legyen mit ennünk. mondta a lány.
- Ez szomorú, és nem találtál ennél jobb munkát? kérdeztem.
- Nem hinném,hogy egy ilyen lányt mint én felvennének valahová is dolgozni. Örültem,hogy ide felvettek. mondta a lány.
- Szereted a focit? kérdeztem.
- Igen, amikor csak tudok focizok a testvéreimmel. mondta a lány.
- Beszélek az apámmal ő biztosan tud valami munkát ajánlani neked. mondtam.
- Az édesapja? kérdezte a lány.
- Szerintem van munka a Nou Camp-ban. mondtam mosolyogva.
- Hogy én dolgozhatok a Barcelonánál? kérdezte a lány.
- Remélem,hogy még ma hazaengednek és veszünk neked pár ruhát, elmegyünk mindenféle szalonokba. Biztosan befutó leszel. mondtam neki mosolyogva. A lány oda jött majd szorosan átkarolt. Amire én kicsit felszisszentem.
- Ne haragudjon. De nagyon örülök, köszönöm szépen. mondta mosolyogva.
- Igazán nincs mit. És megkérhetlek,hogy tegeződjünk? Tudod azért 20. évesen nem vagyok öreg. mondtam mosolyogva.
- Persze, természetesen. Teresa vagyok. mondta a lány.
- Én Alexandra vagyok. mondtam mosolyogva.
- Igen, tudom. Gerard Piqué barátnője. mondta Teresa mosolyogva.
- Mi? Hogy kinek, mije vagyok? kérdeztem meglepetten.
- Minden újságban az áll,hogy ma hajnalban hagyta el a kórházat Gerard Piqué és,hogy biztosak benne,hogy Pep Guardiola lánya után érdeklődött. mondta Teresa.
- Szereznél nekem egy ilyen újságot? Kérlek. mondtam.
- Persze. mondta Teresa, majd elment és egy kis idő után vissza jött egy újsággal a kezében.
- Ez az. mondta Teresa majd oda nyújtotta az újságot amin ez a szöveg állt. 

Szenzációs hír!

Gerard Piqué, hajnalban hagyta el a kórházat, ahol az autóbalesetben szenvedett Alexandra Guardiola tartózkodik. Mi lehet a két fiatal között? Alexandra édesapja, az FC Barcelona vezetőedzője Pep Guardiola tud erről a szerelemről? Talán Gerard egy újabb egy éjszakás kalandot keres?! Talán Alexandra, Gerard miatt szenvedett autóbalesetet? Vagy talán Alexandra nem is  ártatlan kislány?! - írta ezt a sajtó.

- Ezt nem hiszem el... mondtam.
- Mi a baj? kérdezte Teresa.
- Ez az egész. Mit képzel magáról a sajtó? Mindenkinek a magánéletéről tudni akarnak?! mondtam felháborodottan.
- Nyugodj le, nem lesz semmi baj. mondta Teresa.
- Tudtam,hogy ebből az egészből ez lesz. mondtam majd eldobtam az újságot.
- Én hiszek neked. mondta Teresa.
- Kedves vagy Teresa. De ez nem segít. Folyamatosan Gerardot támadja a sajtó, pedig nem is ismerik. mondtam.
- Most veszekedni fogtok? kérdezte Teresa.
- Legfeljebb az apámmal,hogy az újság egy olcsó vérű...nem mondom meg minek tart. mondtam, de már a sírás határán voltam.
- Mi lenne ha egyszerűen bevállalnátok ezt a kapcsolatot? kérdezte Teresa.
- Persze,hogy még jobban utáljon az apám... mondtam.
- De ha szeretitek egymást. Akkor ne hallgass apádra hanem a szívedre. Egy idő után biztosan megfog békélni apukád is. mondta Teresa.
- Teresa, ez nálunk nem így működik. Lehet vissza költözök Madridba és magam mögött hagyok mindent. mondtam. 
- Itt hagynád azt a személyt akit szeretsz? kérdezte Teresa.
- Nem...nem hagynám itt. De van más lehetőség? Akkor talán Gerardról is leszállna a sajtó. mondtam.
- Jól fontold meg,hogy hogyan döntesz lehet,hogy ha rosszul döntesz sosem látod viszont Gerardot. mondta Teresa.
- Nagyon aranyos vagy. mondtam mosolyogva de akkor bejött az orvos.
- Jó napot, Miss. Guardiola. Hogy van? kérdezte a doki.
- Köszönöm, doktor úr. Sokkal jobban. mondtam mosolyogva.
- Az jó hír, akkor nagy valószínűséggel még ma hazamehet. mondta a doktor.
- Már jó lenne. mondtam.
- Teresa, magának nem dolgoznia kéne? kérdezte az orvos. 
- Teresa, mától nem dolgozik itt, doktor úr. mondtam.
- Ezt meg,hogy érti? kérdezte a doki.
- Teresának, én magam ajánlottam munkát. mondtam.
- Á,értem. Hát akkor, örültem Teresa. mondta az orvos.
- Pontosan mikor mehetek haza? kérdeztem.
- Amint az édesapja ideért. mondta az orvos.
- Értem, köszönöm. mondtam. Egy kis idő után bejött Christina.
- Szia. köszönt majd átkarolt.
- Szia, Christina. Hát te? kérdeztem.
- Apád, edzést tart. Gondoltam elviszlek hozzá. Mivel szerintem valamit meg kell beszélnetek. mondta Christina.
- Te is láttad? kérdeztem. Christina csak bólintott. Pont megakartam szólalni de Christina közbe vágott.
- Én neked hiszek, és szerintem Pep is neked fog. mondta Christina.
- Reménykedem. mondtam majd felültem az ágyon.
- Akkor indulhatunk? kérdezte Christina.
- Persze, csak felveszem a cipőmet. mondtam.
- Rendben, a folyosón megvárlak. mondta Christina.
- Christina, még valami. Teresának valami munkát kéne keresnem a Barcánál, de ilyen ruhában nem lenne jó,hogy apám elé áll. Szeretném ha... mondtam de nem fejeztem be a mondatot mert Christina megint belevágott.
- Elmegyek vele vásárolni. Gyere Teresa. mondta Christina mosolyogva. Teresa elment Christinával én meg nemsokkal utánuk mentem. Mikor kiértünk a kórház elé, megláttuk a sok fotós. Mindenki kérdezősködött.
- Miss. Guardiola, mióta van együtt Gerard Piquével?
- Miss. Guardiola, az apja tud arról ami maga és Gerard között zajlik?
Mindenki csak kérdezősködött, de persze én nem válaszoltam nekik csak beültem az autóba. Teresa hátraült én pedig az anyósülésre ültem. Christina beindította az autót majd elindultunk a stadionhoz.
- Nem lesz semmi gond. mondta Christina.
- Hallottad,hogy miket kérdezted tőlem? Egyáltalán van fogalmuk,hogy mit kérdeznek?! mondtam feldúltan.
- A sajtó az egy rakás szemét. Csak pletykálkodnak a józan ember nem hiszi el nekik a baromságokat, a többi emberrel meg ne foglalkozz. mondta Christina. Mikor oda értünk a stadionhoz kiszálltam majd ránéztem Christinára.
- Nem lesz semmi gond. mondta Christina.
- Otthon  találkozunk. mondtam majd elindultam a stadionba. Mikor a folyosóra értem megint a nagy ablak tárult ki elém ami a stadionra nézett. Láttam,hogy a fiúk edzenek. 

Az apám Gerardal beszélgetett. Láttam,hogy Gerard magyarázkodik. Nem irigyeltem Gerardot. Én előre tudtam,hogy mi lesz belőle. Gerardot ez nem foglalkoztatta, bár így bebizonyította,hogy mennyire is szeret. Mikor láttam,hogy Gerard oda sétál a kispadhoz. Össze szedtem minden erőmet majd elindultam az apám felé. Pár ember felém fordult majd utána apám is. Tudtam,hogy nagy lecseszést fogok kapni. Apám utálja ha fiú van a közelemben. De ha egyszer beleszerettem Gerardba akkor az ellen viszont nem tudok tenni semmit. Ha tudnék akkor is Gerardot bántanám meg vele. Azt pedig nem szeretném. Már majdnem ott voltam az apámnál, de akkor hátra fordultam és láttam,hogy Gerard néz. 

 Semmi arckifejezést nem mutatott,ahogy én sem. Mikor oda értem apámhoz meg sem tudtam szólalni.
- Szia, Alexandra. mondta az apám.
- Szia,apu. Nézd tudom,hogy haragszol rám,hogy nem mondtam el,hogy Gerardal szoktunk találkozni és beszélgetni. De amit a sajtó ír az mind hazugság. mondtam.
- Mióta vagy együtt Gerardal? kérdezte az apám.
- Úgy, ha nagyon biztosra mondom akkor tegnap óta. mondtam.
- És mikor akartad ezt nekem elmondani? kérdezte az apám.
- Tudtam,hogy ha elmondom akkor még a stadion közelébe sem fogsz engedni sőt még a házból sem fogsz kiengedni. mondtam.
- Értem, szóval ezért titkoltad el. De viszont akkor igazak amiket az újságok írnak. mondta az apám.
- Az az igaz,hogy együtt vagyunk. Más nem. mondtam.
- Már nem tudok neked hinni, Alexandra. mondta az apám majd elment. Még egy kis ideig néztem,ahogy elmegy majd én is elindultam kifelé de már nem tudtam vissza tartani a sírást. Mikor a pálya szélénél jártam, Gerard a kispadról azt mondta.
- Ax, várj.
De én mintha nem is hallottam volna mentem tovább. Gerard utánam futott majd megfogta a kezem.
- Ax, állj meg. mondta.
- Tudtam,hogy ez lesz, Gerard. Mindent előre tudtam. mondtam majd Gerard felé fordultam. Gerard átkarolt majd elkezdte simogatni a hátamat.
- Nem lesz semmi baj, megfog vele békélni. mondta Gerard.
- Te nem ismered az apámat. Főleg,hogy most azt mondta,hogy nem bízik bennem többet. mondtam neki majd belenéztem a gyönyörű kék szempárba. Gerard a két keze közé fogta az arcom.
- Ilyen gyönyörű lányra nem lehet haragudni. mondta Gerard majd a homlokát az én homlokomra döntötte.
- Szeretlek. mondta Gerard majd hosszan megcsókolt.
- Én is szeretlek. mondtam majd viszonoztam a csókját. 

4. rész - Me and You

Mikor Gerard kiment az öltözőből levettem a mezét majd oda tettem a szekrénye elé. Kerestem egy papírt a táskámba majd azt írtam rá,hogy:

Gerard,
 Ne haragudj rám. Tudom,hogy ez így nem jó. De nem tehetek mást. Ha az apám együtt látna minket akkor veled kivételezne minden esetben. Amit én nem akarok. Nagyon megkedveltelek ezért is utálom ezt az egészet. Remélem valamikor meg tudsz majd ezért bocsájtani.         
                                                                                                                              by: Ax

Átöltöztem majd elindultam kifelé, a folyosón össze futottam Cesc-el.
- Hát te meg hova mész? kérdezte.
- A lehető legmesszebb ettől a helytől. mondtam.
- Mi történt? kérdezte Cesc.
- Szerintem Gerard úgyis elfogja mondani. mondtam majd elindultam haza. Megvártam még zöldre vált a lámpa majd átakartam menni az úttesten de láttam,hogy egy autó sebesen közeledik felém. Utána elvakított a sötétség.

*Pár nap elteltével...*

Mikor elkezdtem ébredezni éreztem,hogy valaki fogja a kezem. A szememet nem tudtam kinyitni mert nagyon fájt. Pár perc után egy kis résnyire ki nyitottam a szemem majd megpillantottam apát az ágyam mellett.
- Apu...mondtam miközben láttam,hogy apunak könnybe lábadt a szeme.
- Kérlek ne sírj... mondtam neki miközben megpróbáltam kicsit erősebben megfogni a kezét.
- Ne haragudj,kicsim. Minden az én hibám. mondta apu.
- Nem a te hibád. A kocsis hibája, aki áthajtott a piroson. mondtam majd megsimogattam apu arcát.
- Azt hittem örökre elveszítelek. mondta apu.
- Ilyenre még ne is gondolj,apu. mondtam majd megpróbáltam kicsit mosolyogni.
- Annyira szeretlek,kicsim. mondta apu.
- Én is szeretlek téged. mondtam majd amennyire csak tudtam átkaroltam.
- Apu haragszol? kérdeztem.
- Miért haragudnék,kicsim? kérdezte apu.
- Azért mert én mindent csak elrontok. mondtam.
- Nem rontasz el semmit,kicsim. mondta apu majd megsimogatta a kezem.
- Miért van bekötve az arcom? kérdeztem majd a kötéshez nyúltam. Apu nyelt egyet majd azt mondta.
- Hogy szépen fogalmazzak az arcod is nagyon megsebesült.
- Oda adnád azt a tükröt? kérdeztem aputól.
- Biztosan ezt akarod? kérdezte apu.
- Szeretném megnézni. mondtam.
- Rendben,kicsim. mondta apu majd oda nyújtotta a tükröt. Belenéztem majd csak néztem a tükörbe,hogy mennyire sebes az arcom.
- Én annyira sajnálom. mondta apu.
- Felfogok épülni nagyon gyorsan, megígérem. mondtam majd apura mosolyogtam.
- Reménykedünk,hogy minél hamarabb felépülsz. mondta apu. Egy kis idő után bejött Christina és a gyerekek is. Oliver oda futott hozzám, Christina pedig hozta a kezében Liamot.
- Annyira hiányoztál. mondta Oliver majd átkarolt.
- Te is nekem. mondtam majd én is átkaroltam.
- Apu, meg fog gyógyulni? kérdezte aputól Oliver.
- Igen,megfog. mondta apu majd rám nézett mosolyogva.
- És akkor újra játszhat majd velem? kérdezte Oliver.
- Igen, biztos vagyok benne. mondta apu mosolyogva.
- Hogy vagy? kérdezte Christina.
- Köszönöm, jól. mondtam majd elvettem a kezéből Liamot.
- Hiányzol már otthonról. mondta Christina. Elkezdtem mosolyogni majd azt mondtam.
- Ti is hiányoztok nekem.
- Hogy mondtad? kérdezte Christina.
- Ti is hiányoztok nekem. ismételtem meg a mondatot. Christina oda jött mellém majd átkarolt. Amit én viszonyozni nem tudtam mivel Liam a kezemben volt.
- Bocsánat. mondta Christina majd elengedett. Átadtam apunak Liamot majd én karoltam át szorosan Christinát.
- Az én két, szép hercegnőm. mondta apu mosolyogva. Christinával egymásra néztünk majd elkezdtünk mosolyogni. Apu vissza ültette Liamot az ölembe majd elkezdtünk beszélgetni. Pár óra múlva Liam elkezdett ásítani.
- Kicsim, nem haragszol ha mi most hazamegyünk? kérdezte apu.
- Nem,persze. Menjetek csak. Holnap bejöttök hozzám? kérdeztem. 
- Ez nem is kérdés. Még jó,hogy bejövünk. mondta Oliver.
- Mindenképpen bejövünk. mondta apu majd egy puszit nyomott a fejemre. Őt követte Oliver és Liam is. Christina átkarolt, majd utána elmentek. Befeküdtem az ágyba betakaróztam majd megpróbáltam elaludni. Pár órát aludhattam mikor meg akartam nézni mennyi az idő. Mivel rettentően fájt a kezem ezért megpróbáltam úgy nyúlni a telefonért,hogy ne keljen sokat nyújtózni érte. De nem is kellett mivel valaki oda adta a kezembe. Lassan kinyitottam a szemem, majd megláttam,hogy Gerard ül az ágy szélén majd megfogta a kezem.
- Minden az én hibám... mondta Gerard majd lehajtotta a fejét. Felültem, megfogtam az állánál fogva a fejét majd felemeltem,hogy beletudjak nézni a szemébe.
- Nem hibáztál, és semmi nem a te hibád. mondtam.
- Ax, miattam ütötte el a kocsi. Őszinte voltál hozzám majd ott hagytalak, és még rád is csaptam az ajtót... mondta Gerard.
- Megértem,hogy dühös voltál. Ezért kérem én,hogy ne haragudj rám. mondtam majd belenéztem a szemébe ami gyönyörű kéken csillogott.
- Még te kérsz tőlem bocsánatot, amikor nekem kéne itt térden állva könyörögnöm,hogy bocsáss meg. mondta Gerard majd ő is belenézett a szemembe. Megfogtam az arcát majd oda hajoltam közel az ajkához.
- Mindent megbocsájtok. mondtam suttogva majd megcsókoltam amit Gerard viszonzott. Beletúrtam Gerard hajába majd még közelebb húztam magamhoz. Mikor Gerard megakarta simogatni az arcom, felszisszentem.
- Ne haragudj... mondta Gerard majd újra belenézett a szemembe.
- Nem haragszom. mondtam majd megfogtam a kezét.
- Valójában Cesc mondta,hogy ha nem megyek utánad akkor össze fogok törni darabokra. mondta Gerard.
- Igazán jó barátod van. mondtam neki mosolyogva.
- A legjobb. mondta Gerard majd egy röpke csókot adott az ajkamra.
- Az én legjobb barátom Madridban van. mondtam.
- Ha fiú még a végén féltékeny leszek. mondta Gerard nevetve.
- Féltékeny típus vagy? kérdeztem.
- Egyáltalán nem. mondta Gerard.
- Akkor jó, de amúgy meg lány. mondtam neki nevetve.
- Még rá is lehetek féltékeny. mondta Gerard nevetve.
- Cesc Fabrégasnak köszönhetem,hogy nem veszítettem el egy ilyen lányt mint te vagy. mondta Gerard.
- Én pedig neki köszönhetem,hogy nem veszítettem el egy ilyen fiút. mondtam mosolyogva.
- Cesc egy igaz barát. mondta Gerard.
- Mint ahogy te is. jelent meg Cesc az ajtóban.
- Nemsokára itt lesz az egész csapat? kérdeztem nevetve.
- Csak a fél csapat. mondta Cesc nevetve majd beljebb jött.
- Hogy vagy? kérdezte Cesc.
- Nem tudom,hogy hány napja feküdtem elaltatva...de egész jól vagyok. mondtam mosolyogva.
- Az jó hír, és látom,hogy kibékültetek. mondta Cesc mosolyogva.
- Igen... Hála neked. mondtam neki mosolyogva.
- Ezért most kapok egy puszit? kérdezte Cesc.
- Ha közelebb jössz,egyértelműen kapsz. mondtam mosolyogva. Cesc oda jött majd adtam az arcára egy puszit.
- Lehet,hogy most hangulat romboló leszek, de hajnali nem tudom hány óra van. És holnap Gerard korán kell kelned mivel korai edzést tart Pep. mondta Cesc.
- Akkor majd megyek fáradtan. mondta Gerard.
- Nyugodtan menj, pihend ki magad. És majd beszélünk. mondtam neki mosolyogva.
- Ó,persze. 1 hét múlva beszélünk nem?! mondta Gerard.
- Add oda a telefonod. mondtam neki. Gerard átnyújtotta a telefonját majd beírtam a telefonszámom.
- Itt mindenképpen elérsz. mondtam neki mosolyogva.
- Ó,kiérdemeltem? kérdezte nevetve Gerard.
- Nem...de kikönyörögted. mondtam neki nevetve. Gerard nyomott egy puszit az arcomra majd elmentek. Lefeküdtem az ágyba majd nem kellett sok hozzá,hogy elaludjak.